Aki páratlan napokon egymás ellen uszítja Európa népeit és saját polgárait, páros napokon segget nyal az elsíbolható milliárdokért

Igen, ő Szijjártó Péter külügyminiszter (Fotó: MTI/Nagy Lajos) Igen, ő Szijjártó Péter külügyminiszter (Fotó: MTI/Nagy Lajos)

Az Európai Unió egyik legnagyobb problémája az, hogy az európai politikai elit olyan politikát folytat, amely teljes mértékben figyelmen kívül hagyja az európaiak véleményét és sokszor szembemegy az akaratukkal. Minden olyan politikai szerveződés, ország, ahol a politika az emberek akarata ellenére formálódik, „előbb-utóbb a végletekig meggyengül”, és ez látható most az EU-nál is.

Tudom, az elmúlt, végtelennek tűnő hetek-hónapok kormányzati egyennyilatkozatai alapján a fenti okosságot bármelyik díszpinty kipréselhette volna magából. De nem akármelyik kiterjesztett orbáni skizofrénia-nyúlván préselte ki, hanem a nemzetközi toporzékolásaink ügyének minisztere. Aki vasárnap fejében a korán kelő híveket zsibbasztotta a napi penzummal: miszerint meg kell állítani Brüsszelt, nem kérünk a magyar emberek zsebében turkáló Sorosból, Brüsszel bevándorlási politikájából, ellenben igényt tartunk a pénzünkre, ami nekünk jár és kvótanépszavazás, ha beledöglünk is. Egyszóval a szokásos nemzeti bullshit, akinek van gyomra hozzá ITT megtalálja részletesen is.

Egyrészt persze az van, hogy egy jelentéktelen, szóra sem érdemes lyuk a gödör aljáról megint mondott valamit, ami annyira irreleváns, hogy még foglalkozni sem érdemes vele. Másrészt viszont az van, hogy ez a sötét, jelentéktelen lyuk minden egyes megszólalásával égeti ezt a nyomorult kelet-európai kisállamot a világ értelmesebb részei előtt. Harmadrészt többek között ennek az öntelt hólyagnak a megszólalásai fanatizálják a gondolkodásra nem, gyűlölködésre annál inkább kapható, vasárnap reggel Kossuth rádiót hallgató, választások sorsát eldönteni képes, tömegnek látszó frusztrált kisebbséget.

Lássuk be, elég sokatmondó, hogy már vasárnap is igét kell hirdetniük ahhoz, hogy a senkit nem érdeklő, tapasztalatilag semmivel nem indokolható nyüves kvótanépszavazásukat melegen tudják tartani az egyébként is forró nyár kellős közepén. Merthogy ha ezt témát elengedik, nincs miről pofázniuk. A letelepedési kötvényenként gazdasági bevándorlók kezére játszott közpénz útjáról beszélni nem annyira hálás téma.

Noha Szijjártó másokkal ellentétben megkímélt az EU-ból való kilépéssel/maradással kapcsolatos magánvéleményétől (pedig ez ma a divatos kurzus), tisztán látszik a hétvégét sem kímélő összehangolt kormányzati izzadás a magyarok Unió elleni hangolására. Szokjuk a gondolatot, hogy Európán kívül is van élet. A pénzünket egyelőre toporzékolva követeljük és ezt az emberek akaratával legitimáljuk, következetesen a nevükben beszélünk (első személy, többes szám), de ha már nem lesz tétje – hogy plasztikusan és aktuálisan fogalmazzak – angolosan lelépünk.

Ez az ember ékes bizonyítéka annak, hogy az ösztönös, primitív futsallos geciség önmagában akkor is elegendő egy külügyminiszteri pozíció betöltéséhez, ha egyébként az ember síkhülye, diplomáciailag képtelen késsel-villával enni és Szijjártó Péternek hívják. Azért az ugye megvan, Petike, hogy az uniós vezetőket – akiket kétpofára köpködtök hat éve – a tagállamok választják saját képviselőik útján? Ugye az is megvan, hogy a Fidesz EP-kéviselői, akiket a magyarok választottak meg, hogy Brüsszelben képviseljék az érdekeiket, az EP legnagyobb frakciójának tagjai? Tehát ki képviseli a magyarokat Brüsszelben a legnépesebb, legbefolyásosabb frakcióban, úgy, hogy folyamatosan kívülállóként bomlasztja a rendszert, mintha semmi köze nem lenne hozzá, Petike?

