Április 19,  Péntek
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék

VIBRÁTOR


A Fidesz alelnöke még életében nem látott oligarchát

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 2,340,346 forint, még hiányzik 659,654 forint.
A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

A korrupció örök politikai vád, nemcsak Magyarországon, hanem a világ összes versengő demokráciájában. A kormánypártok politikai közössége számára a védekezés a megfelelő átláthatóság biztosításával, illetve a személyes felelősség érvényesítésével lehetséges.

Mennyire igaz és szép gondolatok ezek. Az ember nem is gondolná, hogy Gulyás Gergely, a Fidesz alelnöke (miért van olyan érzésem, hogy szinte mindenki a Fidesz alelnöke?) nyilatkozta a Hetek-nek adott interjúban.

Már csak a megfelelő átláthatóság és a személyes felelősség érvényesítése hiányzik a kormány működéséből. Nem egyszerűen csak hiányzik, hanem komoly háborút folytatnak azért, hogy az átláthatóságnak még a csíráját is kiöljék a kormányzásukból, személyes felelősséget pedig évtizedek óta egyetlen politikus sem vállal semmiért. Az nálunk nem szokás.

Ennek a remek hagyománynak a jegyében néhány sorral lejjebb Gulyás azt nyilatkozza, hogy ő bizony egyetlen oligarchát sem ismer személyesen, a korrupcióról is csak hallott valamit harangozni, de végső soron nagyobb kárt okoz a korrupcióval való vádaskodás, mint maga a korrupció. Ami tulajdonképpen lehetséges, hogy nem is létezik, vagy ha igen, akkor nem az, aminek mi hisszük.

Ez nagyon érzékeny kérdés, mert az sem jó, ha valakit azért ér hátrány, ha valaki tehetsége és szorgalma ellenére azért nem vehet részt az üzleti életben, mert egy politikus hozzátartozója. Mégis a mai magyar közéletben ilyenkor a megvádoltnak kell bizonyítania, hogy a megbízás mögött nem politikai kapcsolat, hanem rátermettség áll – mondja Gulyás az interjúban.

Hát, ha csak így nem. Más országokban – igaz, azok nem illiberális unortodoxok – bizony ez így megy. Ha valaki politikusnak áll, az azzal szokott járni, hogy a rokonsága nem jut állami pénznek a közelébe sem. Nem azért, mintha a tehetség, vagy a szorgalom hiányozna belőlük, hanem azért, mert így becsületes. Mert még a látszatát is kerülni kell – nem nálunk, mert itt nem – annak, hogy a magas posztot betöltő rokon miatt jutott valaki megbízáshoz. Pontosan itt van az a határvonal, amit a jelenlegi kormány igyekszik nem meglátni. Sikerrel.

Az elmúlt hat évben pedig egyetlen pillanat sem volt, amikor bármely ellenzéki pártnak nagyobb esélye lett volna a következő választás megnyerésére, mint nekünk. Mindenki, aki az állam közelében képzelte el a pecsenyéjét sütögetni, az legalább nyolc éve nálunk kopogtat. Ez pedig azzal jár, hogy minden szélhámos és szerencselovag is a Fideszhez utat keresve igyekszik a jövőjét biztosítani.

Ha én jól értem, Gulyás Gergely ezen a ponton jelenti ki a maga természetességében, hogy ebben az országban mintegy nyolc éve mindenki pontosan tudja, hogy csak abban az esetben tud gazdaságilag akár talpon maradni, akár megerősödni, ha a Fidesz küszöbére térdel. És mivel a korrupció, mint olyan nem is létezik, ezért a megoldás a következő: a barátok-rokonok kapnak meg minden megbízást, mert végtelenül tehetségesek és bennük meg lehet bízni, ezzel aztán meg van védve a nemzet a szerencselovagoktól és szélhámosoktól.

Ha csak így nem. Már csak egy kérdésem van: ki a jó fene az a Habony Árpád?

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.