NEHAZUGGY

Orbánék gazdasági csodája: 1 millió embernek csoda, hogy életben van

Molnár Bálint | 2016. Május 7, Szombat | 14:57

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 2,340,346 forint, még hiányzik 659,654 forint.

A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Megígértem magamnak, hogy mivel szombat van, nem hagyom magam felidegesíteni Matolcsyval, következésképpen egyetlen mondatot nem vagyok hajlandó leírni róla, Az utóbbi napokban ugyanis sűrű viszketés jött rám, valahányszor megláttam az ő fejét, ahogy néz bárgyú pofával és az összes szemével. Nem is kell, mert itt vannak nekünk rögtön a példaértékű magyar gazdsági sikerek:

Meg más szavakkal és bővebben ugyanaz:

Miközben Matolcsyról és bűncselekmény-gyanús ámokfutásáról szól az atyaúristenség is Magyarországon, a Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet (OECD) tegnap publikálta országjelentését, ez alkalomból jött Budapestre Orbán vélt barátja Angel Gurría a szervezet főtitkára és elegyedett beszélgetésbe a helyi uraságokkal.

A dokumentum tanulságairól és a tárgyalás lényegéről Havasi Bertalan annyit jegyzett meg, hogy a magyar reformok működnek és az OECD főtitkárostól hanyatt dobta magát hazánk sikereitől. Varga Misi (ex-Mihály) Eustach-féle kürtjét is csak annyi érintette meg, hogy a világ elismerően szól gazdasági növekedésünkről, az adósságcsökkentésről, a munkahelyteremtésről és az ország külső sérülékenységének csökkentéséről és ez az ív, amit befutottunk, páratlan és fantasztikus és jézusmária.

Valóban a jelentésnek vannak pozitív, majdhogynem kitörő örömre okot adó tanulságai: Magyarországon az utóbbi években jelentős előrelépés történt a makrogazdasági egyensúlytalanságok korrekciójában, az államadósság GDP-hez viszonyított aránya jelentősen csökkent, a folyó fizetési mérleg pedig pozitív tartományba fordult. Gazdasági félanalfabétául mindez annyit tesz, hogy jobban teljesít és a reformok mukodnek.

Amiről viszont Orbán Viktor, Varga Mihály és az egész kormány és az MTI sem beszél, vagy csak félszájjal, az mindenképpen idekívánkozik, mert azt sejtem, hogy az urak nem dicsekedték el OECD főtitkárának, hogy figyu, Angel, mi most éppen azon izzadunk, hogy a szegényeket végképp eltüntessük. Mivel láb alól csak nem lehet olyan egyszerűen eltüntetni ennyi embert, akkor másképp számoljuk őket. Érted? Ezeket a tapasztalatainkat is szívesen megosztjuk más államokkal, ha annyira erőltetitek.

Na tehát. Ami elkerülte a füleket, amiről nem hallott a Migráns1 nézője és a Bayer Zsolt-fanatikusok sem olvastak:

Az államadósság továbbra is magas, ez sérülékennyé teszi a gazdaságot, az állami kiadások magasak a nemzeti jövedelem arányában;
Az adórendszer még mindig nagyrészt a munkát terhelő adókra épít, ami torzít;
A jogszabályok gyakori változtatása rontja a befektetési környezetet;
A közműszektor egyre erőteljesebb államosításával összefüggésben a versenyjogi szabályok nem hatékonyak;
A közmunkaprogramok növelték a foglalkoztatottságot, azaz csökkentették a munkanélküliséget, de kevés ember tudott visszatérni az elsődleges munkaerőpiacra;
A kisgyermekes anyák munkapiaci részvétele alacsony;
A technológiai változás mellett egyre elavultabb a magyar munkaerő képzettsége;
A szakképzésből kikerülők körében magas a munkanélküliség;
Bár a felsőoktatásban végzők száma jelentősen nőtt, a munkaerőpiaci következmények bizonytalanok.

Más megközelítésben: a nagy hangon propagált pozitív változások fő mozgatórugója a tőkefelhalmozás volt, ezen belül a működőtőke-beáramlás, illetve az uniós források gyakoroltak kedvező hatást a beruházásokra. És körülnelül ennyi. A belföldi üzleti beruházások, különösen a kis- és középvállalkozások beruházásai továbbra sem indulnak be. A magyar tőkepiac alulfejlett, ráadásul az, hogy a jegybank egyben a tőkepiac felügyeleti szerve is, érdekellentéteket vethet fel. A Budapesti Értéktőzsdét (amelynek többségi tulajdonrészét Matolcsyék 2015 végén vásárolták meg) tehát újra magánkézbe kellene adni. (Ja, és feltételezem, hogy ezek az európai népek nagyjából semmit nem tudnak Matolcsy egyéb típusú disznóságairól.)

Ezzel együtt nekem úgy tűnik: olyan disztingváltan küldtek el minket a jó édesanyánkba, hogy sírni lehetne rajta. Orbán és Varga ezt úgy értette, hogy Angel Gurría és az OECD gratulált a 2012 óta tartó megállíthatatlan gazdasági növekedésünkhöz. A lényeg nagy ívben kimaradt és a helyét a szokásos, üres melldöngetés töltötte ki. Pedig a legelkeserítőbb tanulsága az országjelentésnek pontosan az, amit úgy lehet megfogalmazni: ennyire tragikus következményekkel jár az, ha egy állam nem az oktatásba fektet, hanem a futballba és a stadionokba. A magyar oktatási és szakmai képzési rendszer nem tudja tartani a lépést az elmúlt évek világgazdasági átalakulásaival.

Nem kell ahhoz OECD-nek lenni, elég meghallgatni a Magyar Szakszervezeti Szövetség elnökét:

A létminimum alatt élők nagy része szakképzetlen. Ha érkezik is befektető Magyarországra, ezek az emberek labdába sem rúghatnak a hozzáadott értéket feltételező állásoknál. Biztosítani kell a korszerű szakképzés lehetőségét, ehhez azonban invesztálni kell az oktatásba.

Ehhez képest az van, hogy számokkal varázsolunk, manipulálunk, torzítunk hazudunk. Semmi nem jelzi jobban azt, hogy mennyire sehova nem vezet ez az ország, mint hogy a legszegényebbeknek esélyük nincs kitörni a nyomorból, a túlélési szint fölött eggyel vegetálóknak pedig bemagyarázzák, hogy a rezsi- meg a hús áfájának csökkenésétől léphetnek egyet előre. Pedig az áramot már rég kikötötték, húst meg múlt hónapban láttak egyszer a tányérjukban.

A tsz-elnök mindeközben drága, de legalább kihízott öltönyében hirdeti a példaértékű magyar gazdasági sikereket. Úgy, hogy szakemberek szerint több mint egy millió magyar él olyan leírhatatlan nyomorban, hogy szinte csodával határos, hogy még egyáltalán életben vannak. Ez van, amikor tehetségtelen futballisták és szervilis talpnyalóik hatalmat kapnak a kezükbe. Fasza lenne, ha ezek az európai emberek nem akarnának annyira politikailag korrektül és udvariasan fogalmazni. Mert azon kívül, hogy a KSH jól vállon veregetheti magát, egy nagy rakás szarkupac tetején üldögélünk. Lehet persze eredménynek nevezni, de attól még büdös, mint az állat. És mérgez és lehúz és beledöglik mindenki, aki rajta ül.

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!