Ha valaki pénzért dug, azt minek hívják, rektor úr?

Lánczi András, a Századvég nevű közpénzelnyelő szövetkezet vezetője, egyben a Corvinus Egyetem rektora, korrupció-filozófus (Fotó: szazadveg.hu) Lánczi András, a Századvég nevű közpénzelnyelő szövetkezet vezetője, egyben a Corvinus Egyetem rektora, korrupció-filozófus (Fotó: szazadveg.hu)

Jó, azt még valahogy befogadta a gyomrom – mint az összes többi minden napra jutó disznóságot az utóbbi időben -, hogy kell Matolcsynak az a 32 milliós zongora abba a 4 milliárd forintos villába. Nehezen, de lenyeltem. Azt viszont már nehezebben nyelem is, emésztem is, amikor el is magyarázzák (melldöngetve, szemrebbenés nélkül, vígan és dalolva) hogy amit látok, az nem az, aminek gondolom, nem mellesleg teljesen rendjénvaló.

Lánczi András, NER-filozófus, a Corvinus Egyetem Matolcsyja volt ezúttal az, aki újra a számba rágta, amit ugyanezzel a felvállalt melldöngetéssel már egyszer a számba rágott. Hogy tudniillik amit korrupciónak neveznek, az gyakorlatilag a Fidesz legfőbb politikája. Ezúttal egy kicsit bővebb lére eresztette a súlyos mondanivalót:

„…az államosítást ebben az országban nem lopásnak hívták 1948 után, a privatizálást sem szabad rablásnak nevezni 1988 után. Most is van egy szisztéma, amit kritizálhatnak, hogy korrupció, de én azt állítom, hogy ez egy politikai elképzelés végrehajtása. Lehet, hogy van, akinek ez nem tetszik. Nekem sem tetszett a privatizáció. Lehet maffiaállamozni, de akkor ki fog nyílni a privatizációs doboz is, és fel lehet robbantani vele az egész huszonöt évet, amit rendszerváltásnak nevezünk”

Az ember keresi a decens jelzőket, a megfelelő szavakat, a nyomdafestéket elbíró civilizált kifejezési formákat, de ez a mellbevágó geciség, ez a kendőzetlen pofátlanság ökölbe szorítja a kezét. Még az is rendben van, hogy a Fidesz álértelmiségi házikurvája, a Századvég Alapítvány nevű pénzmosoda feje, a Corvinus Egyetem rektori székébe ejtőernyőzött hivatásos talpnyaló tehetségesnek nevezi Orbán kormányzását és meggyőződése, hogy erről a vezetői kreativitásról „száz év múlva, nagyon érdekes szakdolgozatok születnek majd”. Egyébként ez nekem is szilárd meggyőződésem, bár valószínűleg egyáltalán nem ugyanarra gondolok, mint Lánczi elvtárs.

Viszont és ámazonban. Súlyos gondolatok ezek. Egy elvetemült gazember, egy szakmailag középszerű, erkölcsileg rothadó, a Fidesz körül a kezdetektől fogva sertepertélő csinovnyik beismerő vallomása arról, hogy minden, amit az állampárt naponta ellop a néptől az csupán egy legitim politikai elképzelés megnyilvánulása, és mint ilyen megkérdőjelezhetetlen. Lánczi szerint lehet persze vergődni és siránkozni azon, hogy maffiaállamban élünk, de fölösleges, semmi értelme.

Az erkölcsi mocsoknak és a szellemi züllésnek egy olyan szintjére jutottunk, hogy ez az emberszerű lény rektor lehet egy valamikor hírneves magyar egyetemen. Mert azért hangsúlyozzuk ki: ha valaki a sarki köpködőben támasztja a pultot 8 kisfröccs után és ilyesmiket dumál, az rendben van.

De ez a díszf*sz egy felsőoktatási intézmény rektoraként és egy rengeteg közpénzt felzabáló kormányközeli agycsökevény agytröszt vezetőjeként arról próbál meggyőzni, hogy amit én vagy te az ország nyíltszíni kirablásának értékelünk, az egy helyénvaló politikai elképzelés révbe jutása. Ez az ember rektorként kvázi ideológiát gyárt ahhoz a nagyipari lopáshoz, amit a jelenlegi fideszes klientúra kormányzás címen művel ezzel az országgal.

