Ez a következménye annak, ha a félművelt, tehetségtelen futballistából nem elcseszett jogász, hanem miniszterelnök lesz

Orbán a kispadon -negyedik Puskás-Suzuki Kupa, 2011 áprilisa (Fotó: Facebook/Orbán Viktor) Orbán a kispadon -negyedik Puskás-Suzuki Kupa, 2011 áprilisa (Fotó: Facebook/Orbán Viktor)

Itt egy hír: a korábbi évek gyakorlatával ellentétben idén már június közepén leáll a parlamenti munka, aminek az az oka, hogy a foci Európa-bajnokságra látogató nagyszámú képviselő miatt a kormányoldalnak nincs meg a többsége. Átdarálni bármit a gépezeten, amit fontos lenne átdarálni.

Az atv.hu parlamenti forrásokra hivatkozva tudni véli, hogy – bár az egyes minisztériumoknál még több olyan törvényjavaslat és módosítás van betárazva, amelynek ősz előtti elfogadásához komoly politikai és lobbi érdekek fűződtek -, az urak június 13-án lehúzzák a tavaszi parlamenti ülésszak redőnyét. Csak a véletlen műve lehet, hogy másnap, 14-én Magyarország Ausztriával mérkőzik Bordeaux-ban.

Az atv. hu értesüléseit a 444 parlamenti forrása úgy erősítette meg: a hír igaz, de nem arról van szó, hogy azért nem lesz ülés, mert annyi mezei képviselő jelentette be, hogy nem ér rá meccs miatt. Hanem azért, mert a főnökök Eb-t fognak nézni, az átlagképviselők pedig éltek a lehetőséggel és felpattantak a focivonatra.

Hát tudja a franc. Ha a hír igaz (és miért ne lenne az, hiszen már hónapok óta tudjuk, csak  most nyert értelmet), nem tudom melyik magyarázat a borzalmasabb. Hogy testületileg fontosabb a futball, mint a törvényhozás, vagy hogy a főnököknek fontosabb a futball, mint a törvényhozás (értsd mindkét esetben: annak a munkának az elvégzése, amely után felveszik az adófizetők tisztelete jeléül a fizetésüket!) és így a mezei szürkeegerek is örömmel csatlakoznak az idő előtt berekesztett ülésszak után kötelező futballmámorhoz. Vagyis ahhoz, hogy nem munka mellett, hanem munka helyett áldoznak egy mániás őrült hobbijának. Az elsőszámúnak. Őrültnek mármint.

Nem tudom, egyáltalán van olyan, hogy valaki nem szereti, esetleg szívből utálja a focit és felvételt nyerhet az állampártba? Vagy ez tényleg így megy, hogy befogjuk a pofánkat, jó arcot vágunk a vezetőség hobbijához és elvegetálunk a következő választásokig? Jó, nem arra gondoltam, hogy bármennyire is életszerű, esetleg elvárható lenne, hogy bárki is tiltakozni merészelt/akart volna az ellen, hogy három héttel, vagy egy hónappal hamarabb menjen szabadságra, mint szokott.  De nyújtsa fel a kezét az, aki megteheti azt ebben a gazdaságilag dübörgő országban, hogy a futball-Eb előtt egy nappal közli a munkaadójával: baszkikám, elmentem szabira. Leszarom, hogy csak július 8-tól vagyok kiírva, de kezdődik az Eb és hát annyi év után mégiscsak történelmi magyar siker, oldjátok meg helyettem, nélkülem, ahogy akarjátok.

Vajon hány honpolgár van, aki várhatóan a Kőbányait fogja a tévé előtt büfögni a nemzeti tizenegy gyepen szaladgálása közben, ahelyett, hogy Orbán Viktor gyanánt Bordeaux-ban, Marseilles-ben, Lyonban, f*sz tudja hol pöfeszkedne a VIP-páholyban? Vagy egy egész ország szabadságra mehet, mert Dzsudzsák&Co. szerzi a hírnevet a hazának? Nem baj, hogy a keselyűk köröznek a haldokló magyar gazdaság hullája felett, hát hiszen hatszáz év után kijutottunk az Eb-re, nem? Recesszió, válságstáb? Ugyan már, ne szórakozzunk.

És nem az a szörnyű ebben, hogy amúgy egész évben példás, érdemi munka folyik a parlamentben és hát istenem, van ilyen, ötven évben egyszer elvonulnak az urak műkedvelni, hanem hogy gyászmenet az egész parlamenti munka, de ezzel még ki is is teszik a pontot a nemzeti pofánfosás megfelelő betűjére. Mert még egyszer: ezek az emberek az adófizető polgárok szolgái, alkalmazottai, akiknek ugyanolyan munkaköri leírásuk van (elvileg), mint a legrosszabbul fizetett szalagmunkásnak. Az adófizető polgár pedig tűri, hogy az ő pénzén, önkényesen megszabott munkaidőben hetekig szotyolát köpködjön egy futballelátón, mert egyébként már minden sínen van és belefér.

Olyan szinten forog minden a futball körül ebben a lezülött országban, olyan szinten van minden alárendelve a kötelező nemzeti sportnak, hogy az már nem csak elgondolkodtató, nem csak jelzésértékű, hanem tragikus. És nem önmagában a futballbuzulás a probléma, hanem hogy úgy ír felül mindent ez a beteges mánia, hogy ráadásul a sportágban nincs, vagy alig van teljesítmény. És a legborzasztóbb benne, hogy egy felkapaszkodott, gumicsizmás tahó miatt forog minden a nem létező, büdösgyenge magyar foci körül.

Ez az információ, amelyet most fogott át a tudatom, új szintet képez ennek a beteges imádatnak a történetében: már a hivatalos munkaidő alól is nyíltan, szemrebbenés nélkül felmentést adnak saját maguknak. Az ország vezetése, a törvényhozás leáll konkrétan, mert a foci fontosabb, mint bármi más. Az sem lenne sokkal jobb, ha kocsmává silányítanák a parlamentet és Kövér László  helyett a kivetítőt bámulnák szemfényvesztés-parasztvakítás gyanánt. Mert végül is, amit akartak, azt átvertek, titkosítottak, megakadályoztak. Amit még nem, azt majd megoldják. Akkor, amikor.

Aki meg támadja a parlamenti ülésszak berekesztését, aki szerint nincs rendben ez a fajta munkamorál, az személyesen Orbán Viktort támadja, az nem szereti a hazáját, nem büszke nemzeti sikereinkre, az egy ótvaras Soros-bérenc. Nem tudom, melyik a borzalmasabb, hogy ezt egyáltalán meg merik tenni (az összes többi után), vagy hogy nincsen senki közöttük, aki szarul érezné magát amiatt, hogy munka helyett focit néz és azt mondaná: ezt talán nem kéne.

Fogalmam nincs, hogy a tiszteletdíjukat lesz pofájuk felvenni erre az időszakra, esetleg önként visszaadják, de amennyiben egyik sem fordul meg a fejükben, akkor ez is megy a közönséges lopás kategóriájába. Ha esetleg elszámoltatásra kerül sor, akkor tudjunk róla. És persze sokkal kényelmesebb futballmeccset nézve henyélni, mint egy országot vezetni, törvényeket hozni, de ez a mérhetetlen cinizmus akkor is arcpirító, ha tudjuk: ez a következménye annak, ha tetszőleges félművelt, tehetségtelen futballistából nem elcseszett jogász, hanem miniszterelnök lesz. És ez a következménye annak is, ha a munkáltatói nem küldik el a f*szba, hanem tapsolnak a tehetségtelenségének.