Soros bűnlajstroma

Fotó: Pelsőczy Csaba Fotó: Pelsőczy Csaba

Nehéz eldönteni, hogy a hatalom Soros György elleni támadása mögött szimpla ostobaság vagy feneketlen aljasság húzódik meg. Nehéz eldönteni, hogy amikor Lázár János közölte, hogy a titkosszolgálat figyeli az Orbán-kormányt bíráló civilszervezeteket, újságokat és szellemi műhelyeket, akkor ostoba volt, mert véletlenül elszólta magát, vagy odáig süllyedt, hogy ezt természetesnek veszi.

Nem könnyíti meg a döntést „A lista: a Soros-hálózat hazai kitartottjai” című cikk sem, amely a nemrég gründolt internetes kormánypárti szennylapban jelent meg. Ha jól értem, a szerző nélküli géfodorista cikknek két baja van a listáján szereplőkkel: az egyik, hogy pénzt fogadnak el Sorostól, a másik, hogy ebből milyen tevékenységet folytatnak.

Nézzük először a pénzt! Van valami szemérmetlen pofátlanság abban, ahogy egy közpénzen kitartott internetes portál Soros György zsebében turkál. Soros ugyanis a saját pénzéből támogatja azt, amit támogatásra érdemesnek tart. Ezzel szemben az egyoldalú pártpropagandát nyomó 888.hu, a pestisrácok.hu, a Heti Válasz, a Magyar Idők, a Kerényi-féle Magyar Krónika a mi pénzünkből kap tízmilliókat vagy – mint a Századvég – milliárdokat. Ugyancsak jól el vannak látva közpénzzel a kormányt támogató „civil” szervezetek. Nem is lenne ezzel baj, ha azok az újságok és szervezetek is kapnának a közös pénzből, amelyek a kormányt bírálják. Ha a nagyközönség tájékoztatására és a civil szervezkedésre szánt közpénzt – mondjuk – az országgyűlési választásokon manifesztálódó szavazatok arányában osztanák el. (Nem a parlamenti helyek arányában, hiszen a torz választási törvény nem tükrözi a társadalom  tényleges megoszlását.) De az ingyen dolgozó szerzőkkel öt évet kibírt Galamus, a kizárólag az olvasóközönségéből élő Élet és Irodalom, a Magyar Narancs, a fontos missziót teljesítő átlátszó.hu és a „leleplező” listán fölsorolt szervezetek egy fillér közpénzt sem kaptak. Ha kaptak volna, nem szorultak volna más forrásra, Sorosra vagy a Norvég Alapra, vagy nem szűntek volna meg, mint például a Galamus. Persze akkor azt a sanda és hazug vádat sem lehetne rájuk sütni, hogy idegen érdekeket szolgálnak.

És itt értünk el oda, hogy mit is csinálnak a listán fölsoroltak. Igaz-e, hogy idegen érdekeket szolgálnak, vagy nagyon is magyar érdekeket – csak éppen nem úgy, ahogy Orbán Viktor és hűbéresei képzelik a magyarok érdekeit.

Hogy senki ne vádolhasson pontatlan vagy tendenciózus ismertetéssel, a géfodorista „leleplezésből” veszem az idézeteket. Vegyük elsőnek a Transparency International Magyarország Alapítványt, amelynek célkitűzése: „korrupciós problémák feltérképezése a Magyar Köztársaság területén, megoldási javaslatok megfogalmazása, a nyilvánosság tájékoztatása és képzése az átláthatóság ellenőrzése és elősegítése, különös tekintettel a közpénzek felhasználására.” Vagy egy másik, a K-Monitor Közhasznú Egyesület, amely 2007 óta küzd a közpénzek átlátható felhasználásáért és a korrupció visszaszorításáért. A civil szervezet olyan politikai, gazdasági és társadalmi környezet megteremtéséért dolgozik, ahol az állampolgárok elutasítják, a hatóságok pedig hatékonyan feltárják és szankcionálják a korrupciót.” Egyébként ugyanezt teszi az Átlátszó tényfeltáró újság, amely már sok kellemetlen percet szerzett Orbánéknak. Aki ezeket a szervezeteket támadja, az vagy olyan ostoba, hogy nem érti a szavak jelentését, vagy nagyon is érti, és nincs ínyére a korrupció leleplezése.

