December 11,  Kedd
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék

NEHAZUGGY


Rogán Cecília fenekétől az ellenzéki politikus mamájáig

A kormány vagy meg akarja előzni, hogy Matolcsy György viseltes ügyei mellett azon is elkezdjen törpengeni a nép egyszerű gyermeke, hogy is van ez a dolog a közmédiának nevezett pártpropaganda-gépezetbe reklámok formájában öntött pénzekkel, vagy csupa véletlenül jelent meg egy cikk a hirado.hu oldalon. Remélem azért majd szép sorban átveszik a többiek is, mármint a 888, a magyaridők, a srácok és a nemzeti hírlap.

Az írás arról szól, hogy mennyire nagyon jó dolog is a reklám és minden reklámra költött forint a hatszorosát teszi hozzá a nemzetgazdasághoz. Ez igaz is lehet, szakemberek biztosan kiszámolták.

Ámde. Még időben szeretném jelezni, hogy ez igaz lehet a mosópor, üdítő, alsógatya, vagy óvszer reklámok esetében. Azonban a kormány önmagát fényező reklámcunamijára garantáltan nem igaz. Mert ameddig lehetséges, hogy több intelligens lencsehámozót vásárolunk a reklámok hatására és így több adót fizet be a hámozó gyártója is és mi, vásárlók is, addig kormányból biztosan nem kell kettő. Mert ez az egy is sok.

A sokat felhánytorgatott reklámok arról szólnak, hogydenagyon jól telejsít a kormány, a migránsok meg húzzanak a vérbe. Ennek gazdasági haszna nincs. Politikai haszna van. A kormány számára. Viszont mi fizetjük, mert ezek közpénzből mennek.

Praktikusan ez úgy néz ki, hogy a kormány (illetve nyilván annak valamilyen idétlen névre hallgató szerve) megállapodik valamelyik hűséges pártkatonákat foglalkoztató weboldallal arról, hogy reklámfelületet vásárol. Például. A weboldal havi akárhánymillióért elvállalja, hogy a fejlécen, vagy valahol kiteszi a marhajólteljesítésről szóló reklámot.

A kormány kifizet az adott weboldalnak havi – mondjuk – 5 milliót azért, hogy kiírja azt a hülyeséget. Ettől még egy centivel sem teljesítünk jobban, semmiféle gazdasági haszon nem keletkezik, a kormány elköltött 5 millió forint közpénzt egy olyan felületre, amit egyébként alig olvas valaki.

A másik módszer a megrendelt, vagy szponzorált cikk. Itt még reklám sem jelenik meg, hanem az illető média kap megbízást mondjuk öt cikkre, amely cikkekben dícsérni kell Rogán Cecília feszes fenekét, vagy szidni egy baloldali politikus édes jó mamáját. Hopp, még öt millió közpénz ugrott.

A harmadik, amikor ugyan nem a kormány döngeti a mellét a reklámban, hanem mondjuk a Szerencsejáték Zrt., vagy más olyan vállalat hirdet, amelyiknek a kormány mondja meg, hol hirdessen. Amúgy valószínűleg (biztosan) piaci körülmények között (tehát amikor az olvasók száma határozza meg egy felület reklámértékét) ezek a médiumok vagy nem is kapnának ilyen reklámszerződéseket, vagy csak annyit keresnének vele, amiből egy csomag papírzsepire futja, nem pedig húsz újságíróra havi sokszázezres fizetéssel.

Na, ezek a fent felsorolt reklámok garantáltan nem termelnek egy huncut vasat sem a költségvetésnek. Arra jók, hogy egyrészt egy non-stop választási kampányban fürödhetünk, másrészt hogy a reklámpiac véletlenül se működjön. Tehát azok a médiák, amelyek nem a kormány glóriáját csüszkölik reggeltől estig, ne juthassanak bevételhez és lehetőleg pusztuljanak halomra. Mivel még ez a cél sem teljesül, mert nem hajlandóak kipusztulni az ellenzéki médiák akár azért, mert találnak szponzort maguknak, akár azért, mert az olvasók hajlandóak megfizetni az újságírók munkáját, gyakorlatilag az egésznek összesen annyi értelme van, mint Kósa Lajos nyilatkozatainak szokott lenni. Semmi.

Tehát ha hirtelen mindenhol fel talál bukkanni ez a remek és önmagában valós tényeket tartalmazó cikk a reklámköltések és a gazdaságba befizetett pénzek viszonyáról, a fent felsorolt eseteket ebből szépen vegye ki mindenki.

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.