Belegondolni is fájó, hol tarthatna már ez az ország

MTI Foto: Balogh Zoltán MTI Foto: Balogh Zoltán

Alig két napja jelentette be L. Simon László menesztését, Lázárral összefüggésben ma a hvg.hu írta meg, hogy dohánycéges barátai a napelem-biznisszel kacérkodnak. Ez úgy kapcsolódik L. Simon barátunkhoz, hogy annak idején a Paksról szóló parlamenti vitanapon kifejtette:

Áramra éjszaka is szükség van, illetve akkor is szükség van, amikor nem fúj a szél, nem süt a nap, azaz egyértelmű, hogy a megújuló energiaforrások kizárólagos preferálása nem jelent biztonságos áramellátást. 

2014 szeptembere óta változott a világ, szegény L. Simont (irónia) is lefokozták, Lázár és haverjai viszont a helyükön vannak és felismerték: a Paks 2 nevű szabadrablásos piramisjáték helyett mellett vannak más módozatai is az állami és uniós támogatások aggregált lenyúlásának.

Miután letarolták a dohánykereskedelmet, most úgynevezett szerkezetátalakítási támogatást vesznek  fel dohánytermesztésre úgy, hogy a dohánymezőn vagy annak közelében napelemet helyeznek el. Ez azért lesz jó nekik, mert ehhez újabb sokmillió forintnyi uniós forrást vehetnek igénybe, és azon is nyernek, hogy az állam a jövő évtől garantált átvételi árat állapít meg.

Vagyis azt történt, hogy miután az országnak gyűlése elfogadta a megújuló és alternatív energiaforrásokból előállított hő- és villamos energia átvételének támogatási rendszeréről (metár) szóló jogszabályt, Lázár hódmezővásárhelyi jóbarátai sorra alakították meg szolárcégeiket. Az időzítés természetesen tök véletlen. Na jó, vicceltem. De tényleg: ki az a hülye, akinek nem éri meg, hogy különösebb szaktudás nélkül a telepített napelemekkel megtermelt áramért hosszú éveken át fix bevételt zsebeljen be. Hogyan? Állami garanciával.

A kormány ugyan döngette a mellét, hogy a jogszabályban foglalt intézkedések elsősorban a szakmailag felkészült hazai vállalatok számára nyitnak fontos lehetőségeket, a hvg.hu szerint a Cégközlöny hemzseg az újonnan gründolt áramtermelő cégektől. Semmi új, csak a szokásos. Ahogy ez lenni szokott eddig is mindig és mindenhol, amikor és ahol a kormány valamelyik prominense az általa támogatni kívánt vállalkozói réteget helyzetbe akarta hozni. Ahogyan a mangalicaszerelő és gáztenyésztő egyik napról a másikra elkezdett érteni az építkezéshez, vendéglátáshoz és minden máshoz, amihez érdemes volt, úgy Lázár dohánycsászárai ezennel megújulóenergia-termelőkké lépnek elő.

Bár sokszor gondolhattuk, hogy már nincs olyan terület, amire ne tették volna rá a kezüket, nincs pénz, amit nem loptak már el, illetve nem irányítottak a megfelelő helyekre mindig ugyanazoknak, tessék, itt van. L. Simonnak igaza volt. Csak az, ami Paksból lenyúlható nem elég a biztonságos soklábon álláshoz. Most érkezett el az ideje a megújuló energiaforrásoknak. Mert most van ebben pénz. És ez itt a lényeg, minden más melléduma.

2016 második felétől az Európai Uniótól raklapnyi pénzeket lehet lehívni napenergia-erőművek beindítására. Gondolom, nem igényel különösebb elmélyülést, hogy az állami földek esetében ugyanez volt az algoritmus.

De mekkora cinikus gazembernek kell lenni ahhoz, hogy ezzel párhuzamosan a jelen történetben érintett kancelláriaminiszter magánvéleményként az EU-ból való kilépést lebegtesse? Az a Lázár János, aki egyébként – szintén a hvg.hu észrevétele szerint – 2011-ben hatalmát felhasználva puccsolta meg az úgynevezett kapcsolt, vagyis hőt és áramot egyszerre termelő erőművek kötelező átvételi rendszerének meghosszabbítását. Nem kell három idegen nyelvet beszélni és 4 diplomával rendelkezni ahhoz, hogy egyértelmű legyen: időt hagyott a haveroknak, hogy fel tudjanak készülni a most igénybe vehető támogatások feltételeinek teljesítésére. Vagyis eddig ott fúrta a dolgot, ahol tudta, most viszont, hogy lenyúlható piac kínálkozik nagy halom uniós hátszéllel megtámogatva, fordított a köpönyegen.

Szükséges ehhez még bármit hozzáfűznöm? Lenyűgöző, hogy az összes miniszter, elsővonalbeli kormánytag, fideszes tartóoszlop baráti köre ilyen tehetséges, szakmailag felkészült vállalkozókból áll, akik képtelenek félreállni a pénzek útjából. Miközben közönséges állampolgárok, fideszes ismeretséggel nem rendelkező szakemberek a közelébe nem kerülhetnek ennek a szektornak se. Nincs az a terület, amit ne kötne gúzsba az állami garancia mellett csúcsra járatott korrupció. A több generációt eladósító, mire elkészül baromi drága áramot előállító Paks 2 projekt mellett a megújuló energia kiemelten fontos, pragmatikus beruházás. Lenne. Ha ezt is nem ugyanazok nyúlnák le.

Belegondolni is fájó, hol tarthatna már ez az ország, ha nem Lázár János-féle cinikus, sunyi gazemberek és népes, kizárólag mindenhez értő géniuszokból álló baráti körük lopnák el dohánypiaconként, állami földenként, napelemenként a jelenét-jövőjét.