Azt gondolom, hogy ezek azok a kijelentések, amelyeket magukat értelmiséginek nevező kreatúrák egyre gyakrabban hangoztatnak a kormány ápoló és eltakaró árnyékából, amelyek a társadalom erkölcsi mélyrepülését megbocsáthatatlan sebességre kapcsolják. Ott, ahol egy entellektüell nyíltan hirdeti, hogy az állami elosztás és újraelosztás folyamata baráti, klienteláris alapon folyik és ez természetes, ott kurva nagy baj van. Merthogy ezekből az elosztásokból – úgy értem, Mészáros Lőrincek szügyig zsírosodásából – semmi nem jut vissza azoknak, akiknek a nyomorúságából wellness-luxusba borul a felcsúti mangalicatelep.

Fogalmam sincs, hogy 1948 után az államosító tolvajokon kívül volt-e valaki, aki csipkebokornak nevezte volna a lopást nem pedig lopásnak, és nem privatizációnak azt a rablást, amiből Lánczi valószínűleg kimaradt. De kurvára itt lenne az ideje annak, hogy kinyíljon az az átkozott privatizációs doboz. Baszottul elég volt már abból, hogy hat éve a lélegeztetőgépen vegetáló másik oldalra mutogatnak jöttment rektorkák és soha nem volt értelmiségiek. Ha Lánczi Andrásnak tudomása van bármiről, amit szándékosan hallgatnak el az emberek elől 25 éve, akkor elő kéne állni a farbával és nem fenyegetőzni.

Elég volt abból, hogy a megvédésre, nemzetépítésre felesküdött keresztény-demokrata-nemzeti oldal minden nap ideológiát gyárt és elmagyarázza, hogy miért kell lopni a nemzet kárára, miért van rendben a klientúraépítés (közpénzből!) miért kell Európa trágyadombjára süllyeszteni Magyarországot gazdaságilag, társadalmilag és mindenféle szempontból. A gátlástalanság, a mohóság felülírt minden fülkeforradalmi reményt, ami maradt az a nemzeti önbecsülés aláásása, a morális, jóhiszemű célok pofán köpése. Annak a keserves megmagyarázási kísérlete, hogy a magyar adófizetők pénzét nyomtalanul eltűntetni, annak jellegét megváltoztatni, a kormányzással visszaélni az egy teljesen elfogadható és elfogadott szisztéma.

Hatalmas nagy szégyen, hogy egy egyetem rektora ilyen nézeteket vall. Szégyen, de nem meglepő: ez az ember is egész életében azért volt valaki, mert kiszolgálta a kenyéradó gazdáját. Ugyanolyan silány senkiházi, mint azok, akik a ’48 utáni államosítást nem nevezték lopásnak, a ’90-es évek elbaszott privatizációját rablásnak és a 2010 utáni osztogató fosztogatást nem találják maffiáallami tempónak. Márpedig az, hogy n-szeresen túlárzott közbeszerzéseken csak a vezér holdudvarából kikerülő vazallusok járnak jól, azt korrupciónak hívják. Ha ezt ráadásul egy politikai elképzelés végrehajtásaként aposztrofálja Lánczi, azt szervezett bűnözésnek, a maffiaállam megnyilvánulási formájának hívják. Akkor is, ha a fejünk tetejére állunk. 

És ha esetleg – tegyük fel – Lánczi András vagy bárki más emberek otthonait fosztja ki, azt minek hívják? Ha pénzért embereket gyilkol, azt minek hívják? Ha pénzért dug, azt minek hívják, rektor úr? Mindent meg lehet magyarázni azzal, hogy egy köpnivaló, gyalázatos elképzelés végrehajtása? Nevezhetem egy politikai-életvezetési elképzelés végrehajtásának a rablást, gyilkolást, kurválkodást, de attól még közönséges rabló, tömeggyilkos és kurva lesz az elkövető. Világos? Lehet barmoknak nézni a magyarokat, de még meddig?