Rohadt nagy bajban vagyunk, de fel a fejjel, mert lesz ez rosszabb is

Fotó: geralt Fotó: geralt

Nem tud úgy elmúlni egy nap mostanában, hogy valamelyik portál fel ne hívná a figyelmünket arra, hogy szaporán kezdjünk el takarékoskodni nyugdíjas éveinkre. Olvashatunk elemzéseket arról, hogy mekkora bajban van a nyugdíjkassza, jótanácsokat arra vonatkozóan, hogy mennyi pénzt és hol gyűjtögessünk havonta. Pár napja láttam egy cikket arról, hogy mennyire ostobák is vagyunk, mert az államtól várjuk a nyugdíjat és ez bizony rendkívül felelőtlen gondolkodásra vall.

Arra nézvést nem találtam egyetlen elemzést, sem bölcs tanácsot, hogy vajon mi a jó francból takarékoskodjunk? Mert aki itt nagyon nagy bajban lesz akkor, ha borul a nyugdíjrendszer, az a középgeneráció. Őket – minket – érint húsbavágóan a magánnyugdíj-megtakarítások elrablása (igen, rablás. A lopás erőszak nélkül történik ugyanis) és felelőtlen elherdálása. Ebből a pénzből meg lehetett volna kezdeni a nyugdíjrendszer átalakítását, de helyette elpazarolta a kormány. Kellettek a MOL részvények (az most mindegy, mennyit buktunk rajta az árfolyamveszteség miatt), mert így lett a kormánynak egy újabb fejőstehene. Nem hinném, hogy csak nekem tűnt fel az az apróság, hogy mielőtt a kormány részvényeket vásárolt volna, a MOL igen ritkán és igen kis összegben fizetett osztalékot, azóta viszont rohadtul gavallérosan szórja a pénzt, a fejlesztések terhére. Azonban ez a pénz már nem a nyugdíjkasszát gazdagítja, hanem a költségvetésbe folyik be. Az meg már igazán nem nagy mutatvány, hogy mindenféle tanácsadói szerződésekkel, ilyen-olyan nagy fontosságú megbízásokkal szétcsatornázzák.

A nyugdíjvagyon megcsapolásán túl a középgeneráció az, akinek még támogatnia kell(ene) a gyermekeit és már támogatnia kell(ene) idős szüleit. Közben esetleg magának is meg kellene élni valamiből, netán hitelt törleszteni.

És ugyanez a középgeneráció az, aki kiszorul a munkaerőpiacról, mert még nincs védett korban, mert a munkáltatók öregnek tartják a 40-50 éves embereket. Ha találnak is másik állást, bőven a minimálbéren (jó esetben), vagy kénytelenek elfogadni a közmunkát. Már ha kapnak azt is. Márpedig sem minimálmérből, sem közmunkából nem képződik annyi nyugdíjalap, amiből majd meg lehetne élni 15-20 év múlva. Viszont ennyi pénzből esélytelen megtakarítani bármit, hiszen az egyik hónapról a másik hónapra tengődés a jellemző.

Tehát az történt, hogy a kormány tényszerűen elkaszált egy egész generációt, szemrebbenés és lelkifurdalás nélkül. Ennek hatásai nem most érezhetőek, hanem akkor fog tetőzni a tragédia, amikor ez a korosztály eléri a nyugdíjas kort. Akkor fog igazán kiderülni, hogy éhhalálra vannak ítélve és semmit nem tudnak tenni annak érdekében, hogy elkerüljék az időskorukra egészen biztosan bekövetkező katasztrófát.

Nyugdíjrendszert megváltoztatni úgy nem lehetséges, hogy a kevés fizetés majdnem felére igényt tart az állam és ha ehhez hozzávesszük a világbajnok magyar ÁFA-t, akkor még ennél is többre. Tehát úgy gondolja a kormány, hogy fizessük továbbra is a nyugdíjjárulékot, de közben kezdjünk el önmagunkról gondoskodni, mert máskülönben éhendöglünk és nem kell megvárni az aggkori végelgyengülést.

Hogy ezt a folyamatot felgyorsítsa szeretett vezérkarunk – mármint az idő előtti elhullásunkat – szép sorban hozza az elkaszálásunkat segítő új törvényeket. A nagyon drága és ráadásul sokak számára elérhetetlenné tett házigondozás, a szintén drága és több éves várólistákkal működő idősotthoni ellátás, az egészségügyi ellátás dögledezése, a szociális támogatások felszámolása egészen biztosan sok életbe fog kerülni. Már most is sok életbe kerül, de a helyzet drámaiain romlani fog hamarosan.

A minimálbéresek, közmunkások, álláskeresési támogatásban részesülők, rehabilitációs támogatásból tengődők konkrétan az éhhalállal fognak szembesülni, amint elérik a nyugdíjkorhatárt.

Tehát ebbe az irányba trappolunk, pedig már a mostani nyugdíjasok helyzete sem egyszerű. Csak ameddig a mostani nyugdíjasokról elmondható, hogy ők (tudom, hogy bőven van kivétel és nagy tisztelet nekik) segítették hatalomba és tartják ott most is Orbánt és bandáját – ráadásul úgy, hogy ezért semmit nem kaptak cserébe, sőt – addig a mostani középgeneráció volt az, amelyik végső soron rendszert váltott. Félek, hogy ez a váltás nem sikerült túlságosan jól, amennyiben néhány évtized alatt sikerült kitenyésztenünk egy élősködő csürhét, akik most tapsolják el a mi jövőnket, de még a gyermekeink jövőjét is.

Végkövetkeztetés: rohadt nagy bajban vagyunk, de fel a fejjel, mert lesz ez rosszabb is.adomány