Szeptember 24,  Csütörtök
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék

DÜHÖNGŐ


Holnap nem marad senki, aki melléd állna

Te hány alkut kötöttél már életedben?

Hányszor hallgattál, amikor ordítani kellett volna?

Megérte? Jobb lett? Gazdagabb vagy?

Én is kötöttem alkukat. Sokat. Túl sokat. Fiatalon azt gondoltam: fontos, hogy szeressenek. Mindenki. Aztán rájöttem: nagy árat fizetek a semmiért. Az alattomos szemből-dicsér-hátbaszúr, az érdekből barátok nem értékesek. Kár szembeköpni magam értük. Gagyira vágytam, mert csillogott.

Kötöttem alkut a magánéletemben. A párkapcsolataimban. Azért, hogy a gyerekeimnek jobb legyen. Nem lett jobb.

Kötöttem alkut a pénzért. Hogy legyen állásom. Hogy megéljek, hogy megéljen a családom.

Van, amit ma is így tennék. Bizonyos helyzetben nincsen jó megoldás. Csak rossz és rosszabb. Fáj ez is, fáj az is. De nem mindegy, meddig fáj. Nem mindegy, meddig hurcolod magaddal. A tükör, az nem mindegy. Az arcod a tükörben.

Van olyan, amikor nem rajtam múlik. Van, hogy rajtad sem. De rajtunk, együtt, múlhat. Múlhatott.

Nem lehet lehajtott fejjel élni. Úgy semmit nem látsz a körülötted lévő világból. Nem lehet mindig suttogni. Nem hallják meg a hangodat. Van, hogy fel kell emelni a fejet, kihúzni a gerincet. Van, hogy ordítani kell. Bele a másik arcába, a hatalom arcába. Mindegy, hogy a hatalom egy kis senki, aki a főnököd, akitől függ a jövedelmed, vagy egy egész kormány. Mindegy, hogy egy helyi kiskirály, polgármester, óvónő, orvos, portás, tanár, bolti eladó. Mindegy, hogy velem hatalmaskodik, vagy mással. Nem számít, ha nem engem üt meg, de látom a pofont. Akkor tenni kell. Ordítani. Odaállni a pofon elé, hogy ne a védtelenebbet érje.

Ordítani kell akkor is, ha kockázatos. Ha van mit veszíteni. Oda kell állni, mert holnap nem lesz mit veszítened. Holnap nem marad senki, aki melléd állna. Ordítani kell a kiszolgáltattokért. A némákért, akik ordítani nem tudnak. Holnap lehetsz te is néma. Lehetek én is. Holnap senki sem hallja meg a hangomat, mert nem lesz hangom. Nem lesz levegő körülöttem, ami közvetítené a szavaimat. Levegő nélkül csak néma csönd van. Nincs élet. Súlytalanság van.

Amikor azt érzed, hogy baj van, ordítani kell. A feketébe öltözött ápolókért. A betegekért. Az öregekért. A sérültekért. Az egyetemekért, az óvodákért, az iskolákért. A gyerekeinkért. Ha semmi másért, értük ordítani kell.

Ha nem tömegben, akkor egyedül. Ott, ahol tudod: ideje van. Amikor a gyerekedet felhasználják. Díszletnek. Amikor elveszik a jövőt. Akkor is, ha látod: bántják a védtelent. Csak azért, mert védtelen. Bátorság kell az ordításhoz. A szabadság drága dolog. Szólni kell, ha van szavad. Kell, hogy legyen szavad. Szavunk.

Vagy vállalni a csöndet, a letakart tükröt. Hogy ne nézzen vissza ránk a semmi.

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.

Social media & sharing icons powered by UltimatelySocial
error

Kövess minket!