Ahol Balog Zoltán félreveri a harangot

Balog Zoltán szerint már a hit sem magánügy (Fotó: Bartos Gyula/Emmi) Balog Zoltán szerint már a hit sem magánügy (Fotó: Bartos Gyula/Emmi)

Tegnap szombat volt és Balog Zoltán embernek kinéző miniszter Szombathelyen ünnepi istentisztelet keretében adott hálát (magának) azért, hogy a helyi református gyülekezet temploma új toronnyal és három haranggal gazdagodott. Ennek mi itt testületileg mind nagyon örülünk, annak meg külön, hogy a harangok kongatása közben neki sem sikerült csendben maradnia. Ezért aztán beszélt:

A vallás nem magánügy, a hit megvallása az egyik legszemélyesebb közösségi ügy, ezért épülnek templomok, és ezért gondolja a kormány fontosnak, hogy támogassa a templomépítést.”

Ezt mondta minden nyomorúságos ügyeink felkent minisztere, én meg nem bánnám ha valaki segítene rendet rakni a fejemben (az övében minden kétséget kizáróan reménytelen ez a rendrakás), ugyanis számomra értelmezhetetlen a legszemélyesebb közösségi ügy többszörösen összetett fogalma. Márminthogy akkor személyes, vagy közösségi, Balog úrelvtárs, ha már semmiképpen nem magánügy? Olyan szinten képtelen ez a kinyilatkoztatás, mint a fából vaskarika, vagy a szarból épített vár, ezért kénytelen vagyok belátni: ez itt egy újabb bizonyítéka annak, hogy olyan rohamtempóban száguldunk vissza a sötét, bűzös középkorba, hogy az ellenszél lassan sebesre horzsolja a mellünk kasát.

Ha eltekintünk attól, hogy Deutsch Tamás 2006-ban ellenzékből már megfogalmazta konkrétan ugyanezt (mit tudhat ez a beszólógató sunnyogó vallásról és hitről, fogalmam sincs), 2016-ban már nyugodtan hozzátehetjük: a leggyakrabban stadion- és kisvasútépítésben manifesztálódó, rendszerszintűvé zsírosodott korrupción kívül Magyarország egészséges szellemi-erkölcsi-materiális fejlődésének másik legnagyobb gátja az a tény, hogy az állam(párt) nyíltan támogatja a neki kedves, úgynevezett bevett egyházakat, cserébe pedig elvárja, hogy azok legitimálják az ő hatalmát.

Ez gyakorlatilag egy jól működő cég, amely a KDNP-nek csúfolt, gyakorlatilag nem létező fantompárt révén felülről, a kormánypárti politikai elitnek nevezett szekta befolyásán keresztül térít, evangelizál és nyomja le akaratát a társadalom torkán. Annak a felének a torkán is, aki hiszi és vallja, hogy a hit és a vallás a legbensőbb magánügy és azén is, akinek teljesen mindegy. Vagy akit nem zavar, vagy akinek szüksége van a birkapásztorra ahhoz, hogy tudja, merre van előre. Holott:

Mindenkinek joga van a gondolat, a lelkiismeret és a vallás szabadságához. Ez a jog magában foglalja a vallás vagy más meggyőződés szabad megválasztását vagy megváltoztatását és azt a szabadságot, hogy vallását vagy más meggyőződését mindenki vallásos cselekmények, szertartások végzése útján vagy egyéb módon, akár egyénileg, akár másokkal együttesen, nyilvánosan vagy a magánéletben kinyilvánítsa vagy kinyilvánítását mellőzze, gyakorolja vagy tanítsa.

Magyarország Alaptörvénye – VII. cikk (1)

Tehát Balog professzor, civil foglalkozása szerint református lelkek pásztora, minden ájtatos és szemforgató népművészeti cserépedények egyik legájtatosabbika azt magyarázta el éppen, hogy a politikai családja által megalkotott, rongyosra foltozott alaptákolmány is egy baromság. Mert aki úgy tudta, hogy az alaptörvény szerint joga van a négy fal között kinyilvánítani hitét, vagy nem tartani igényt arra, hogy kinyilvánítson bármit is, annak jó volna tudomásul venni: a vallás mégsem magánügy, hanem közügy. Még véletlenül sem közügyet mondott Balog, hanem közösségit, noha a jelentése ez. Azért támogatjuk a templomok sokasodását, szaporodását mert az közügy. És mint ahogy a stadionépítés is közügy – következésképpen felülbírálhatatlan -, meg kell szokni, hogy ez van.

