Április 20,  Szombat
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék

NEHAZUGGY


Vagy be van tojva, mert szeret félni, vagy lusta, mint nyolc lajhár

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 2,376,346 forint, még hiányzik 623,654 forint.
A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Gallóné hosszasan (vagy röviden) gondolkodott és rácsodálkozott a kormányra. Úgy gondolja a  Pedagógusok Szakszervezetének elnöke, hogy az iskolák totális államosítása nem a véletlen műve, hanem a kormány ezzel is növelni akarja a befolyását a lakosságra és a választások kimenetelét is szeretné befolyásolni.

Hát naná, hogy igen. A kormány, a Fidesz és Orbán Viktor (mindegy, melyiket mondjuk, egyre gondolunk) erről szól. Hatalomról (teljhatalomról, mégpedig egyszemélyi teljhatalomról), befolyásról, pénzről, korrupcióról. Marhára nem célja a kormánynak az, hogy az ország fejlődjön, hogy a gyerekek normális oktatásban részesüljenek, az idősek megfelelő gondoskodáshoz jussanak, hogy az egészségügy mindenki számára elérhetően és megfelelő színvonalon működjön.

Ezek nem fontos dolgok és egyik sem szempont. A propaganda szintjén igen, mert mégsem nyomhatják azt az óriásplakátokra, hogy dögöljetek meg, senkit nem érdekel, mert az mégis fura üzenet lenne a választók felé. Habár akár azt is rányomhatnák azokra a plakátokra, végső soron semmi nem változna. Akik Orbán Viktorban látják a megváltót, azoknak ugyan mindegy, mi van írva és hová, az úgy jó, ahogy a főnök csinálja. Amúgy sem nekik szól az az üzenet, hanem mindenki másnak, akiket nem szeret a Viktor. Slussz. Ebből kimozdítani a szektát nem lehet.

A maradék országlakó pedig – a kétharmadnyi kisebbség – vagy be van tojva, mert szeret félni, vagy lusta, mint nyolc lajhár, vagy meg sem érti az írott szöveget, vagy tesz az egészre.

Egyszóval akár mehet is ez a plakát. De akár plakát sem kell, elég kifizetni a néhány milliárd közpénzt a haveri reklámcégnek és kész. Kevesebb szemét keletkezik. Ami nem lenne nagy baj, mert már így is bőven túltermelünk szemétből.

Na, de kanyarodjunk vissza Gallónéra, jövőnk reménységére. Azt mondta ő, hogy a kormány az államosítással egy területet von magához, amely nagyon szoros kapcsolatban van a választókkal, az iskolákban tanuló gyerekek szüleivel. A PSZ elnöke szerint a kormány számára ez azért fontos, mert a pedagógus naponta találkozik a választópolgárral, aki – különösen egy kistelepülésen – segítséget kérhet azzal kapcsolatban, hogy kire szavazzon.

Most jön a slusszpoén:

Márpedig Gallóné szerint nem nehéz kitalálni, hogy mit fog válaszolni a tanácstalan szülőnek az a pedagógus, aki ettől a kormánytól fizetésemelést kapott.

Na, akkor én a magam részéről most kisasszonyos keccsel köpök egyet. Ha nem gond. Ha gond, akkor is.

Ilyen egy pedagógus? Gallóné azt állítja, hogy ennyire beszűkült agyú, önző, pénzéhes népség neveli a gyerekeket? Olyan emberek, akik abban a pillanatban, hogy koncot vet nekik a kormány, máris meggyőzik a fél falut, hogy csak a Fidesz? Ennyire egyszerű ez?

Máris nem számít az oktatás színvonala? A gyerekek? A társadalom? Az ország? A jövő?

Elég egy marék aprópénz? Ezt állítja Gallóné?

Nem tudom, kinek a nevében kérjem ki magamnak. A pedagógusok nevében? A szülők nevében? A gyerekek nevében?

Inkább csak a magam nevében.

Végtelenül szomorú dolog ez. Megérdemelne ez az ország valami jobbat. Vagy jobb pedagógusokat, vagy jobb Gallónét.

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.