Szeptember 27,  Vasárnap
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék

NEHAZUGGY


Célszerű lenne sokkal szerényebben ülni azon a trónon

Nem, mintha eddig nem történtek volna fura dolgok kicsiny hazánkban, de a magam részéről újra és újra rá tudok csodálkozni a friss ostobaságokra.

Ilyen például az, hogy mintha megszűnt volna Magyarországon a közösség, mint olyan. Kis és még annál is kisebb királyok vannak, valamint alattvalók. Meg persze ellenségek. Ez Tarlós István mai, az ATV-ben elhangzott kinyilatkoztatásáról jutott eszembe. Ugyanis a főváros főpolgármestere azt nyilatkozta, hogy:

„Fischer Iván karnagy nagy örömömre békülékeny hangot ütött meg, ez azt jelenti, belátta, hogy ez a helyzet, ebbe belenyugodott, ezek után a hatvanmilliót persze ott fogjuk hagyni. Jövőben is annyit fogunk adni támogatásként, amennyit a keretek megengednek.”

Nem fogom Tarlós István minősíteni. Nyilván oka van, amiért a budapestiek őt választották. Hogy a stílusát, megnyilvánulásait nem szeretem, az teljesen az én magánügyem. Még csak azt sem óhajtom vitatni, hogy mi oka lehetett megvonni a fővárosi támogatás jókora részét a Fesztiválzenekartól és hogy ezt helyesen, vagy rosszul tette.

A mentalitással van bajom. Mégpedig azért, mert sajnos nem egyedül Tarlósnál tapasztalható ez, hanem a miniszterek elnökétől kezdve a kormány tagjain keresztül egészen a legalsó szintekig népszokássá vált az egyszemélyi mindenhatóság eszméje. A kinyilatkoztatás, az én előtérbe kerülése, a mi fogalmának mellőzése.

Tarlós István gyakorlatilag azt mondja, mivel Fischer Iván visszavett az arcából, a zenekar megtarthatja a 60 millió forintot. Ennek azért volt előzménye is, mégpedig az, amit néhány nappal ezelőtt mondott Tarlós:

Fischer Iván karnagy úr kezdi elveszíteni az önkontrollját. Amennyiben nem képes befejezni a követelőző hisztériát, fenyegetőzést és zavarkeltést, úgy át kell gondoljuk a támogatását.

Továbbra is elismerjük az ő kvalitásait, de fordíthatjuk ezt a pénzt más, szintén nemzetközi hírű magyar zenekarok bármelyikére, amelyik nem rúg bele a feléje nyújtott kézbe. Akkor lesz kiváló ürügye karnagy úrnak politikai motivációról beszélni, ócsárolni a városvezetést, hergelni a közvéleményt.

Ezen a helyzeten az sem javít, hogy Tarlós elég rendszeresn többes számban beszél. Egyetlen dolgot felejt el a főpolgármester, de azt legalább következetesen. És itt érnek össze a szálak, itt kerül képbe Orbán Viktor és mindenki más, aki hatalmat kapott a kezébe.

Mégpedig az, hogy konzekvesen elfelejtik ezek az emberek: a pénz, ami felett rendelkeznek, nem az ő magánvagyonuk. Nem Tarlós István magánvagyona az, amit ad, vagy megvon a Fesztiválzenekartól. Nem Orbán Viktor magánvagyona az ország pénze, nem Matolcsy György magánvagyona a közpénz. Mégis úgy viselkednek, mintha az lenne. Hát nem! Ezek a pénzek a közösség tulajdonában vannak. Akkor is, ha a kormány, vagy éppen egy polgármester kerül olyan helyzetbe, hogy rendelkezzen felette. Ezeket a döntéseket mindig a közösség érdekében, a jó gazda gondosságával kell meghoznia minden erre kijelölt személynek.

Ezért végtelenül bosszantó az, amikor az ilyen posztra került kiskirályok úgy osztják, költik mindannyiunk pénzét, mint a sajátjukat. Arról nem beszélve, hogy olykor egyesek olyannyira sajátjuknak érzik a dolgot, hogy bőven markolnak a kasszából aztán pedig nem is értik, miért a nagy felháborodás.

Pedig a pénzhez és a királysághoz jár még valami, amiről mindenki igyekszik megfeledkezni. Ez pedig a felelősség. A személyi felelősség. Mert bizony a most teljhatalmú pénzosztók nem lesznek mindig abban a helyzetben, mint most. Egyszerűen azért, mert a közösség dönthet úgy, hogy megbízik valakiben és dönthet úgy, hogy többé nem bízik meg. Ha máskor nem, legkésőbb ezen a ponton el kell számolnia mindenkinek, hogyan sáfárkodott a közösség vagyonával és a polgárok bizalmával.

Ezért célszerű lenne mindannyiauknak sokkal szerényebben ülni azon a képzeletbeli trónon, mert a királyság nem örök, csak pünkösdi.

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.

Social media & sharing icons powered by UltimatelySocial
error

Kövess minket!