Ez már a hőguta előtti állapot lehet nálam, amikor Vajna Tímea közösségi oldalán nézelődöm. Mentségemül szolgáljon, hogy közben jégkrémet nyalogatok, bár hirtelen nem tudnám megindokolni, mire ad felmentést egy jégkrém.
Vajna Tímea egy dekoratív nő. Hozzám képest főleg. Én azt is készséggel elhiszem, hogy őszinte, tiszta szerelem fűzi a férjéhez, mert ugye a hőség, meg a jégkrém. Mindezekkel együtt nem értem ezt a nőt, de legalább nem csak őt nem értem.
Adott ugye egy Amerikából hazatántorgott parókakészítő és producer. Azt én helyből nem hiszem el, hogy Vajna azért jött haza, mert hirtelen rádöbbent: nem élhet tovább a jó kis magyaros lecsó nélkül, a legolcsóbb lecsókolbásszal feltuningolva. Ha olyan nagyon rendben lettek volna a dolgai, kizárt, hogy hazatrappol. De tegyük fel – egy második jégkrém fejében – hogy mégis így történt, minden szuperjól ment és egy borongós őszi estén úgy döntött a mi Andynk, hogy fogja a bőröndnyi pénzét és hazaköltözik. Mert szíven suhintotta a honvágy. Ebben az esetben és az ő korában az ember már nem vesz a nyakába mindenféle terheket, mint például a magyar filmgyártás teljes kontrollja és anyagi támogatásának szétosztása, vagy a kaszinók bevételeinek számolgatása. Hanem jótékonykodik, horgászik, áztatja a fekélyes virgácsait a Balaton hűs habjai között.
Ehhez képest Vajna mester hazajött, elkezdett dőlni a fejére a pénz, de olyan szinten, hogy elugrani sem tud előle, a váratlanul az ölébe hulló kaszinókról már nem is beszélve. Az meg csak természetes, hogy bár a sarki fűszeres pénztárgépe be van kötve a NAV-hoz, Andy kaszinói nincsenek bekötve, mert egy ilyen tokától bokáig becsületes üzletemberben csukott szemmel meg lehet bízni. Tehát a történet így, önmagában is kerek és hibátlan, de akkor még nem beszéltünk Vajna Tímeáról, aki – mint a cikk elején jeleztem – nagyságrendekkel jobb nő, mint amilyen jó nő én vagyok. Például.
Vajna Tímea úgy kezdte, hogy Palácsik Tímea volt. Mint ilyen, Damu Roland színész barátnője, akit Damu bántalmazott, amiért meg is kapta méltó büntetését (bár itt jegyezném meg, hogy aki egy másik embert, főleg egy nála gyengébbet megüt, megerőszakol, annak semennyi büntetés sem elég méltó) és Palácsik Tímea beszivárgott a köztudatba.
Ekkor Tímeának még nem volt olyan mérhetetlenül kifinomult ízlése, mint jelenleg és gyanítom, hogy a fülében fityegő cucc sem gyémántból van.
Aztán jött a nagy szerelem, Andy Vajna személyében. Két csodálatos ember, megérdemlik a boldogságot és egymást is. Ámde.
Vajon mi viszi rá az ifjú asszonyt, hogy folyamatosan megnyilvánuljon, ott legyen mindenhol, pezsegjen a Facebookon, üzletasszonyként debütáljon először egy ékszerkollekcióval (ha jól emlékszem, de túl meleg van ahhoz, hogy visszakeressem), amely kollekciót (vagy ékszerboltot?) úgy kívánta reklámozni Tímea, hogy nőnap alkalmából megmutatta a hódolóinak, hogy milyen csecse brilleket kapott a férjétől és kifejezte abbéli reményét, hogy minden asszony ilyet kapott, mert megérdemlik.
Hát szerintem is megérdemeljük. Mármint az ilyen okos kérdéseket egy olyan országban, ahol a lakosság fele a létminimum alatt él, a másik fele a létminimum környékén, a kormány többezer család megélhetését vette el akkor, amikor Vajna zsebébe dugta a kaszinókat, ráadásul az addigi adóbevétel töredékét produkálja most a kaszinóipar (fideszesül: tőled lopják el, hülyegyerek), mindenki tisztában van vele, hogy miért nincsenek a kaszinók pénztárgépei bekötve a NAV-hoz és valójában ki és miből fizette a brilleket Timike fülébe. Szóval feltétlenül meg kellett kérdezni, hogy mindenki kapott-e ilyet. Ja, mindenki. Még én is. A fülembe.
Ha itt leállt volna az immár Vajna néven futó Tímea, akkor is késő lett volna. De nem állt le, mert mentek a zurával focimeccsre. Az nem baj és az sem, hogy hová, hiszen rajtuk kívül még sokezer magyar ott volt. Bár kevesen festették be nemzetiszínűre a szakállukat, de az még jópofa is lehet, akinek tetszik. Meg magánügy. De ha már odacsalt a vicces fotó Vajna Timi oldalára, körülkémleltem – még egy jégkrém, de az a tarkómra – és ezt leltem.
Na, az a cucc a fején – ezt is egy rajongójától kellett megtudnom – egy Philip Teacy satyek. Ebay-en leltem hasonlót, 1600 dollárnál kezdődnek ezek a holmik. Az magyarul 450 ezer forint és most le merem fogadni, hogy nem az ebay-en vette a család. És még van neki másik kalapka is, más színben, fazonban. Hogy a kistáska, ruha, cipőcske mibe kerülhetett, csak tippelni tudok és a tipp milliós nagyságrendű. Ami még nem is lenne baj, ha nem nyüzsögne a kedves férj a kormányfő, a közpénzek és az én zsebem körül és ha Timike milliós kollekcióival nem állna ordító ellentétben az, hogy például ma kellett összekoldulnunk szerkesztőségileg (innen is ezer köszönet a felajánló optikai szaküzlet tulajdonosának) egy nyomorult szemüveget egy négy gyermeket becsülettel nevelő anyukának.
Ugyanis az a szörnyű érzésem van, ahányszor Timi kalapjára nézek, hogy annak az árában ott van ennek a bizonyos anyukának és a férjének az adója is. Ha ezt Vajnáné tudja és annak ellenére páváskodik, akkor baj van a fejével. Ha nem tudja, akkor is. Harmadik opció meg nincs.
Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!
A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.