Csakhogy. Miközben a Fidesz-KDNP ezt a szekularizációval totálisan ellenkező előjelű szerződést megkötötte a számára kedves egyházakkal a társadalom feje fölött, ahol a neki tetszők alá betolta a bársonyszéket, a nem tetsző vallási csoportosulásokat pedig ellehetetlenítette egy tollvonással, a hitből és a vallásból kétségtelenül éppen ez a befolyásával üzérkedő politikai hatalom csinált közügyet. Mert ha közügy, akkor nyakló nélkül lehet tömni a köz pénzével azokat az egyházi fiókvállalatokat, amelyektől szavazatokat remélünk, amelyek megkötik a hatalom betonját.

Attól, hogy ebben a huzatos, magába fordult Kárpát-medencében – amely mellett elhúzott a világ – ez magától értetődik, számomra továbbra is elfogadhatatlan a vallás és politika ilyetén gyomorforgató keveredése. Amellyel  minden hálaadó avatáson, átadáson szembesülni kell. Károsnak tartom ezt az intézményesített összefonódást, ezt a nemzeti keresztény maszlagot, amivel a politika átitatja a vallást és fordítva, amely nem ritkán kirekeszt, megbélyegez és olyan dolgokba avatkozik, amelyekhez semmi köze nem lehetne.

Most újra kimondták: a hit megvallásához is kell a Fidesz és a KDNP és az állam és a kormány. Mert akkor lesz templom, mindannyiunk örömére. És ha jobban belegondolok, ezektől a Balog-féléktől aligha elvárható, hogy mások vallását és hitét magánügyként kezeljék. Hiszen számukra ez az egyik legkézenfekvőbb eszköze egyfelől a harácsolásnak, másfelől a nép tartós hülyítésének, megvezetésének. Azokat az embereket, akik magánügyként hisznek és nincs szükségük templomokra, papnak és politikusnak egyaránt selejtes Balog Zoltánokra, KDNP-re, kormányra és Fideszre vallásuk, hitük megélésére, azokat nehéz baromnak, birkának nézni és akként manipulálni. Mert azok pontosan tudják, hogy a hitet megvallani és melldöngető, pénzéhes, elvtelen köpönyegforgatónak lenni nem egy és ugyanaz, bármit is gondol erről egy többszörösen megbukott lelkipásztor-miniszter.

Szomorú, hogy miközben egyre nagyobb pofával hirdetett, többszörösen túltolt közügy szerveződik a hitbéli kérdések köré, ez az egyház nem a hívek egyháza, hanem egy közönséges politikai intézményrendszer. Amely kormánytámogatásra tart igény, beleszólást akar az állami feladatok ellátásába, iskolákat vesz kezelésbe, miközben nem a hívek finanszírozzák eme úri huncutságokat, hanem az adófizető.

Az, hogy a vallás és a hit egyre kevésbé lehet magánügy, hanem közügyként van rákényszerítve a társadalomra, hogy egy hazug és képmutató egyházi intézményrendszer bebetonozásába ömlik a rengeteg közpénz, hogy a dogmák nem ritkán felülírják a józan ész megfontolásait, hogy az egyház az állampárt kezéből falatozik, önmagában veszélyes és káros az ország szellemi egészségi állapotára. Majdnem akkora tragédia, mint az, hogy Balog Zoltán nem egy névtelen, ismeretlen egyházügyi tanácsadó az isten háta mögött, hanem véres nyakú oktatási, egészségügyi és kulturális ügyeink felelőse és hóhéra. Aki nem csak hétköznapokon nyomja az aljas, álszent dumát, hanem hétvégén is beesik egy-egy ájtatoskodás erejéig valamely felújított templomba félreverni a harangokat. És miközben egyetlen ura és parancsolója (nem, nem Isten az) utasítására lelkesen dolgozik az egyházzal bármilyen viszonyt ápoló hívek agyának átmosásán és az egyház politikai érdekek mentén történő megszervezésén, magasról leszarja az oktatást, egészségügyet, kultúrát.

Meggyőződésem, hogy rengeteg olyan ember él ebben az országban, akinek a hit megvallása a legszemélyesebb magánügy, amihez nem kell templomtorony, félrevert harang és állami támogatás. Valószínűnek tartom, hogy ezek az emberek vannak többségben. És ha ez így van, akkor konkrétan ezeket az embereket nézi hülyének és próbálja hatalma alá darálni, középkori dogmák szerint irányítani egy nagyon beteg, kisebbségben lévő hatalom. Ami azért baj, mert egy olyan helyen, ahol a hit kérdései közügynek számítanak, ott minden visszájára fordul. Ott az egészség, az oktatás, a nyomorúság, a szegénység és a reménytelenség mind-mind magánüggyé silányul. Mindenki oldja meg, ahogy tudja. Nem? De.