Telibe hányt magyar demokrácia

Annyira méltatlan, ami történt, hogy a rendőrség még mindig nem hallgatta ki a Nemzeti Választási Irodánál történt bűncselekményre emlékeztető ügy gyanúsítottait. A nyomozási idő pedig előbb-utóbb lejár (Fotó: via TV2) Annyira méltatlan, ami történt, hogy a rendőrség még mindig nem hallgatta ki a Nemzeti Választási Irodánál történt bűncselekményre emlékeztető ügy gyanúsítottait. A nyomozási idő pedig előbb-utóbb lejár (Fotó: via TV2)

Miután meg vagyunk támadva minden oldalról és a kormány verejtékes munkával véd meg minket éppen (azt a toporzékolást, amire csak Szijjártó képes az egész világon, azt megirigyelhetné tőlünk  bárki), olvasom-nézem A magyar demokrácia hulláján kétpofára röhögve táncot lejteni többfelvonásos tragikomédia soron lévő epizódját.

Tudom, hogy a kollektív memória véges, mint a bot, de talán még nem volt olyan régen az (de, nagyon régen volt február 23.), amikor kopasz, kigyúrt verőlegények és Erdösiné asszonyság megmutatták, hogyan lehet/kell egy állampolgári kezdeményezést csírájában elfojtani, megtiporni. Amikor a Nemzeti Választási Bizottság döntését megváltoztatva, a Kúria elkaszálta Erdösiné honvédő asszonyság népszavazási kérdését, helyette pedig az MSZP-s Nyakó Istvánét engedte át, sokan úgy vélték, ünnepelhetünk.

Ekkor, azaz április 6-án azt írtuk, az indokolatlan ünneplésen túl nagy kérdés, hogy az illetékes független magyar hatóságoknak sikerül-e a nyomára bukkaniuk azoknak az arcoknak, akikről minden médiafogyasztó, ellenben nyomozati jogkörrel nem rendelkező magyar állampolgár is tudja már, hogy hol őriznek és védenek kit és miért. Igen, a Kubatov Gábor fideszes alelnök vezette Fradi biztonsági szolgálatának is dolgoztak.

Azt mertük írni akkor, kérdés, hogy a független magyar hatóságoknak sikerül-e kideríteniük, hogy azok a szép szál kopasz emberek Erdösinéstől pénzért, vagy saját hatáskörben eljárva, vagy utasításra, vagy zsarolásra, vagy bármilyen más okra való tekintettel próbálták meg békés állampolgárok jogszerű kezdeményezését megakadályozni. További kérdés, hogy ez egyáltalán kiderülhet-e és ha kiderül, lesz-e bármilyen következménye. Hogy nyomoznak-e az ügyben, ha egyáltalán: mikortól meddig. Kötelezően megválaszolandó kérdés, hogy konkrétan kinek volt célja legyűrni a demokratikus jogrendet, jogállamot és miért.

És még azt is írtuk, ha ezekre a kérdésekre nem születik megnyugtató válasz, vagyis ha az igazságszolgáltatás átsiklik egy alapvetően bűncselekmény-gyanús ügy felett (ami egyáltalán nem kevésbé súlyos, mint az, hogy lehet-e vasárnap vásárolni, vagy sem), akkor a Kúria ítélete ellenére sem történik más, mint a jogállam változatlan megcsúfolása és szembeköpése.

Ma állítólag május 18-a van, és azt tudjuk a történetről, hogy a volt krétakörös Gulyás Mártont – aki egy tiltakozó akció keretében a kopaszos támadás másnapján leszerelte a Nemzeti Választási Iroda névtábláját – az azonnali ügyészségi vádemelést követően, alig egy hónap leforgása alatt elítélték garázdaságért. Ma ott tartunk, hogy a demokrácia megcsúfolása és pofán köpése ellen tiltakozó aktivista már régesrégen elnyerte „méltó” büntetését, a kopaszok meg – akik letrágyázták a magyar jogállamot – élnek, mint hal a vízben. Ma azt tudjuk továbbá, hogy a három hónapja történt választási visszaélés ügyében még mindig nem hallgatták ki a gyanúsítottakat. Különösen súlyos ez olyan körülmények között, hogy a nyomozás július 1-ig tart.

Ebbe a – Quaestor-ügyhöz hasonlóan – világszínvonalú nyomozásba eddig annyi fért bele, hogy Nyakó Istvánt hat órán keresztül basztatták a rendőrségen, ahol miután az ügyben eljáró alezredes-elvtárssal szinte percről-percre végignézték az NVI térfigyelő kamerái által készített videókat, az illető azt kérdezte tőle, tud-e személyleírást adni a kopaszokról.

