Ki érti ezt?

Kép: Comfreak Kép: Comfreak

Talán akad közgazdász (vagy politikus? vagy csúcsmenedzser? vagy nagytőkés? – ki illetékes?), aki választ tud adni egy érdekes (vagy inkább fenyegető?) kérdésre.

Eddig még csak arról olvashattunk nagy tudású közgazdászoktól, hogy a munkahelystruktúra gyorsan változik, szakmák halnak el, és újak keletkeznek. De sebaj, ha az oktatás fel tud készíteni bennünket az állandó tanulásra, akkor át- és továbbképzéssel el tudjuk kerülni a munkanélküliség fenyegető rémét. Általában a szállítást, a szolgáltatásokat, a telekommunikációt és az informatikát említik, mint amelyek majd felszívják a termelésben fölöslegessé vált embereket.

A Figyelőben (2016/16) azonban Lovászy László egy oxfordi elemzésre és az amerikai kormány foglalkoztatási statisztikáira támaszkodva egészen mást mond.

A robotok kifejlesztése és alkalmazása, nem csak az iparban, hanem a mezőgazdaságban is fizikai munkások millióit fogja fölöslegessé tenni. A logisztikai szektor rengeteg embernek adott munkát, ám az Amazon újabb fejlesztéseinek köszönhetően munkába állított Kiva robotok termelékenysége 85 százalékkal magasabb, mint az emberé. Az alsóbb szintű szellemi munkákban az egyre okosabb szoftverek tesznek sok embert fölöslegessé. De még az informatika felvevőképessége sem tud lépést tartani a megszűnő munkahelyek számával. És ami meglepő: magasan kvalifikált munkaerőből is kevesebb kell majd.

Például a robotika terén az Egyesült Államokban 2012-ben hozzávetőlegesen 150 ezer fejlesztő dolgozott, de 2022-ig csak további 35 ezerre lesz szükség.

Mindeközben az ENSZ előrejelzése szerint a következő 10-15 évben a Föld lakossága további egymilliárd fővel nő, és a munka nélküli 25 év alatti fiatalok száma meg fogja haladni a 75 milliót. Emellett pedig 100 milliónál is több alacsonyan képzett ember lesz munka nélkül.

Az idézett adatok mögött egy rendkívül veszélyes politikai gyúanyag rejtezik, és nem értem, hogy a közgazdászok (vagy a politikusok? vagy a csúcsmenedzserek? vagy a nagytőkések?) miért nem foglalkoznak ezzel. Hiszen ha nincs kereső, akkor fogyasztó sem lesz az egyre nagyobb termelékenységgel előállított termékekre és szolgáltatásokra. Ha nincs kereslet, akkor a termelésnek is csökkennie kell, a szolgáltatások is elsorvadnak, tovább növelve a munkanélküliek számát. És már benne is vagyunk egy lefelé menő, rossz spirálban, amelynek a vége csak valami nagy társadalmi kataklizma lehet. Méghozzá világméretű. És akkor mit fog csinálni az a bizonyos gazdag egy százalék a fölhalmozott vagyonával? Luxusbunkert épít magának?

Laikusként viszonylag egyszerűnek látom a megoldást, és ez nem más mint a munkaidő csökkentése, a teljes munkanapos fizetés meghagyásával. Rögtön több embernek lenne munkája, és lenne kereslet a megtermelt javakra. Persze lehet, hogy így az üzlet nem annyira jövedelmező a gazdag egy százaléknak, de mit kezdenek a vagyonukkal egy felborult világban?

Lehet, hogy ez naivitás, lehet, hogy nincs megoldás, és a világ feltartóztathatatlanul rohan a vesztébe, de akkor legalább azt magyarázzák meg a közgazdászok (vagy a politikusok? vagy a csúcsmenedzserek? vagy a nagytőkések?), hogy miért?