Október 16,  Kedd
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék

VIBRÁTOR


Ezzel egyszer nem csak a jelenlegi kormánypártnak kell elszámolnia, hanem az ellenzéknek is.

Olvastam egy nem túl nagy port kavaró cikket a NOL.hu-n. Kirúgtak egy férfit a munkahelyéről, mert baloldali és ezt nem is titkolta különösebben. Meg sehogy se titkolta. Olyannyira nem, hogy felvállalta. A borsod megyei Katasztrófavédelmi igazgatóság rúgta ki. Nem is most történt hanem másfél éve, de most nyert pert a férfi. Nem ügy, kit érdekel.

Megszoktuk, elfogadtuk, természetesnek vesszük. Igen, ez van. Aki ellenzéki, azt kirúgják. Általában nem úgy mint ezt a férfit, ezért pert sem lehet indítani. Sokkal okosabban, nem kimondva a nyilvánvalót kapja meg az illető az elbocsátó szép üzenetet. Ezer módja van. Létszámcsökkentés. Aztán meghallod egy hét múlva, hogy már fel is vettek egy embert a helyedre. Vagy kettőt, mert kiderült, hogy egy ember nem tudja átvenni a munkádat. De számtalan más mód is van, amibe nem lehet belekötni jogilag.

Pedig mindenki tudja az okot. Te is tudod, a kollégád is. És éppen ez a fontos. Hogy tudják, hogy híre menjen. Éppen ezért fontos – persze a pénzcsaphoz való hozzáférés mellett – mindenhová pártkatonákat ültetni. Nem csak a legfelső polcokra, de a legutolsó kis falu polgármesteri székébe is, az oktatási intézmények, kórházak fölé is, a sportklubokba, a kultúra minden kis zugába. Mindenhová, kivétel nélkül.

Aztán vannak, akik megtalálják a gerincüket és nem, vagy nem az elvárásoknak megfelelően szolgálják a vezért, de bőven vannak olyanok is, akik buzgalmukban túlteljesítenek. Az emberek pedig szépen megtanulnak kussolni. A saját érdekükben, a párjuk, szüleik, gyerekük, rokonaik, barátaik érdekében. Megtanulják, elfogadják, természetesnek veszik. Továbbadják.

Ma már a fejünket sem kapjuk fel, ha valaki fél. Megszoktuk. Így kell, ha túl akar élni valaki. Ez ezzel jár. Így természetes. Nem is félelem ez. Bölcsesség. Belátás. Jogos önvédelem. Ravaszság. Az élet része. Hát hogyne.

Szerencsére az ellenzéki politikusok nem kockáztatják az állásukat. Mindegyik megkapja szépen a fizetését a parlamenti munkáért, vagy azért, amiért. Őket nem szokás kirugdosni, nekik sem szokásuk lemondogatni a posztjukról. Persze. Jó a fizetés, tuti nyugdíjas állás. Biztonságos. Egyszer nekem, egyszer neked. Aztán nagy bátran lehet sajtótájékoztatni a két megjelent újságírót és felszólítani hol ezt, hol azt, hogy monnyonle.

Az a baj, hogy viszonylag kevés ilyen állás van. Tűzoltó, mentős, ápolónő, színész, zenész, buszsofőr, pedagógus meg sok van. Lehet válogatni és olyat felvenni aki – ha nem is kimondottan kedveli a kormánypártot – képes kussolni. És főleg képes félni eléggé ahhoz, hogy ne nyissa ki a száját. Csak akkor, amikor elmondja a többieknek, hogy pórul jár, akinek véleménye van.

Mert ettől függ az állása, a családja megélhetése, a gyereke jövője. Elég hozzá befogni és nem háborogni semmi miatt. Így lep be mindent az önkéntes hallgatás, a már fel sem tűnő félelem, a csendes kapaszkodás abba a kicsibe, ami még megmaradt.

Ezzel egyszer nem csak a jelenlegi kormánypártnak kell elszámolnia, hanem az ellenzéknek is. Hogy idáig fajulhatott és hogy semmit nem tettek ellene. Van, amit jóvá lehet tenni és van, amit soha. Ezt soha.

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.