Dögölj éhen, hülye suttyó

Fotó: Bartos Gyula/EMMI Fotó: Bartos Gyula/EMMI

Éljen, sikerült megállapodni, gond letudva. Tiszta erőből verdesi egymás vállát az egészségügyi dolgozók béremelésében sertepertélő társaság, mert lám csak, ennyi munka és idő nem volt hiábavaló. Megszületett szerelmük gyümölcse. Kicsit Cser Ágnesre hasonlít, kicsit Balog Zoltánra és nagyon magyar.

Megállapodott a kormány az egészségügyi szakszervezetekkel és kamarákkal. A szakorvosok és kórházi szakgyógyszerészek alapbére idén szeptember 1-jétől bruttó 107 ezer, 2017. november 1-jétől pedig bruttó 100 ezer forinttal nő. A rezidensek alapbére jövő novembertől 50 ezer forinttal emelkedik. A szakdolgozóknál szeptembertől új bértáblát vezetnek be. Idén átlagosan 26,5 százalékkal nő az alapbér, jövő novembertől 12 százalékkal, 2018 novemberében és 2019 novemberében pedig 8-8 százalékkal.

Nézzük, mit akar mondani a költő! Az orvosok és szakgyógyszerészek jól járnak, már amennyiben ebben az országban jól tud járni bárki, aki nem rokona valamelyik miniszternek. A rezidensek is megkapták a magukét. Az ápolók a mostmár kussolj paraszt kategóriába kerültek. Mindenki más pedig a dögölj éhen hülye suttyó bértáblára lett jogosult.

A mindenki más az orvosi műszerészek, a karbantartók, a sterilizátorok mellett, a konyhán, a mosodákban dolgozók, adminisztrációt végző dolgozók, mentőautó szerelők, takarítók és ki tudja még kik, akik a háttérmunkát végzik. Ritkán gondolunk arra, hogy mi lenne, ha az éppen szülni kezdő feleségünket, a stroke-gyanús anyánkat, a vérző gyerekünket kórházba szállító mentőautó nem érkezne meg, mert lerobbant. Vagy megérkezik, de út közben rohad le. Akkor mi történik? Ki a hibás? Az a szerelő, aki immár kilenc éve egy fillér béremelést nem kapott és 27 év munka után garantált bérminimumot visz haza minden hónapban. Ez jelenleg bruttó 129 ezer, nettó 85 745 forint. A szakmunkás végzettséggel nem rendelkező dolgozók minimálbért – 111 ezer bruttó, 73 815 forintot – keresnek.

Ők ismét kimaradtak a béremelésből. A szakdolgozók béremelése a semminél több ugyan, de nem hiszem, hogy 8-15 ezer forint meg fogja oldani a problémát. Az természetes dolog, hogy az, aki rengeteg időt és energiát áldozott arra, hogy orvos legyen, jóval magasabb bért kap, mint mondjuk egy mosodai dolgozó. Azonban nem ártana arra is gondolni, hogy az orvos sem sokra megy a tudásával, ha nincs, aki sterilizálja a műszereket, ha nincs tiszta ágynemű, ha nincs, aki beköti a katétert, aki a beteg alá tolja az ágytálat, megmosdatja, megeteti a magatehetetlen embert. Tiszta és fertőtlenített eszközök és műtő nélkül nincs gyógyítás, de mosogatás nélkül ebéd sincs másnap és konyhai dolgozók nélkül már aznap sincs.

Értem én a kormány logikáját. Már olyan szintet ért el az elvándorlás az egészségügyben, hogy azt semennyi hazugsággal sem lehet tovább leplezni, mert már a leglilább hajú néni sem veszi be. Ugyanis szembesül a valósággal, amint segítségre szorul. Lépni kellett valamit, pedig bizonyára sok stadion kijött volna a béremelésre szánt összegből. Vagy kisvasút. Szökőkút. Még három erkély a Várba. De nem lehetett tovább halogatni, odaszórtak némi pénzt. Az orvosoknak, mert úgy okoskodott a kormány, hogy őket meg kell tartani. Nővérke meg van dögivel. Ha elmegy egy, jön helyette másik. Pedig nem.

Az egyéb kategóriába eső – béremelésből most is kimaradt – dolgozókat pedig röhögve pótolni lehet. Lehetséges, hogy közmunkásokkal. Akkor még a bérminimumot sem kell megadni nekik, kicsit több, mint a feléből kijön az egész. Érdekes logika, szó se róla.

Ahogy érdekes a Cser Ágnes neve alatt futó szakszervezet hozzáállása is. Pontosabban nem érdekes, hanem tragikus. Dugig vagyunk Gallóné-féle csodálkozófenomén szakszervezeti vezetőkkel és Cser Ágnes-szerű simulékonyakkal.

Igaz is, a lényeg megvan. Az ő pozíciójuk biztos, a nagyon hangosan ordító orvosok szája befogva, a többi dögöljön halomra nyugodtan.

Hogy a szakdolgozók a nevetséges fizetésért és a röhejes béremelésért a harminc százalékos létszámhiányt is megoldják – ugyanis ennyi szakdolgozó hiányzik a rendszerből – és a belüket kidolgozzák, hogy össze ne omoljon a rendszer, az kit érdekel?

Az a baj, hogy nem csak az ápolók, konyhai dolgozók, mentőautó-szerelők fognak halomra dögleni, hanem mi is, ezek nélkül az emberek nélkül. Ha az orvosok megelégszenek azzal, hogy az ő bérük érezhetően emelkedik és nem állnak ki azokért a munkatársaikért, akiknek a munkája nélkül nem boldogulnának, akkor az egészségügy össze fog dőlni. Ideje lenne összefogni – nem csak az egészségügyben – az alkalmatlan szakszervezeti vezetőket elzavarni és kiállni minden érintett mellett.

A kamugyanús megállapodás ellenére az egészségügyi dolgozók megtartják a július első napjára tervezett demonstrációt. Én meg csak reménykedni tudok, hogy a magyar orvosokban van annyi gerinc és hivatástudat, hogy melléjük állnak.

Végül – mert nem állhatom meg – idézem egy olvasónk válaszát, akit arról faggattam, miért dolgozik az egészségügyben, hiszen a munkaerőpiacon, vagy akár vállalkozóként a sokszorosát kereshetné a jelenlegi szánalmas bérének. Ezt válaszolta:

Mert szeretem ezt csinálni, és így én is segítek a beteg embereken, még ha csak közvetetten is!

Becsüljük meg, ameddig van mit és kit megbecsülni.

adomány