December 10,  Hétfő
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék

DÜHÖNGŐ


Megfejtettem a Nagy Fidesz Titkot

Mára virradóra megfejtettem a Nagy Fidesz Titkot! Nem mondom, kellett hozzá egy erős kávé is, de már tisztán látok, mint Isaura a magyar családok adományából elvégzett szemműtétje előtt. Vagy után. Vagy Esmeralda. Franc tudja.

Most, hogy ennyire okos lettem, borzasztóan egyszerűnek és logikusnak tűnik minden. Nem is értem, hogy nem vettem észre előbb?

Már jó ideje tátott szájjal bámulom a Fidesz kommunikációját. Olyan jelszavak, szófordulatok sokasága zúdul a nyakamba, amilyeneket még gyerekfejjel hallhattam volna, ha érdekel akkor az ilyesmi. Egy részét még akkor sem, mert bőven a születésem előtti időben volt trendi ez a mentalitás és ezek a lózungok.

Gondolok itt a bukott baloldal, a hanyatló nyugat, munkaalapú társadalom, külföldről pénzelt, idegenszívű és hasonló idióta jelzők tömegére.

De már nem téveszthetnek meg, mert rájöttem az okára! A Fidesz nagytakarítást tartott a pincében és egy sötét szekrény mélyén ráakadtak egy hosszú szakállú illetőre, aki magában motyogott. Előrángatták, leporolták és megtették fő-ideológusnak. Nem vették észre, hogy a bácsi nem csupán előrehaladottan demens, hanem ez az állapota fertőző is. Innen már minden kristálytiszta és jól érthető.

A feléledt nosztalgia Oroszország-anyácska irányába, a diktatúrák csodálata és páldaként való emlegetése.

A kétharmadra való állandó hivatkozás. Gondoljunk csak bele, az MSZMP-t hányszor választották meg 99,9%-os arányban („Ne mi nyerjük a legtöbbet, elvtársak”). Na ugye! Sokszor volt ilyen „választás”, a Fidesznek meg beékelődött a dolog.

Vagy a „külföldről támadott szuverenitás”. Az is teljesen belepasszol a kórképbe. Mert amúgy (mi, többiek) egy nyitott országban élünk, Európa közepén. Normális ésszel miért gondolná valaki is, hogy a többi országtól függetlenedve találjuk meg a Nagy Magyar Boldogságot? Hiszen a környező, nálunk jobb helyzetben lévő országok polgárainak adójából működik ez az ország, úgy-ahogy. A külföldiek által vásárolt államkötvények teszik lehetővé a talponmaradásunkat (Fordítok: külföldiektől veszünk fel hitelt, az államkötvény ugyanis hitel. Kamatra.) A külföldi autóipar miatt van még működő gazdaság. Külföldön gyártják a laptopot, amin most okosakat tudok írni, külföldön találták fel az internetet, amin keresztül eljut az olvasóhoz az írás. Mi meg itt nemleszünkgyarmat! Majd mi megmutatjuk! Mi a francot mutatunk meg, kérem?

Azt, hogy hülyék vagyunk, szerintem. Ahelyett, hogy élnénk a lehetőségekkel, kihasználnánk a piac nyújtotta mozgásteret, mi be akarunk zárkózni. Mi gémeskutat, ökörfogatot, kérges tenyerű magyar parasztot vizionálunk. Csak egy példa: 1000 Ft. a málna felvásárlási ára. Ezen felbuzdulva mindenki málnát telepít, mert az a boldogsághoz és gazdagsághoz vezető út! Na, két év múlva annyi málna van, hogy ki sem látszunk belőle, ezért a felvásárlási ár lezuhan 100 Ft.-ra. A felbőszült ősmagyar meg baltát ragad és kivágja a málnatöveket, amitől megint megugrik az ár. Évtizedek óta ez megy. A hülye magyar málnatermelő és a hülye magyar felvásárló, a hülye magyar kereskedővel/exportőrrel karöltve hülye. Hol itt a gazimperialistakülföldi, kérdem én. Miért nem települ feldolgozóipar a gyümölcsre, kiépítve magának a piacokat? Eleve, mi a túrónak akar egy zsebkendőnyi ország ipari növényeket termelni az amúgy is túltermeléssel küzdő nemzetközi piacra? Miért nem termelünk bio növényeket? Gyümölcsöket? Konyhakerti növényeket? Miért nincsenek kis feldolgozók, lekvárüzemek, szörpüzemek? Rengeteg dolgos kezet igénylő, élhető vidéket megalapozó mezőgazdaságra törekvés sincs. A kormányzatok megfelelő szabályozással, tanácsadással, piacok kialakításának segítésével nagyon sokat tehetnének ezért. A haldokló nyugat örömmel venné meg a házi lekvárokat, szörpöket, egyéb feldolgozott, vagy feldolgozatlan termékeket. Főleg, ha az bio. Ezzel szemben pártunk és kormányunk vakargatja a seggét, miközben beszántják Kishantoson a zsenge vetést, majd vastagon megszórja műtrágyával az új bérlő a kemikáliáktól évtizedes kemény munkával megtisztított földeket. Miért? Ezzel is adtunk egy nagy sallert a gaz gyarmatosítóknak?