Továbbá: melyik az a politikai szerveződés, amely immár hat éve az emberek akaratával szemben formálódik?  Melyik politikai szerveződés ment szembe az emberek akaratával, amikor rájuk erőltette például a vasárnapi zárvatartást, majd – mintha mi sem történt volna – sunnyogva kihátrált belőle? Melyik politikai szerveződés köpi pofán névtelen kopaszokkal az emberek akaratát? Melyik politikai szerveződés röhög bele az arcába a hónapok óta utcán demonstráló, pedagógusoknak, egészségügyi dolgozóknak? Melyik az a politikai szerveződés, amelyik csak arról konzultál nemzetileg, arról ír ki népszavazást, amiről ő akar, ami pillanatnyi érdekére rímel?

Melyik az a hülye nép, aki drágább rezsit szeretne? Melyik az a nép, amelyik attól boldog, hogy a pénzéből Szijjártó Péternek fűtött medencés villát dob össze a családja? Melyik kretén emberi akarat ölt testet a Rogán Antal által zsebretett kenőpénzek árnyékos oldalán elkártyázott közvagyonban? Kinek az akaratát betonozták bele Mészáros Lőrinc elfeledett horvátországi luxusvillájába? Hol vannak azok az emberek, akik arra adtak felhatalmazást, hogy a felzárkóztatásukra kapott napi 2 milliárd forint dacára leszakadt, elszegényedett településeket kapjanak cserébe? Kinek az akarata tükröződik a népszavazás nélkül titkosított paksi beruházásban, az eltulajdonított sokmilliárdos magánnyugdíjalapokban?

Minden egyes szavatokkal az Unióból való kilépésnek ágyaztok meg, mert a fenti kérdésekre nincs bátorságotok (honnan is lenne?) válaszolni. Az emberek akaratát itt egyvalaki fossa szembe minden egyes nap, az pedig a Fidesz, Petike. Aki a dicsőséges fülkeforradalom óta semmi mást nem tesz, mint  ráerőszakolja az akaratát az emberekre. Aki semmilyen társadalmi vitában nem vesz részt, ellehetetleníti, megfélemlíti a civil szervezeteket, kopaszokkal vágja gyomorszájon a megmaradt, törékeny demokráciát. Aki páratlan napokon egymás ellen uszítja Európa népeit és saját polgárait, páros napokon segget nyal az elsíbolható milliárdokért.

Az Európai Unió komoly, halaszthatatlan reformra szorul, amelyet nem lehet kibekkelni, halogatni, elsunnyogni. Új európai vízióra van szükség, egy föderálisabb-integráltabb, kevésbé bürokratikus, távlatosabb, egyszersmind igazságosabb Unióra. Ez a reform azonban a Szijjártó-féle popunacikkal nem fog menni. (Jóllehet a Junckerekkel se nagyon.) Akik az éppen aznapra leosztott kotta szerint, a nemzeti színű korrupciótól bűzös vödörrel a fejükön egyensúlyozva mást mondanak a híveiknek, mást a hanyatló nyugatnak és megint mást Putyin elvtárs érzékeny füleinek. Akiknek önös érdekei már kizárólag a hatalom megtartására irányulnak, hiszen tudják: ezt a mérhetetlen pusztítást másképp nem lehet megúszni.

Ha ezt a rohadt pávatáncot még sokáig folytatjátok, előbb vagy utóbb tényleg a nép akarata fog érvényesülni. És ugyan lehet, hogy inkább utóbb, mint előbb, de garantáltan rosszabb lesz, mint egy bírósági büntetőítélet. Hallod, Szijjártó?