Nem rémhír lesz az Gyuri, hanem rémálom

A blöff nagymestere, Matolcsy György még mindig jegybankelnök (Forrás: orszagmentes2 / tumblr.com) A blöff nagymestere, Matolcsy György még mindig jegybankelnök (Forrás: orszagmentes2 / tumblr.com)

Rémhír – ezt válaszolta Matolcsy György a Lokálnak arra a kérdésre, hogy valóban akkora a baj a magyar gazdaság környékén, mint azt a friss GDP-adatok sejtetik. Lokál, úgy mint Habony Árpád munkanélküli, közpénzből élősködő feketemunkás médiabirodalmának egyik zászlóshajója. Illetve Matolcsy György, úgy mint alapítványi ügyintéző és tündérmeséket vizionáló jövendőmondó. Mellékállásban: jegybankelnök.

Még szerencse, hogy a Lokálnál nem szokás keresztkérdéseket feltenni, ezért Matolcsynak volt alkalma kifejteni, mit látott miután belenézett (már ha lehet így fogalmazni) az unortodoxia üveg alakú gömbjébe (vagy fordítva). Amit látott az úgy fest, hogy a következő negyedév már egy visszafogottabb növekedést fog hozni, az év második felében pedig ennél is izmosabb bővülésre lehet számítani. Szó szerint:

Azt várom, hogy a 2016-os évet egy 2-2,5 százalékos GDP-plusszal hagyhatjuk majd a hátunk mögött. 

Mivel a Lokálnál nem szokás visszakérdezni, hogy ugyanbiza mely cáfolhatatlan érvekkel támasztja alá ezt az egyébként is tévedhetetlen eszmefuttatást, inkább a labdarúgó Eb-ről faggatták az összeborzolt tekintetűt. Ha érdekelt, ha nem, megtudhattuk, hogy bár őszintén remélte, hogy Franciaországban eheti a fene a lelátón,

az elfoglaltságaim közbeszóltak, pedig még meghívást is kaptam az egyik szurkolói buszra, és úgy terveztem, velük tartok. Aztán sajnos kiderült, hogy nem lesz rá időm.

Pedig. Egy fél ország sóhajtott volna fel, ha addig is nem a közpénz környékén sertepertél, hanem kiteszi magát a terrorveszélynek és elutazik innen egy kis időre. De ha már így alakult. Beszéljünk a rémhírekről egyfelől és a statisztikai adatoknak csúfolt liberális mételyről másfelől.

Tehát a KSH megerősítette azt, amit eddig is tudtunk: a bruttó hazai össztermék éves alapon ugyan szerény 0,9 százalékkal bővült, ám január és március között 0,8 százalékkal csökkent 2015 végéhez képest. 2012 óta nem soha volt ilyen közel a recesszióhoz a magyar gazdaság. Ezért aztán közvetlenül Görögország után európai viszonylatban a leggyengébb teljesítményért járó elismerét vehettük át.

A sors iróniája, hogy Matolcsy György kuruzsló éppen februárban (ami január és március között van) adta elő nagyszerű látomását arról, hogy miként fogja Magyarország jobbról előzni Ausztriát a gazdasági növekedésben és hogy az elmúlt nyolc év utáni elmúlt öv teljesítménye alapján ez a történelmi cél hogyan fog pikk-pakk valóra válni.

Ezzel a nagyívű blöffel szemben rémhír tény az, hogy

  • az ipar és ezen belül a feldolgozóipar (mint elvileg nemzetgazdasági húzóágazat) hozzáadott értéke 0,7%-kal csökkent az előző év azonos időszakához mérten, a járműgyártás szintén döglődik;
  • a beruházások 9,6 százalékkal estek az első negyedévben az egy évvel korábbihoz képest, ezen belül az állami beruházások visszaesése egyenesen katasztrofális: 2015 első negyedévéhez képest 40, 2015 utolsó negyedévéhez képest 90 (azaz kilencven!) százalékkal csökkentek;
  • az építőipar teljesítménye 28 (!), a mezőgazdaságé 3,5 százalékkal zuhant vissza éves alapon.

Az a nagy büdös helyzet, hogy rémhírek ide vagy oda, amint nincs EU-s pénz, a tündérmese lufija pillanatok alatt szétpukkan. A 13,4%-os (GDP-hez viszonyított) beruházási arány például annyira durva, hogy az elmúlt húsz évben nem volt rá példa, pedig abban az elmúlt nyolc év is benne bőven van.

