Vagy be van tojva, mert szeret félni, vagy lusta, mint nyolc lajhár

Fotó: ATV Fotó: ATV

Gallóné hosszasan (vagy röviden) gondolkodott és rácsodálkozott a kormányra. Úgy gondolja a  Pedagógusok Szakszervezetének elnöke, hogy az iskolák totális államosítása nem a véletlen műve, hanem a kormány ezzel is növelni akarja a befolyását a lakosságra és a választások kimenetelét is szeretné befolyásolni.

Hát naná, hogy igen. A kormány, a Fidesz és Orbán Viktor (mindegy, melyiket mondjuk, egyre gondolunk) erről szól. Hatalomról (teljhatalomról, mégpedig egyszemélyi teljhatalomról), befolyásról, pénzről, korrupcióról. Marhára nem célja a kormánynak az, hogy az ország fejlődjön, hogy a gyerekek normális oktatásban részesüljenek, az idősek megfelelő gondoskodáshoz jussanak, hogy az egészségügy mindenki számára elérhetően és megfelelő színvonalon működjön.

Ezek nem fontos dolgok és egyik sem szempont. A propaganda szintjén igen, mert mégsem nyomhatják azt az óriásplakátokra, hogy dögöljetek meg, senkit nem érdekel, mert az mégis fura üzenet lenne a választók felé. Habár akár azt is rányomhatnák azokra a plakátokra, végső soron semmi nem változna. Akik Orbán Viktorban látják a megváltót, azoknak ugyan mindegy, mi van írva és hová, az úgy jó, ahogy a főnök csinálja. Amúgy sem nekik szól az az üzenet, hanem mindenki másnak, akiket nem szeret a Viktor. Slussz. Ebből kimozdítani a szektát nem lehet.

A maradék országlakó pedig – a kétharmadnyi kisebbség – vagy be van tojva, mert szeret félni, vagy lusta, mint nyolc lajhár, vagy meg sem érti az írott szöveget, vagy tesz az egészre.

Egyszóval akár mehet is ez a plakát. De akár plakát sem kell, elég kifizetni a néhány milliárd közpénzt a haveri reklámcégnek és kész. Kevesebb szemét keletkezik. Ami nem lenne nagy baj, mert már így is bőven túltermelünk szemétből.

Na, de kanyarodjunk vissza Gallónéra, jövőnk reménységére. Azt mondta ő, hogy a kormány az államosítással egy területet von magához, amely nagyon szoros kapcsolatban van a választókkal, az iskolákban tanuló gyerekek szüleivel. A PSZ elnöke szerint a kormány számára ez azért fontos, mert a pedagógus naponta találkozik a választópolgárral, aki – különösen egy kistelepülésen – segítséget kérhet azzal kapcsolatban, hogy kire szavazzon.

Most jön a slusszpoén:

Márpedig Gallóné szerint nem nehéz kitalálni, hogy mit fog válaszolni a tanácstalan szülőnek az a pedagógus, aki ettől a kormánytól fizetésemelést kapott.

Na, akkor én a magam részéről most kisasszonyos keccsel köpök egyet. Ha nem gond. Ha gond, akkor is.

Ilyen egy pedagógus? Gallóné azt állítja, hogy ennyire beszűkült agyú, önző, pénzéhes népség neveli a gyerekeket? Olyan emberek, akik abban a pillanatban, hogy koncot vet nekik a kormány, máris meggyőzik a fél falut, hogy csak a Fidesz? Ennyire egyszerű ez?

Máris nem számít az oktatás színvonala? A gyerekek? A társadalom? Az ország? A jövő?

Elég egy marék aprópénz? Ezt állítja Gallóné?

Nem tudom, kinek a nevében kérjem ki magamnak. A pedagógusok nevében? A szülők nevében? A gyerekek nevében?

Inkább csak a magam nevében.

Végtelenül szomorú dolog ez. Megérdemelne ez az ország valami jobbat. Vagy jobb pedagógusokat, vagy jobb Gallónét.