Ha káosz kell, csináljunk káoszt

annie_bridie annie_bridie

Hamarosan szavaznak az angolok arról, hogy akarnak-e az Európai Unióban maradni, vagy kilépnének inkább. A felmérések szerint nagyon kiegyenlített a menni és a maradni akarók aránya, rendkívül szoros lesz a szavazás. Hamarosan kiderül, mit akar a többség. Amennyiben a kiválás mellett döntenek, az sem egyik napról a másikra történik, minimum két év kell a tényleges kilépéshez. Az pedig sok idő.

Ettől függetlenül már itthon is hallani olyan véleményeket, hogy lépjenek csak ki, akkor legalább hazajönnek azok a magyarok, akik ott gazdagítják az államkasszát, holott itthon is lenne igény a befizetett pénzekre. Bár nulla a valószínűsége, hogy egy esetleges kilépés azonnali hazaköltözési-hullámot indítana el, de mégis, játsszunk el a gondolattal. Mi lenne, ha hirtelen hazacsődülne mondjuk félmilló ember?

A kormány minden melldöngetése ellenére nem olyan rózsás a munkaerőpiac, mint ahogy a propaganda azt elhiteti azokkal a hívekkel, akik már régen kivonultak az aktív munkából és a migránstévéből okosodnak napról napra. Ha feltételezzük, hogy az Angliában élő és dolgozó magyarok egy jelentős része diplomás, akkor legfeljebb annyi történne, hogy a munkáltatók ragaszkodnának ahhoz, hogy még a takarítónő is diplomás legyen és a szalag mellett güriző melós is három nyelven beszéljen a minimálbérért. Ugyanis ezek az emberek nem csak azért mentek el, mert borzalmas a hangulat az országban, mert élhetetlen hely lett, hanem azért is, mert döglött a gazdaság. Nincs saját ipar, nincs fejlődés, nincs kitörési lehetőség és nincs remény sem arra, hogy holnap jobb lesz.

Ezzel szemben az elég tisztán látható, hogy holnap még szarabb lesz. Mitől lenne jobb? Az uniós pénzek átmeneti bedugulása és az autóipar megtorpanása azonnal bedöntötte a gazdaságot. Az egy kicsit sem vigasztal, hogy Varga Mihály ezen meglepődött. Sőt. Ha valaki, ő aztán ne lepődjön meg. Hiszen neki számolnia kellett volna ezzel a lehetőséggel is, de minimum látnia kellett volna ezeket a folyamatokat. Már persze csak akkor, ha ért ahhoz, amit csinál.

Tehát ott tartottunk, hogy hazacsődülnek a népek (tudom, hogy nem) és itt áll félmillió potenciális minimálbéres, közmunkás. Mert attól még hogy ők jönnek, sem hazai ipar, sem normális vállalkozói szféra nem alakul ki varázsütésre, attól még a bevételek 49 százalékát elvonja az állam a semmiért cserébe. Az uniós források nem épültek be a gazdaságba, nem lett belőlük fejlesztés, hanem jórészt lába kelt, más részéből pedig stadionok és kisvasutak épültek. Tehát a friss munkaerő néz ki a fejéből okosan.

Ebből az következik, hogy vagy fogják a ki sem csomagolt bőröndöt és mennek más országba szerencsét próbálni, vagy fogják a kapát-kaszát és megérdeklődik a kormánytól, hogy is van ez. Tudom és látom az új kormányzati propaganda irányát. Egyre többször jön szembe a törődjünk bele, úgyse lesz jobb, ezeket soha az életben nem lehet elzavarni – mantra. Ezt nyomják a véleménycikkek, de a trollok is gazdagon rakják a reménytelenségnek és fásultságnak ezeket a petéit a cikkek alá. Pedig ez nem igaz, ellenben végtelenül káros. De hát ez is a cél. Elvenni a reményt, elérni, hogy fogadjuk el elrendelt sorsunkat, mert úgysem tehetünk ellene semmit.

Francokat nem tehetünk. Nincs olyan kormány, amelyiket el ne lehetne zavarni és nincs olyan diktátorocska, akit meg ne lehetne buktatni. A másik indok ugyanehhez a hülyeséghez: nincs más, nincs kire szavazni. Ez sem igaz. Több országban is túlélték már az emberek, ha nem politikai párt ült fel a trónra, hanem szakértői kormány alakult. Erre most is, bármikor van lehetőség. Merem állítani, hogy van annyi nagyon jó szakember ebben az országban, amennyiből össze lehet állítani egy működő kormányt.

Ha mi nem tesszük meg – mert nem tesszük, várjuk a csodát – akkor persze nem megy magától. Ha van valami, ami a jelenlegi rablóbandára életveszélyt jelenthet, az éppen a tömegesen hazakényszerülő emberek dühe. Ők már nem fogadnák el, hogy 47 ezer forintból is meg lehet élni, csak legyen egy kecske is. Az ő szemüket nem lehetne elvakítani a jobbanteljesítés hazugságaival. De éppen ezért, ők nem fognak hazajönni és nem fognak megmenteni minket a kormánytól. Mert nem is a kormánnyal van itt baj, hanem velünk. Most még. De én még nem adtam fel a reményt, hogy képesek vagyunk összekapni magunkat és rendet vágni végre. Ha ennek az a módja, hogy előtte káoszt kell csinálni, akkor legyen káosz.adomány