Ama bizonyos, szekrényből előkerült apóka már súlyosan megfertőzött mindenkit a kormány tagjai közül. Mi más oka lenne, hogy amúgy szinte normális, tanult emberek az agylágyulás végső stádiumának tüneteit produkálják?

A középkorú miniszterek elnöke úgy tekint az elektronikus eszközökre és az internetre, mint az ősember a habverőre. Már az is hír, hogy megtanult sms-t írni! A 90 éves apám is megtanult, jelentem! És akkor mi van?

L.Simon úgy tudja, még mindig postán levelezünk és az e-mail, telefon valami ördög csudája.

A komplett KDNP (mind a négyen) bőven a Fidesz előtt száguld. Lovon, kivont keresztényi erkölcsökkel. Követelik (még mindig így gondolják, pedig már annyira nem aktuális) a boltok vasárnapi zárva tartását, mert a családnak az a jó, ha a megszentelt napon együtt éheznek. Már az abortusz is újra előkerült, az ősrégi (vagy nem is annyira régi?) szlogent juttatva az ember eszébe: „Lánynak szülni dicsőség, asszonynak kötelesség!” Mert a megfogant élet tisztelete… Jó lenne tisztelni a már megszületetteket is, drága elvtársak! Például a végtelenül erkölcsös Balog Zoltán ne hirdesse már ki, hogy a gyermekeket 3 éves korban azért kell kötelezően óvodába íratni, mert így ki lehet emelni őket a szegény családokból. Márpedig a szegény szülők alkalmatlanok a gyermeknevelésre, szerinte. Az megvan, hogy adott pillanatban már ott tartott az agyi (le)épülésben, hogy a kevéssé tehetős emberek ne is vállaljanak gyereket. Vajon mi jöhet még? A szegényeket sterilizálják, a gazdagokhoz meg megy az inszeminátor? Normálisak vagyunk mi, hogy ezt tűrjük?

És arra emlékszünk még, hogy a tüntető fiatalok mobiltelefonjairól az jutott eszébe az okos kormánynak és a hozzájuk szervült szerviliseknek, hogy büdös burzsujok, akik megőrülnének, ha nem lenne térerő és amúgy is külföldről pénzelik őket. Az ellenség, nyilván. Közben meg az van, kedves kormány, hogy beléptünk a huszonegyedik századba! Már aki. Sokan igen. Azok a fiatalok már abba születtek bele, hogy az internet az élet szerves része, hogy gond nélkül jöhetnek-mehetnek egyik országból a másikba, tanulhatnak, dolgozhatnak az Unió bármely országában, barátaik vannak a világ minden táján, ismerősöket találhatnak Új-Zélendtól Japánig, Mexikótól Romániáig. Mi, akik nem ebbe születtünk, szintén ragaszkodunk ezekhez a jogainkhoz, mert közben mi is megtanultuk más népek nyelvét, tudjuk használni az internetet és minden olyan vívmányt, ami immár közös kincsünk. Mi már annyira okosak vagyunk, hogy el tudjuk dönteni önállóan, hiszünk-e valamelyik vallásban és melyikben, vállalunk-e gyermeket, vásárolunk-e vasárnap, hamburgert, vagy inkább hurkát választunk, külföldi, vagy magyar terméket vásárolunk-e, mosógépet használunk, vagy megyünk a patakhoz, bekapcsoljuk a televíziót, vagy inkább olvasunk. Tessék ezt vígan ránk bízni. Sem az egyháznak (egyiknek sem!), sem a kormánynak, sem a pártoknak a világon semmi köze nincs ezekhez a dolgokhoz.

A kormánynak ezer tennivalója lenne, mielőtt végleg a pöcegödörben landol az ország. A gazdaságot be kellene indítani, a munaknélküliség ellen is jó lenne tenni valamit, az oktatás, egészségügy, nyugdíjrendszer mindjárt a fejünkre omlik, ott a kivándorlás problémája, a korrupció felszámolása, a külkapcsolataink újraépítése, a jogrendszer helyreállítása. Ezekkel kellene foglalkozni, nem az azeri elnök kedves papáját koszorúzgatni.

A szakállas bácsikát tessék sürgősen orvoskézre adni, mert ő nem látnok, hanem vírushordozó.

Aztán testületileg irány a megfelelő szakosztály, hátha még nem késő!

Amúgy de.

Késő.adomány

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.