Március 29,  Péntek
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék

VIBRÁTOR


Amikor Orbán Viktor klottgatyában szedte a földigilisztákat a kertjük végében

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 1,506,669 forint, még hiányzik 1,493,331 forint.
A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Nem a fociról fogok írni, mert azt változatlanul nem kedvelem. Nem politikailag, nem Orbán miatt és nem azért, mert egy hazaáruló, szélsőliberális (isten bizony terjed ez a kifejezés) görény vagyok, hanem mert nem érdekel. Már akkor sem érdekelt, amikor Orbán Viktor klottgatyában szedte a földigilisztákat a kertjük végében és akkor sem fog érdekelni, amikor ez újra bekövetkezik.

Az viszont érdekel, hogy a foci egyfajta alapköve lett a politikának. Most, hogy a magyar csapat évtizedek múltán továbbjutott, a magyarság és az emberi minőség fokmérője lett, pontosabban a politika megpróbálja erre használni. Mert használja, szemrebbenés nélkül. Ahogy nem tudta használni az úszást, a kajak-kenut, vízilabdát, kézilabdát, jégkorongot – pedig ezekben a sportágakban folyamatosan magas színvonalon teljesítenek a sportolóink -, úgy a focit igen. Elsősorban és főként azért, mert az ország miniszterelnöke imádja ezt a sportot. Valószínűleg nem volt elég tehetsége ahhoz, hogy messzebbre nézzen a felcsúti libaszaros grundtól, de a nagyravágyás már akkor is ott dolgozhatott benne. Amint a kezébe kapta az ország kormányát és a kassza kulcsát, azonnal elkezdett dőlni a pénz a fociba. Akkor is, ha az iszonyú pénzekért felépített stadionok üresen konganak és akkor is, ha még a kormánypárt szavazói is túlzásnak tartják ezt az esztelen költekezést és ők is inkább az egészségügy, vagy az oktatás felé terelnék a pénzt.

Mégis a fociba megy, mert a vezér ezt akarja. Meggyőződésem, ha Orbán az operát kedvelné (mert énekelt a suli kórusában), vagy a színházat, mert játszotta Rómeót egy amatőr előadáson, esetleg hokizott, kosarazott, úszott volna, akkor most nem foci, hanem hoki, opera, kosárlabda-nemzet lennénk és színházak, uszodák, jégpályák épülnének orrvérzésig. De pechünkre a vezér a fociért van oda – igaz, hogy a felcsúti sport- és kulturális élet nem is adhatott neki túl sok alternatívát – és mi most ezért nemzetileg és kötelezően rajongunk, szurkolunk, örülünk és sírunk. Ez még nem is lenne baj, ha magunktól tennénk. És egyáltalán nem baj, ha valaki megőrül, rajong, izgul, ünnepel, gyászol és együtt él a válogatottal. Ez jó dolog és hajrá.

Azonban az nem jó dolog és rohadtul nem hajrá, ami most a foci köré épülget. Az nem oké, hogy aki nem szurkol, az nem is magyar, nem is ember és egészen biztosan ellenség, az ellenzéki pártok és mindenki, aki nem a kormány nyájába tartozik, az pedig egytől egyig a csapat ellen drukkol.

Erre a nagyon beteg vonalra természetesen már régebben felkapaszkodott a kormánypropaganda és a közpénzből hízó média naponta nyomja ki magából az ocsmánynál gusztustalanabb cikkeket. Percek alatt el fogunk jutni odáig, hogy a foci az egyetlen nemzetmegtartó erő, ezt tudta Orbán Viktor – mert lássuk be, ő mindent tud – és végső soron Orbánnak, a focinak és a kormánypártnak köszönhetően tudunk megmaradni Európában.

Most olvastam egy ilyen közpénzből éldegélő médiában egy cikket. Összefoglalom: marhajók vagyunk fociban, köszönhetően a vezérnek. Gazdaságilag is marhajók vagyunk és ezt onnan lehet látni, hogy olyan sok szurkoló kiutazott Franciaországba, amit nem tehettek volna meg a szocik alatt, mert akkor még éhezett a nép, de Orbán 600 ezer új munkahelyet teremtett (tényleg ezt írja) és mindenki sokkal jobban él. Aki ezt kétségbe vonja, valamint nem szurkol a magyar csapatnak, az egyrészről idióta, másrészről büdös görény. Az Orbán-kormány annyira szuper, hogy miközben focihatalommá tette az országot, 600 ezer új munkahelyet teremtett, megemelte a béreket, közben szociálisan is oly mértékben érzékeny, hogy az valami csoda. Ez azt eredményzete, hogy a jobboldali ellenzéket jobbról, a baloldalit pedig balról volt képes megelőzni.

A cikk szerint miközben az ellenzék azért szurkol, hogy az ország dőljön romba, a hazafias kormánypártiak azért drukkolnak, hogy győzzön a csapat.

A kokárdától a fociig ívelő kisajátítási hullám így vezet a hülyeség legaljára.

A végére egy kis színes. Állítólag az egyik állami szerv kötelezővé tette a dolgozóknak a Hajógyári szigeten felállított kivetítők előtti lelkes szurkolást Izland ellen és ma is melegen ajánlott kivonulni a dolgozóknak. Valószínűleg ez csak egy túlbuzgó szervilis intézkedése helyi szinten és teljesen felesleges, hiszen így is éppen elegen szurkolnak saját akaratukból.

Én meg nem. Van ilyen is.adomány

 

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.