Az a helyzet, hogy bár nőtt a háztartások fogyasztása és javult a GDP arányos külkereskedelmi többlet is, az elmúlt évek csodájából (összefogás, megújulás, elrugaszkodás, emelkedés, gyarapodás) hanyatlás és megint hanyatlás lett, most pedig jó eséllyel közeledik a becsapódás. (Az államadósságal kapcsolatos tudnivalókat Kövér László matolcsysta megszólalása kapcsán már a helyükre raktuk.)

És akkor jön ez a kókler és benyögi, hogy rémhír, elvtársak, rémhír! Nem tudom, hogy az ilyen közönséges, útszéli hazudozókkal jobb helyeken mit kezdenek, de ez itt még mindig a Magyar Nemzeti Bank elnöke. Aki kézrátétellel és a fejében lévő penetráns unortodox sötétséggel mozgatja a GDP-t, aki szembemegy a fehérre feketével leírt gazdasági mutatókkal, akinek az egész pályafutása egy rohadt nagy blöff.

Egy jegybankelnöknek jobb helyeken mértékadó és figyelemreméltó a véleménye, az MNB elnöke ehhez képest egy zavarodott, sértett dilettáns, akinek néhány éves áldásos ügyködés nyomán olyan szintű bűnlajstromot sikerült összekalapálnia, hogy az történelemkönyvekbe való. Ép ésszel még mindig nehéz felfogni, hogy egy olyan ember áll a jegybank élén, aki szemrebbenés nélkül hazugságnak nevezi a statisztikai adatokat. És senki nem kérdez vissza, hogy figyelj már, te Gyuri, nem gáz, hogy rohad minden a két munkás kezed alatt? 

Csak halkan szólok, Matolcsy legutóbb éppen a minap bizonyította, hogy az MNB és az általa gyakorolt pénzügyi felügyelet (korábban PSZÁF) politikai utasításra működik. Amit a Quaestor-ügy, minden idők egyik legnagyobb gazdasági bűncselekménye nyilvánosságra kerülése után sejteni lehetett, azt a Spéder Zoltán, megunt udvari oligarhával való politikai leszámolás tökéletesen megerősíti: a Matolcsy által irányított, a piacgazdaság szempontjából elsődleges fontosságú intézmény részrehajlóan végzi a munkáját és egyszerű, politikailag felbérelt végrehajtóként funkcionál.

Unalmas, de azért vegyük át még egyszer! Nem elég, hogy 5 millióra emeltette a fizetését miközben – elsősorban családtagjai üdvözülésére – közönséges kifizetőhellyé züllesztette a jegybankot; nem elég, hogy a forint shortolásával átvert több százezer embert és felzabálta a devizatartalékot; nem elég, hogy az MNB mesébe illő alapítványain keresztül vásárolgat festményeket, műtrágyakat és az ingatlanbizniszbe is beszállt; nem elég, hogy saját maga műveit vásárolja fel isten tudja hány példányban; nem elég, hogy magáról írat és adat ki könyvet és állampapírt vásárol, miközben még ő is pontosan tudja, hogy ezzel a monetáris finanszírozás tilalmát szegi meg; nem elég, hogy a közvagyont ilyen pofátlan üzemmódban magánvagyonként kezeli és önkényesen rendelkezik a sorsáról, de közben folyamatosan az állampárt politikai alapú szarelkenő akcióinál segédkezik.

És igen, még mindig ez a közgazdászok és jegybankelnökök közös szégyene áll a Magyar Nemzeti Bank élén. Nos, ha már így megkérdezték a véleményedet és ilyen undorító módon hazudtál, akkor tisztázzuk a dolgot! Nem rémhír lesz az, Gyuri, hanem rémálom. Nem lesz, már most is az. Nem neked, hanem mindenki másnak. Nem tündérmese ez, hanem iszonyatosan nagy szar. Enyhe vigasz, hogy remélhetőleg a te fejed is (arccal előre) ezen a – mások mellett – neked köszönhető trágyadombon fog landolni. Előbb vagy utóbb. Felőlem nevezheted rémhírnek is, nekem tökmindegy.