Mi elmegyünk, ti pedig zabáljátok fel egymást

Fotó: Lázár Gergő Fotó: Lázár Gergő

Igazából ez az ország akkor járna jól, ha mindenki, aki nem kedveli, pláne utálja és kritizálja a kormánypártot, elhúzna innen a véreres francba. Ebből eredően persze én is, mert például én is rühellem ezt a társaságot. Tehát ha mi, nemzetrontó idegenszívűek fognánk a sátorfánkat és mennénk ebből a rántotthús-alakú országból, akkor egyből kitörne a boldogság és az éljenhurrá. Mert itt nem azzal van baj, hogy szétrabolja a kormány az országot, ugyanis ők ilyet nem csinálnak. Ők hazafiak.

Merő egy hazafiságból dobják szét maguk között a koncot, Matolcsy nemzeti érzülettől hajtva nézi perselymalacnak a közvagyont. Orbán Viktor nem egy személyiségkultuszba fulladó kis diktátor, nem azért fossa teli az országot egyik végétől a másikig stadionokkal, mert monomániás és még mellé gigantomániás is bónusznak. Szó sincs róla. Ő alkot. Nagyot, nemzetit. Hazaszeretetből.

Szóval ha mi, többiek mennénk végre a búsba, akkor ez egy boldogságos, turulszárnyakon lebegő, keresztül-kasul polgárilag fejlődő, minden sarkon barackfákat termő ország lenne. Nélkülünk. Legalábbis ezt véltem kihámozni a hol visszavonult, hol nem-visszavonult világhírű politológus humorszkjéből.

Oké, velem lehet beszélni bot nélkül is. A szerző szerint pont elegen maradnának, ha mindenki más menne, aki nem a szekta tagja, vagy haszonélvezője. Lássuk, mennyi a realitása az ötletnek.

A Tárki kutatásai szerint: „A Fidesz tábora – nem függetlenül a tábor méretének felduzzadásától – egyre „idősebb” lett, és nyitottabb az iskolázatlanabb, alacsonyabb státuszú csoportok irányába, annak ellenére, hogy mindeközben a párt hangsúlyosan a középosztály megerősítését tűzte zászlajára. A fizikai dolgozók fölénye a Fidesz táborán belül 2010-ben volt a legmagasabb, azóta némileg csökkent, de még mindig inkább az alacsonyabb státuszúak támogatják a pártot”.

Egyébként a 60 év feletti korosztály 49 százaléka a Fideszre szavazott. Nem a Fidesz szavazók csaknem fele 60 év feletti! Ez az arány jóval magasabb.

Ehhez mondjuk kutatás sem kell. Elég megnézni, kik ünneplik lélekszakadva Orbánt, kik mennek el a beszédeire – már amikor beengedik az alsóbb népréteget – illetve milyen rajongói hozzászólások születnek netszerte. A békemenet résztvevőiről se feledkezzünk meg. Mindenféle elemzői végzettség nélkül is kiveri az ember szemét, hogy a hívek döntő többsége két egybefüggő, értelmes mondatot sem képes leírni egymás után. Többnyire egyet sem. És akkor még nem beszéltünk az egy tőmondaton belül is hetvenkét helyesírási hibával dolgozó honvédőkről és nemzetmentőkről, akik következetesen nagy kezdőbetűvel írják a magyar, nemzet, haza és hasonló szavakat.

Ezzel nincs is nagyobb baj, mert miért lenne? Úgy értem, engem például legfeljebb bosszant a dolog, de károm nem származik belőle. Azonban ha onnan nézzük a dolgot, hogy az egyrészt nyugdíjas korú, másrészt igen kevéssé képzett, ámde rendkívül vallásos hívek maradnának a szerző elképzelése szerint az országban, akkor én azért túl nagy jövőt nem jósolok a helyi édenkertnek.

Ha ehhez még hozzávesszük azt a kétségtelen tényt, hogy ezeknek a nyugdíjasoknak és zömében falun élő, a létminimum szintje körül/alatt kereső szavazóknak kellene eltartaniuk a kormányt és udvartartását, gondolok itt nem csak Lázárra, Rogánra, L. Simonra, Matolcsyra, Ráhel saját lábára, hanem például a nagyon tisztelt és végtelenül tehetséges újságírókra és politológusokra is, akkor meg főleg nem sok jó néz ki.

Ugyanis érdemes lenne tudomásul venni az összes, kormányhirdetéssel kitömött médiának és az oda írogatóknak: ők kitartottak. Más néven: kurvák. A lapjaik, weboldalaik, televízióik piaci viszonyok között egy nap alatt összeomlanának. Nincs fizetőképes, de nem-fizetőképes kereslet sem a portékájukra. Az ő magas fizetésüket mások keresik meg, fizetik be adóként. Ők azt nem a tehetségükért kapják, hanem a gerincük ellenértéke. A nem kormánysegg-fixált média vagy az olvasók jóvoltából tud életben maradni (ami már csak azért is lehet érdekes, mert ezek szerint van igény az ellenzéki médiára), vagy/és más, civil munkából élnek a szerzők és a szabadidejük terhére tiltakoznak a kormány baromságai ellen.

Tehát ha onnan nézzük, hogy amennyiben a magasabban kvalifikált, önálló gondolkodásra képes, nyelveket beszélő, saját véleményéért kiállni kész emberek elmennek ebből az országból – ahogy már nagyon sokan el is mentek – hamar előállhat az a helyzet, hogy a tisztelt elvtársak és híveik egymást kezdik felzabálni, nem lévén több szabad konc.

Lehet, hogy igaza van a cikk szerzőjének. Ezt kellene csinálni. Fogni magunkat és elmenni. Tömegesen. Aztán lássuk, maradnak-e elegen.