Ez az az ország, ahol miután a kigyúrt szekrényajtók közül ketten pert is indítottak az ATV ellen, mert arcukat mutatták, tehát pofa és név szerint lehet tudni, kik ők, az elvtelen, gerinctelen rendőrnek van pofája személyleírást kérni a gyanúsítottakról. Ez az az ország, ahol miután – még egyszer – név szerint lehet tudni, kik az elkövetők, a rendőrség nem a név szerint ismerhető emberek híváslistáit ellenőrzi, hanem az „áldozatot” cseszegeti. Úgy, hogy sem a kigyúrt demokratákat, sem gazdájukat, Kubatov Gábort nem hallgatták még ki.

Nem volt elég, hogy a Fidesz nevű kormánypárt az ominózus eset után szemek rebbenése nélkül azt fejtegette, hogy a nyomorult MSZP még egy népszavazási kezdeményezést is képes balhéba fullasztani, itt egy újabb bűncselekmény-gyanús ügy, amit a hatóság szándékosan akadályoz, aminek ugyanaz a szarelkenés a célja, mint Tarsoly Csaba 200 milliárdos sikkasztó futni hagyásának. Nincs vádemelés, nincs bizonyíték, a sértett annyira hülye volt, hogy állítólagos inzultálóit fel sem ismerte, nincs itt semmi látnivaló, mindenki ártatlan, ügy lezárva. Csend és lábszag.

Bár az a jónéhány gondolkodó magyar állampolgár pontosan tudja, hogy a rendőrségi nyomozásokat a Polt Péter-féle ügyészség felügyeli és valamennyi nyomozati cselekmény menetét ő határozza meg, ezért feltehetően egyáltalán semmin nem csodálkozik, az öntudatosabb fajtának viszont egészen biztosan ökölbe szorul a keze ettől a látványtól.

A látvány pedig egyértelmű: a rendőrség embere valószínűleg felsőbb utasításra, gyomorforgató tempóban akadályozza a nyomozást. Már nem csak az van, hogy szép szál simafejűek támadják a magyar jogállam utolsó bástyáit, de a rendőrség is az ő oldalukon áll. A legtragikusabb pedig az, hogy közben nem egy sima bankrablásról van szó, hanem a magyar jogállam elleni, eddigi talán legbrutálisabb támadásról. Miután néhány perc/óra/nap alatt kideríthető lett volna, ki szervezte az Erdösinét kísérő csordát, egészen elképesztő, hogy három hónap elteltével még mindig az elkövetők azonosítása fölött bohóckodik a rendőrség.

Az eddig sem volt kérdés, hogy a maffia totálisan bedarálta az ügyészséget, de mostmár afelől sem lehet kétség (jelek voltak bőven), hogy a rendőrség is a soha el nem ítélt szervezett bűnözők oldalán áll. A soha semmilyen következménnyel nem járó szervezett bűnözés alappillére pedig a maffiaállamot megtestesítő kormány.

Ez a rendőrség nem szolgál, nem véd, vagy ha igen, akkor kizárólag ezt az önkényuralomra hajazó elmebeteg rendszert óvja foggal és körömmel. Ez pedig nem egyetlen ember munkája, legfeljebb éppen aktuális idegállapota. Ennek a mocsoknak a pajzsra emeléséhez kell az is, hogy névtelen alezredesek kiszolgálják ezt a törvénytelen, mindenen és mindenkin átgázoló csűrhét. Ők a Fidesz-maffia kollaboránsai, akiknek segítségével és – a fent vázolthoz hasonló – közreműködésével szélsebesen száguldunk afelé a világ felé, amit állítólag két és fél évtizede magunk mögött hagytunk.

Az az ember, aki saját bevallása szerint azok ellen harcolt huszonakárhány éve, akik a diktatúrát csinálták, most ő maga csinálja a diktatúrát, ő maga szilárdította meg apró lépésenként ezt a gyalázatos illiberális fertőt. Menthetetlennek látszik ez az ország, ahol bármire kapható alázatos szolgák teszik hozzá a maguk kis részét a jogbiztonság felszámolásához, utolsó nyomainak kiirtásához.

Ez van, történelemkönyvekbe illő ko(ó)rkép: kidobóemberek fizikai erejüket felhasználva próbálnak elcsalni egy népszavazást, a rendőrség pedig magasról leszarja a dolgot. Közben a gyalázat ellen tiltakozó aktivistát gyorsított eljárásban elítélik. Igen, ez van. A demokrácia nem egy kézzelfogható, ehető dolog, nem egy rezsicsökkentés, nem is nyugdíjemelés, nem csirkefarhát és nem is a napi üveg sör.  A demokrácia valószínűtlen, színtelen-szagtalan-megfoghatatlan kategória. A szabadság és a jogbiztonság nekünk magától értetődik, pedig sokan megtapasztalták már, hogy nem az. Majd ha az ingyen pornót akarják beszüntetni, talán megmozdulunk.

Addig is üzenjük Brüsszelnek és Clintonnak és a migránsoknak. Hogy a magyar demokrácia és jogállam szilánkosra zúzásába nem szólhatnak bele. Megoldjuk mi. Házon belül.