Kövér beleragadt valami középkori trágyahalomba és képtelen onnan szabadulni

MTI Fotó/Kovács Attila MTI Fotó/Kovács Attila

Mivel a politikusok magánvéleményei elszaporodtak mostanság, a nemzet szülésznője sem akart lemaradni társai mögött az öldöklő harcban. Ezért aztán Kövér László is megnyilatkozott: ő speciel nem feltétlenül lépne ki, ha már egyszer olyan ügyesen belelépett. Mármint az Unióba. Itt akár véget is érhetne Kövér László, a rekkenő hőségre való tekintettel hosszadalmas és kimerítő (a szó legszorosabb értelmében) interjút adott a Magyar Hírlap című egyáltalánnemkormány és semennyiresempropaganda lapnak.

Attól még, hogy Kövér László jelenleg – szigorúan magánemberként – nem óhajt kilépni az Unióból, végtelenül veszélyesnek tartja annak létét. Pontosabban nem létét, hanem azt, hogy nem az általa elképzelt jobboldali, konzervatív erők vezetik Európát. Mert jelenleg baloldali liberálisok irányítanak (Kövér szerint) és ez rendkívül ártalmas, mert azoknak kellene vezetni, akik elsöprő többségben vannak és akiket az emberek megválasztanak. Az nem pontosan derül ki az interjúból, hogy vajon az Unió jelenlegi vezetői hogy a búsba kerültek oda, ahol jelenleg vannak, ha nem a többség akaratából. Arról sem esik szó, hogy amennyiben mégiscsak a többség akarata az lenne, hogy demokrácia és szabadság legyen az irányító erő, ezt a jobboldali konzervatívok miért is nem képesek tudomásul venni. Itt kívánom megjegyezni, hogy Kövér László véleményem szerint nem jobboldali, hanem valami egészen elfajzott kommunista, a rögeszmés fajtából, viszont nem is konzervatív, hanem egyszerű vaskalapos hímsoviniszta. De persze ez is magánvélemény.

Kövér szent borzadállyal beszél a balliberális emberkísérletről, ami véleménye szerint jelenleg a közösségen belül zajlik.

Homogenizált, dekulturalizált masszát, a „multikulti” társadalmát kívánják létrehozni. – Ez a mentalitás, illetve a belőle fakadó politika életellenes, nem tud kapaszkodót nyújtani.

Ezt mondja ő a szájával. Az a benyomásom, hogy Kövér (sajnos nem egyedül) beleragadt valami középkori trágyahalomba és képtelen onnan szabadulni. Ő még ott tart, hogy az a rendes férfiember, aki kicsit büdös, nagyon bunkó, az orra alatt burjánzó szőrt a felső részen takony, míg alulról pörköltszaft fedi és öblöseket böfög, ha elégedett a táppal. Ezzel szemben a nő – és az rendkívül fontos, hogy szabad szemmel is megállapítható legyen, ki nőnemű – kétnaponta szül egy gyereket (esetleg unokát) a sparhelt előtt, két szülés között pedig sikkesen visong, mert egeret látott. A nő a világrahozott dedet tíz évig szoptatja, szigorúan elsötétített, lehetőleg bedeszkázott ablakú szobában, majd pedig a munkából megfáradtan hazatérő ura elé teszi a csülköspacalt sóban főtt krumplival és elégedetten nézi, ahogy embere egy alumíniumkanál segítségével a szőr mögé lapátolja a főztöt.

Ezzel szemben az van, hogy betört a huszonegyedik század és egy csomó minden megváltozott. Például a nők rájöttek arra, hogy ők is képesek bizonyos dolgokra, bár az állva pisilés jelenleg is kivételt képez ezen tudáshalmaz alól. Pontosabban nem képez kivételt, mert fizikailag egy nő is képes állva pisilni, csak nem annyira praktikus, mert lehuggyantja a lába szárát.

Ezen túlmenően azonban egy nő is lehet matematikus, sakk nagymester, agysebész, kéményseprő, ipari alpinista, targoncavezető, gyárigazgató, kamionsofőr. Ráadásul úgy lehet mindez, hogy közben nem veszíti el a nőiességét.

A férfiak ma már nem onnan ismerszenek meg, hogy hónaljszőrben- és szagban erősek, mert divatba jött a mosakodás, borotválkozás, kozmetikushoz és manikűröshöz sem ciki járni és férfi is lehet óvodapedagógus, vagy bármi, ami lenni szeretne.

Ennek az egésznek az az eredménye, hogy egy férfi is otthonmaradhat gyermeket nevelni, miközben a nő dolgozni jár, apu is főzhet, moshat, takaríthat akár azért, mert éppen neki van rá ideje, akár pedig azért, mert kedvvel csinálja. Nem tudok olyan pasiról, akinek a mosógép forgódobja bekapta volna a heréjét házimunka közben. Ezzel párhuzamosan anyu is képes lehet megszerelni az elromlott villanykapcsolót, kicserélni a kiégett izzót és feltölteni az autó ablakmosó tartályát.

Egyszóval változik a világ, a régi berögződések fellazultak és már senki sem kényszerül olyan szerepkörbe, amiben csak kínlódik, ellenben megtehet olyasmiket, amiért 100 évvel ezelőtt még kiröhögték volna. Ettől egyetlen férfi sem lesz kevésbé férfias, egyetlen nő sem lesz kevésbé nőies. Sőt, az az igazság, hogy pont annyi meleg és transznemű ember születik, mint ezer évvel ezelőtt, változatlanul nem fertőző, nem kötelező és nem divat kérdése melegnek, vagy transzneműnek lenni.

Az van, hogy mi, rohadt balliberálisok igyekszünk elfogadni mindenkit olyannak, amilyen. Még Kövér Lászlót is, a vaskalapjával együtt. Ez utóbbi a legnehezebb.adomány