December 14,  Péntek
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék

DÜHÖNGŐ


Falhoz lapulva meghunyászkodni

Háborognak a pedagógusok. Is. A Klik sorra dobálja vissza a tankönyvrendeléseket, amennyiben nem a Klik, illetve a kormány szívének kedves (állami) tankönyvből rendel az oktatási intézmény. Természetesen van egy hivatalos lista – amit szintén természetesen a Klik adott ki – de hiába szerepelnek rajta a megrendelt könyvek, az nem teljesíthető. Sajnos. Mert csak.

Mivel azonban kell a látszatdemokrácia, mindenféle okot felsorol az intézményfenntartó, miért is nem teljesíthetőek a rendelések. A pedagógusok küzdenek, hogy legalább a szűkös kínálatból a számukra elfogadhatóbbat rendeljék, de a hatalom méretes ülepe csak rátelepszik még arra a parányi szabadságra is, ami véletlenül, figyelmetlenségből megmaradt.

Nem sokáig persze, mert jön a vakáció. Márpedig olyankor tanár-diák-szülő nem tüntet, nem háborog. Lesz idő átalakítani az egész rendszert, hogy még véletlenül se maradjon egy korty levegő sem.

Az önkormányzatok kezéből teljesen kiveszik az iskolákat, totálisan államosítva a közoktatást. A Klik biztosan nem szűnik meg, de mivel minden héten mást állít az a kormánytag, aki éppen megszólal ebben a kérdésben, élő ember nem tudja biztosan, hogy mi a pontos terv. Vagy feldarabolják, vagy egyben marad, esetleg átkeresztelik, mert az biztosan megoldja a gondokat.

Őszre a kormány teljesen átalakítja a nemzeti alaptantervet. Erről a köznevelési kerekasztal néven futó társasággal egyeztet a kormány és lassan megszületik a megállapodás is. A Magyar Művészeti Akadémia és Fekete György belsőépítész szakmai jóváhagyásával. A pedagógusok-diákok-szülők véleménye senkit nem érdekel.

A tankönyvpiac marad, amilyen most, illetve lehetőleg még rontanak rajta egy kicsit. Elvégre mi köze van ahhoz bárkinek is, hogy miből oktatják a gyermekeinket? Na ugye!

Ezzel párhuzamosan – bár erről kevés szó esik – államosítja a kormány a magán szakiskolákat. Hiába népszerűek és hiába nyújtanak magas szakmai színvonalú oktatást. Túl függetlenek. Ezért egyszerűen nem kapnak keretszámokat. Ez egészen pontosan azt jelenti, hogy a kormány dönti el, hogy hány fiatal tanulhat szakácsnak Baranya megyében, mennyien tanulhatnak asztalosnak Szabolcsban és hány fodrász végezhet Nógrádban.

Összefoglalom, mert szokásom. A kormány arra kötelez minden szülőt, hogy a gyermekét 3 éves korban beírassa az óvodába. A kormány dönti el, hogy pontosan mit kell tanulni az iskolában. Azt is a kormány dönti el, milyen tankönyvből kell oktatni. Az is a kormány döntésén múlik, hogy milyen szakmát tanulhat a gyerekünk. Végső soron azt is a kormány dönti el, hogy ki tanulhat tovább felsőoktatási intézményekben, hiszen az elképesztően magas költségek – tandíj, megélhetési költségek, lakhatás, jegyzetek – erősen korlátozza a létminimum körül/alatt élő családból származó fiatalok jövőjét.

Miután a kormány már régen betette a lábát az életünk minden területére, kisajátította a dohánykereskedelmet, államosította a közműszolgáltatókat, Andy Vajnának adományozta a szerencsejáték-piacot, eladja a termőföldeket a csókosoknak, kizárólagos befolyása van az állami, vagy uniós források elköltésében, az oktatás mellett az egészségügyi szektort is ledarálta, az idegenforgalmat éppen jelenleg kaszálja le, az idősellátást gyakorlatilag ellehetetleníti, a nincstelen, egyedülálló idős embereket halálra ítélve.

Születéstől halálig irányítani akarnak minden életet. Dönteni mindenről, amihez köze nem lenne sem kormányoknak, sem egyháznak. Mert a keresztény egyház és az állam újbóli összeolvasztása gőzerővel folyik. Meg akarják szabni – meg is szabják – minden lépésünket az óvodától a temetésig. Kész, erről szól minden. Az irányított kiszolgáltatottságról. Kaptunk életpályamodellt mi, valamennyien. Kötelező jelleggel.

Akinek nem tetszik, mehet külföldre élni. Vagy maradhat és kollaborálhat a fal mellett osonva, magában morgolódva, megfélemlítve, megalázva.

Aki sem a kivándorlást, sem a sárba tiprást nem fogadja el, az szembeszállhat, tüntethet, tiltakozhat. Ha elég sokan és elég hangosan teszik ezt, akkor a kormány meghátrál bizonyos esetekben. Semmi másból nem ért, csak az erőnek szegezett erőből. Ez van, ide jutottunk.

Lehetséges, hogy most kényelmesebb, biztonságosabb lapítani, vagy szolgálni a rendszert. De lesz holnap is. Akkor is bele kell nézni a tükörbe. Az pedig nem mindegy, hogy ki néz onnan vissza ránk.

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.