Mert húsz retkes körömmel kapaszkodtok mindenbe

Kép forrás: nol.hu Kép forrás: nol.hu

Szívem szerint mondanám, hogy Kövér Lászlónak a hirtelen jött hőség ártott meg és a trópusi klímára való tekintettel üvöltözik habzó szájjal baromságokat bele a délibábos magyar gyereknapba, de nem mondhatom. Kövér tegnap is súlyos állapotban volt, tegnapelőtt is és nem javul az állapota, de nincs is mitől javulnia.

Vagy nem szedi, vagy túl sokat, vagy iszik rá, vagy én nem tudom, de az biztos, hogy már régen átlépte a még elviselhető összes küszöbét. Normális helyen nem hogy közjogi méltóság, de trágyahordó sem lehetne senki ilyen elmeállapotban.

A hűvös kórterem helyett Kövér László a Borsod-Abaúj-Zemplén megyei településen, név szerint Vámosújfaluban kampányolt a Fidesznek, négy labbal a háborúkban, a határon inneni és határon túli harctereken elesettek emlékére állva ordította bele a világba a keserves, vérzivataros, magára hagyott magyarság hősiességét. Ez a penetráns szónoklat természetesen nem a hősökről szólt, hanem a Fidesz mindent és mindenkit sárba döngölő elmebajáról.

A házelnök rohamtempóban csámpázott keresztül a történelmen Muhitól a Don-kanyaron át 1956-ig. Egy közös vonása van a múlt eseményeinek, mégpedig:

„ (…) mindig egyedül maradtunk, ahol mindig magyar hősök születtek és haltak, ahol a mérhetetlen életáldozatból és szenvedésből azonban mindig újjászületett a magyar élet”.

Kövér idegességében nagyvonalúan elfeledkezett arról, hogy nem csupa dicsőségből áll a múltunk – ahogy egyetlen nemzetnek sem csak abból áll – és nem csak magyarok harcoltak és haltak meg. Arról viszont nem feledkezett meg Kövér, hogy ha már ott eszi a fene, akkor migráncsozzon egy vaskosat. Nem azért, mert éppen átrágták magukat a kerítésen az illegálisok amikor ott tartózkodott, hanem azért, mert ez az egyetlen olyan rohadt téma, amivel a kormány képes megtartani a hatalmát. Azért pedig – mármint a hatalom megtartásáért – az égvilágon semmi ár sem túl nagy. Pláne, ha az árat nem a kihízott kormánytagok fizetik, hanem mindenki más ebben a nyomorult országban.

„Szembe kell néznünk azokkal az erőkkel, amelyek idegenek tömeges betelepítésével az Európai Unió erőszakolt központosításával, közösségeink aláásásával, hagyományaink, normáink bomlasztásával el akarják törölni Európa és Magyarország keresztény gyökereit, fel akarják számolni az európai nemzetek államait, önazonosságát és érdekeit, egy olyan új uralom alá akarnak hajtani mindannyiunkat Európában, mely uralom demokráciaellenes és nemzetellenes”.

Azon vagyunk, Laci! Azon vagyunk! Próbálunk megszabadulni tőled és rablóbandádtól. A hazugságaitoktól, a sunyi, lábszagú, uborkafára kapaszkodott senkiházi élősködőktől, akik a szégyen halvány jele nélkül lopják szét a földet a lábunk alól és már a gyerekeink jövőjét is zsákba tömködték.

A jelenlegi kormánynál kártékonyabb, hazugabb, sunyibb társaság még nem dúlta ezt az országot. Ráadásul megszabadulni sem könnyű tőletek, mert húsz retkes körömmel kapaszkodtok mindenbe, amihez csak hozzá tudtok férni. A kereszténység mögé bújva, de csak az itthoni katolikus egyház vezetőinek, vagy azok egy részének támogatásával pusztítotok, mint a pestis.

Tudom, hogy te sem hiszed és sokan nem hiszik, de vége lesz ennek egyszer. Hiába betonozzátok be magatokat, nem fogtok dinasztiákat alapítani. Hiába rakjátok mindenhová a petéiteket, azokból élősködő lárvák lesznek, pillangók soha.

Már régen túl van ez az ország azon a ponton, amikor még választással, demokratikus úton meg lehetett volna szabadulni tőletek. Nem lehet, már nem. Jól látjátok, nincsenek demokratikus ellenzéki pártok, nem is lehetnek demokrácia nélkül.

Ti is tudjátok, hogy egyre nagyobb a baj. Merem állítani, hogy össze fogtok feküdni a szélsőjobbal, amint úgy kívánja az érdeketek. Bárkivel, bármikor. Jöhet Putyin is, vagy aki segíteni tud. Nektek. Nem az országnak. Mert az országot már szétvertétek, kibeleztétek. Rajtunk már nem segít semmiféle demokratikus átmenet, mert nem adtatok rá lehetőséget. Titeket már csak kiverni lehet a hatalomból, bíróság elé állítani, a harácsolt vagyont elkobozni. Mert nincs más mód szabadulni tőletek, mindenhová beettétek magatokat. Mindegy, hogy névleg ki győzne a választásokon, a valóságban ti rabolnátok tovább.

Ezt egyetlen módon lehet megakadályozni. Ki kell irtani benneteket és vazallusaitokat a hatalomból, a gazdaságból, mindenhonnan. Valódi kormány- és rendszerváltás kell. Az pedig nem arról szól, hogy ti ellenzékbe vonulva szívjátok tovább a vérünket. Ezt én is tudom, más is tudja és te is tudod, te ország szégyene. Képes lennél előásni a csatabárdot honfitársaid ellen, ha a párttársaid el nem lopták volna már azt is.