NEHAZUGGY

Célszerű lenne sokkal szerényebben ülni azon a trónon

Forgács Erzsébet | 2016. Május 9, Hétfő | 9:59

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 2,324,946 forint, még hiányzik 675,054 forint.

A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Nem, mintha eddig nem történtek volna fura dolgok kicsiny hazánkban, de a magam részéről újra és újra rá tudok csodálkozni a friss ostobaságokra.

Ilyen például az, hogy mintha megszűnt volna Magyarországon a közösség, mint olyan. Kis és még annál is kisebb királyok vannak, valamint alattvalók. Meg persze ellenségek. Ez Tarlós István mai, az ATV-ben elhangzott kinyilatkoztatásáról jutott eszembe. Ugyanis a főváros főpolgármestere azt nyilatkozta, hogy:

„Fischer Iván karnagy nagy örömömre békülékeny hangot ütött meg, ez azt jelenti, belátta, hogy ez a helyzet, ebbe belenyugodott, ezek után a hatvanmilliót persze ott fogjuk hagyni. Jövőben is annyit fogunk adni támogatásként, amennyit a keretek megengednek.”

Nem fogom Tarlós István minősíteni. Nyilván oka van, amiért a budapestiek őt választották. Hogy a stílusát, megnyilvánulásait nem szeretem, az teljesen az én magánügyem. Még csak azt sem óhajtom vitatni, hogy mi oka lehetett megvonni a fővárosi támogatás jókora részét a Fesztiválzenekartól és hogy ezt helyesen, vagy rosszul tette.

A mentalitással van bajom. Mégpedig azért, mert sajnos nem egyedül Tarlósnál tapasztalható ez, hanem a miniszterek elnökétől kezdve a kormány tagjain keresztül egészen a legalsó szintekig népszokássá vált az egyszemélyi mindenhatóság eszméje. A kinyilatkoztatás, az én előtérbe kerülése, a mi fogalmának mellőzése.

Tarlós István gyakorlatilag azt mondja, mivel Fischer Iván visszavett az arcából, a zenekar megtarthatja a 60 millió forintot. Ennek azért volt előzménye is, mégpedig az, amit néhány nappal ezelőtt mondott Tarlós:

Fischer Iván karnagy úr kezdi elveszíteni az önkontrollját. Amennyiben nem képes befejezni a követelőző hisztériát, fenyegetőzést és zavarkeltést, úgy át kell gondoljuk a támogatását.

Továbbra is elismerjük az ő kvalitásait, de fordíthatjuk ezt a pénzt más, szintén nemzetközi hírű magyar zenekarok bármelyikére, amelyik nem rúg bele a feléje nyújtott kézbe. Akkor lesz kiváló ürügye karnagy úrnak politikai motivációról beszélni, ócsárolni a városvezetést, hergelni a közvéleményt.

Ezen a helyzeten az sem javít, hogy Tarlós elég rendszeresn többes számban beszél. Egyetlen dolgot felejt el a főpolgármester, de azt legalább következetesen. És itt érnek össze a szálak, itt kerül képbe Orbán Viktor és mindenki más, aki hatalmat kapott a kezébe.

Mégpedig az, hogy konzekvesen elfelejtik ezek az emberek: a pénz, ami felett rendelkeznek, nem az ő magánvagyonuk. Nem Tarlós István magánvagyona az, amit ad, vagy megvon a Fesztiválzenekartól. Nem Orbán Viktor magánvagyona az ország pénze, nem Matolcsy György magánvagyona a közpénz. Mégis úgy viselkednek, mintha az lenne. Hát nem! Ezek a pénzek a közösség tulajdonában vannak. Akkor is, ha a kormány, vagy éppen egy polgármester kerül olyan helyzetbe, hogy rendelkezzen felette. Ezeket a döntéseket mindig a közösség érdekében, a jó gazda gondosságával kell meghoznia minden erre kijelölt személynek.

Ezért végtelenül bosszantó az, amikor az ilyen posztra került kiskirályok úgy osztják, költik mindannyiunk pénzét, mint a sajátjukat. Arról nem beszélve, hogy olykor egyesek olyannyira sajátjuknak érzik a dolgot, hogy bőven markolnak a kasszából aztán pedig nem is értik, miért a nagy felháborodás.

Pedig a pénzhez és a királysághoz jár még valami, amiről mindenki igyekszik megfeledkezni. Ez pedig a felelősség. A személyi felelősség. Mert bizony a most teljhatalmú pénzosztók nem lesznek mindig abban a helyzetben, mint most. Egyszerűen azért, mert a közösség dönthet úgy, hogy megbízik valakiben és dönthet úgy, hogy többé nem bízik meg. Ha máskor nem, legkésőbb ezen a ponton el kell számolnia mindenkinek, hogyan sáfárkodott a közösség vagyonával és a polgárok bizalmával.

Ezért célszerű lenne mindannyiauknak sokkal szerényebben ülni azon a képzeletbeli trónon, mert a királyság nem örök, csak pünkösdi.

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!