De nézzük tovább a listát!

Roma Education Fund: „a romák és a nem romák közötti szakadék betemetését célul tűző alapítvány”. Ezt a tevékenységet legfeljebb az tekintheti kártékonynak, aki a romák és nem romák közötti feszültségek élezésében, vagyis az „Oszd meg, és uralkodj!”-ban érdekelt.

NANE – Nők a Nőkért az Erőszak Ellen Egyesület, amely– mint a nevében is benne van –  egy női jogvédelemmel foglalkozó civil szervezet”. Minden épeszű ember úgy gondolja, hogy ha valami, akkor ez az egyesület megérdemli a stabil működést biztosító állami támogatást, és nem jó, ha egy magánember kegyeire hagyatkozik. „Bűnlajstromban” csak akkor szerepelhet, ha a géfodorista cikkíró egy olyan pártot szolgál, amelyet a nők lebecsülése jellemez. Olyan pártot, amelynek egyik alapítója szerint a nők egyetlen feladata, hogy szüljenek, amelynek alelnöke szerint ha válogatott sportolók az uszodában megerőszakolnak egy nőt, az körülbelül olyan bocsánatos bűn, mint amikor egy focistát felrúgnak a pályán, és amelynek képviselője agyba-főbe veri a feleségét, majd bátran egy vak komondorra próbálja kenni tettét.

Kék-Pont, a „tűcsereprogramot, és ártalomcsökkentést a zászlajára tűző szervezet”. Talán még sokan emlékeznek arra, hogy a Kék Pont Alapítvány az a szervezet volt, amely a drogosoknak steril tűt adott, ha leadták a használtat. A kábítószereseknek rendszeresített tűcsere-programnak több volt a haszna, mint a kára. Pontosabban: csak haszna volt, kára nem. Csökkentette a HIV-fertőzés veszélyét, megelőzte a járvány terjedését, és mivel nagyságrendekkel kevesebb pénzbe került, mint a fertőzöttek kezelése, tehermentesítette a költségvetést. Ez olyannyira vitán felül állt, hogy még a politikai elfogultsággal nem vádolható Semmelweis Egyetem honlapján is ez volt olvasható: A terjedő betegségek gyógyíthatatlanok, a számos szövődmény és mellékhatás többszörösére duzzasztják a kezelésre fordított anyagi javakat. Ugyan a program nem oldja meg a problémát, viszont a közös tűhasználat útján terjedő fertőzések valószínűségét mérsékli. Ártalomcsökkentő hatása bizonyított, létjogosultsága igazolt, sőt bővítése is indokolt.” Ha nincs tűcsere-program, akkor van közös tűhasználat, amely ijesztően megnöveli a járványveszélyt – ami a nem drogozókat is eléri. Ennek ellenére a Kék Pont nemhogy állami támogatást nem kapott, hanem a fideszes vezetésű józsefvárosi önkormányzat hadjáratot indított ellene, és a tűcsere program 2014-ben meg is szűnt.

Független Médiaközpont: politikai elkötelezettségtől mentes alapítvány, amelynek célja, hogy erősítse az etikus magatartáson alapuló, tényszerű újságírást és támogassa a média függetlenségét Magyarországon”. Ezek igen nemes és hasznos célok azok számára, akik szeretnék tudni, hogy mi történik körülöttük. Úgy tűnik azonban, hogy az orbáni hatalom nem tartja kívánatosnak az etikus magatartáson alapuló, tényszerű újságírást és a média függetlenségét. Sőt, egyenesen bűnnek tartja, ha valaki ezt saját pénzével támogatja. Különben nem szerepelne Soros bűnlajstromában.

Egy dolog még ebből a géfodorista irományból is jól látható: ha valaki nem változott, az Soros György. 1989 előtt is a diktatúrák ellen fellépőket támogatta, és most is ugyanezt teszi. Ezt pedig csak a diktátorok szerint bűn.