Október 16,  Kedd
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék

VIBRÁTOR


Péter! Nem lehetne, hogy akkor legalább befogd?

Azt hittem, hogy Kovács Zoltán – szimbolikusan – Kálmán Olga lábainál nyújtott alakítása után (nyakon öntve Lázár tegnapi kormányinfójával) már nem lehet tovább fokozni Matolcsy istenítésének, tisztára mosásának kormányzati kommunikációs bravúrjait. Pedig de. Lehetett.

Minden idők legnevetségesebb, legszégyellnivalóbb, leggázabb magyar külügyminisztere a közpénznyelő közszolgálati televízióban (azzal a hatalmas helyzeti előnnyel indulva, hogy Kováccsal ellentétben egyetlen keresztkérdés sem izzasztotta emelkedett előadása közben) folytatta Matolcsy piedesztálra emelésének áldásosan seggnyaló munkáját. Ha el is felejtjük, hogy a ripacssérós futsalos az utolsók között mozog a világegyetemben, akik kompetensek lehetnének ennek a kérdésnek a megítélésében, idézem:

„Nekem négy rövid gondolatom van ebben az ügyben.
Az első az az, hogy én azt gondolom, hogy a magyar gazdaságtörténet legjobb elnöke Matolcsy György.
Kettő: ha azt a kérdést tesszük fel, hogy az elmúlt években melyik jegybankelnök szolgálta a leginkább és legjobban a nemzeti érdeket, akkor a válasz egyértelműen Matolcsy György.
Harmadikként: én azt gondolom, ha egy jegybank think tank-eket támogat, kutatásokat végez, publikációkat végez, az egy teljesen európai gyakorlat.
Negyedikként pedig szerintem érdemes lenne megsüvegelni inkább Matolcsy Györgyöt ahelyett, hogy mindenféle nemtelen támadásnak tesszük ki őt, tekintettel arra, hogy a jegybanki politika nyomán évente 50-100 milliárddal több marad a költségvetésben, a jegybanki politika nyomán ennyivel kerül kevesebbe az államadósság finanszírozása, tehát éves szinten 50-100 milliárddal tudunk többet fejlesztésekre költeni, meg arra, hogy az ország erősebb legyen. És ez Matolcsy Györgynek, illetve a csapatának köszönhető.

Nagy szavak ezek a magyar történelem ama külügyminiszterétől, aki valószínűleg a legsötétebb banánköztársaságban sem lehetett volna a büdös életben több, mint egy labdaszedő vagy pizzafutár. Szép dolog is, amikor egyik szavukkal kormányzatilag-testületileg elhatárolódnak a független jegybanktól, a másik mondatukkal pedig csókolgatják azoknak a piros pontoknak a helyét a jegybank elnökének valagán, amelyeknek oly nagy szakértője ő.

Nem tudom, milyen tudatmódosító szereket szednek-szívnak ezek a Kovácsok, Lázárok, Szijjártók, de biztosan atomerős cuccok lehetnek, különben elképzelhetetlennek tartom, hogy tényleg az van, amit látok. Értem én, hogy az ország 90%-a pénzügyi analfabéta és kábé bármit lehet mondani, de akkor is.

Naszóval Peti – aki világ szégyenére külügyminiszter lehet abban az országban, ahol Matolcsy jegybankelnök – a magyar gazdaságtörténet legnagyobb alakjának nevezte azt a futóbolondnak kinéző, egyébiránt minden hájjal megkent főharácsolót, aki tudatosan gyengítette (és gyengíti mai napig) a forint árfolyamát, majd az adósságcsapdába került devizahiteleseket jól megmentette úgy, hogy az árfolyamkülönbözetből adódó nyereséget átszivattyúzta a rokonsága zsebébe. És ha Péteren múlik, akkor a büdös életben meg nem tudjuk, hogy a lenyúlt profittal mi mindent kezdett. Úgy ráadásul, hogy a jegybanknak nem feladata az, amivel foglalkozik. (ITT egy összeszedett elemzés erről.)

Péter, te nagyon hülye, dilettáns, hozzá nem értő, hazug seggnyaló! A nagy nemzeti érdekvédelem szellemében anyagilag, lelkileg tönkretett családok, a kilátástalanságból nem ritkán az öngyilkosságba menekülő emberi sorsok állnak a fényessegű Matolcsy sikerének árnyékos oldalán. Ezt a büdös életben nem fogjátok lemosni magatokról, még akkor sem, ha arra gyúrtok, hogy a nép ostoba, nem ért hozzá és elhiszi, amit mondtok. 50-100 milliárd forint évente soha nem kerül a költségvetésbe, ez az ország nem lett erősebb, az a pénz az alapítványokban, a kutyáitok zsebeiben és a törvénytelenül felvásárolt állampapírokban állnak.

Matolcsy György szakmai teljesítménye arról szól, hogy mindenhova belemászik, ahol semmi keresnivalója nem lehetne. Belemászik a versenyszférába és hitelez, műkincseket, kastélyokat vásárol, és unortodox faszságait erőlteti rá a közgazdasági oktatásra. Matolcsy egy zavaros, felkapaszkodott, telhetetlen szarházi, aki elhiszi, hogy a tehetségéért és korszakalkotó elméleteiért ő valaki.

A Petike lojális védőbeszédében elhangzottakkal szemben sehol nem gyakorlat Európában, hogy a jegybank elnöke 70 millió közpénzből saját személyét ajnározó könyvet írat a titkárnőjével, hogy az unokatestvére cégeit finanszírozza és hogy Ruandában kutatja a helyi törzsek étkezési szokásait Kósa Lajos okulására. E tekintetben az, hogy egy semmihez nem értő, de annál hangosabban rikácsoló külügyminiszter mit gondol egy totális szereptévesztés által nyomorgatott jegybankelnökről, az teljesen szubjektív dolog és irreleváns. Az, hogy a tények alapján (amelyekből persze nem lesz büntetőjogi felelősség, amíg Szijjártó is külügyminiszter lehet) konkrétan bűncselekményeket követett el, nem egyet és nem is kettőt, az kétségtelen. Nincs is annál szebb, mint amikor ilyen emberek egymást mosdatják és magasztalják.

Igen, Matolcsy pontosan ugyanolyan jó jegybankelnök, mint amilyen fantasztikus külügyminiszter Szijjártó, vagy amilyen kiváló kormányszóvivő Kovács Zoltán. Náluk a nemzeti érdek azt jelenti, hogy azt tesztelik, mennyi az az aljasság, amit következmények nélkül le lehet nyomni az emberek torkán. Matolcsy György pontosan olyan nagy államférfiú és nemzeti hős, mint Kovács, Lázár és a népes udvartartás. Ugye, Petike? Te már csak tudod. Légy arrogáns, ragadj meg, lopj el mindent, ami az utadba akad, nézd hülyének a polgárt, aki észrevette, hogy loptál beszélj nemtelen támadásokról, kiálts bolsevikot és kommunistát.

Tudod mi van, Petike? Ezt még ezt is elviselné valahogy az ember, ha egyébként jól mennének a dolgok, ha erős lenne ez az ország, ha nem 310 forint lenne egy euró, ha nem csak Matolcsy unokatestvérének jutna, ha működne kórház és iskola, ha nem a közmunka lenne a munka. De mert ez nincs így, engem kurv*ra idegesít az a kioktató, nagyképű, arrogáns pofád. Nem lehetne, hogy befogd?

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.