Október 16,  Kedd
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék

DÜHÖNGŐ


A ház már ég, de a pofájukon a bőr még nem

Ez mostmár annyira gáz, hogy én érzem magam kínosan tőle. Eddig legalább időnként röhögni lehetett az unortodox banánköztársaságba applikált családi maffia húzásain (jó, akkor sem szívből, mert minden a mi bőrünkre megy, de mégis), de van egy pont, amin túl már az egymás képébe csapkodott habostorta nem mókás, hanem állatira ciki.

Az nem újdonság, hogy az ország minisztereinek elnöke nem áll szóba senkivel, aki nincs előre beidomítva arra, mit és miről lehet beszélni. A heti egy kamaradarab, amit előad a Kossuth rádióban, nem nevezhető interjúnak. Legfeljebb monológnak, de annak is egyre zűrösebb.

Az elő nem fordulhat, hogy a fényes tekintetű vezető elfogadjon egy vitára való meghívást, erre emlékszünk jól a választási időszakból. Az a gyanúm, a környezete sem nagyon forszírozza, nem lenne túl jó, ha egyenes adásban, élőben elkezdene nagyon furán viselkedni. Az utolsó állami ünnepségen meg egyenesen fekete ponyvából húztak kerítést a néhány kiválasztott szurkoló és a nép közé. Nagyon kínos.

Ráadásul fertőző is. Azt tudjuk, hogy a kormány taktikájának alapvető részét képezi a kínossá váló politikusok dugdosása. Ez történt Selmeczi Nyugdíjvédő Gabriellával, amikor beépült az emberekbe az ösztön: amint meglátta valaki Selmeczit, azonnal az elsíbolt nyugdíjat kezdte firtatni. Ezért visszavonult(atták) ügyesen.

Vagy emlékezzünk vissza Budai Gyula feljelentőnagyonbiztosra. Miután naponta harsogta bele a mikrofonba, hogy kit leplezett le aznap, egy nyomorult bírósági ítéletet sem sikerült kiharcolnia. Amikor már csak röhögött mindenki rajta, akkor kinevezték dinnyefelelősnek, mostanában meg az orosz kaviárt zabálja valahol, mert ahhoz is nagyon ért.

Vagy Kerényi, aki egy időben az atomreaktortól a gabonatermesztésig mindenhez hozzá tudott szólni, de amikor túl sok ökörséget kezdett beszélni százon, őt is leszedték a címlapról.

Aztán L. Simon, a másik ügyeletes zseni. Amikor már vérciki volt a barackmag, az asszony szántővető mivolta és hasonló bakik, neki is ki lett osztva a szájkosár.

Mindenki nyugodjon meg, ezek az emberek (ahogy a többi ötven, aki most hirtelen nem jut eszembe) nem tűntek el, csak a mi szemünk elől. Hogy feledkezzünk meg róluk. Majd később, valamikor előszivárognak, mint Schmitt Pál.

De most legújabban két eltűnővel gazdagodtunk. Az egyik Farkas Flórián, aki oly sokat tett a romákért, a másik maga Matolcsy György. Ez utóbbi nem hirtelen történt persze, voltak előjelek. Régebben vidáman tartott előadást a japán kisgyerekek seggén lévő pöttytől kezdve bármiről, de amint az MNB elnöke lett, súlyosbodott az állapota. Jöttek a hírek a magántestőrségről, az egyre durvább pánikreakciókról. Most meg már suttyomban jelenik csak meg valahol, senki nem tudhat róla, hogy ott lesz. Még ő sem, szerintem.

A Kósa Lajos-féle sajtótájékoztatók már komoly karriert futottak be, ugyanis a nagyszerű és nagyeszű politikustól sem kérdezhet a sajtó, ő csak arról beszél, amiről akar.

A parlamenti folyosón menekülő képviselők legendája feliratkozott a megfejthetetlen jelenségek sorába, utoljára éppen a lesunyt fejjel süketet alakító házelnök és a miniszterelnök futásán röhöghettünk.

A kérdés már csak az, meddig teszünk úgy, mintha teljesen rendben lenne a politikusok sunnyogása? Elhiszem én, hogy egyre jobban ég a ház (nem a pofájukon a bőr, mert az elő sem fordulhat) és egyre inkább szeretnék elkerülni a sajtót, a civileket és általában minden olyan szituációt, amikor kérdésekkel zaklathatják a fényeselméjű képviselőket mindenféle pórnépek.

De azért valahol csak beteges ez a paranoia, ami rohamtempóban tarolja le a Fidesz vezérkarát. Mit gondolnak az urak, meddig lehet ezt csinálni? Meddig lapíthatnak? Komolyan hisznek abban, hogy amennyiben elég gyorsan futnak, ha van körülöttük saját testőrség, ha megvédik őket a sajtó zaklatásától, akkor meg lehet úszni ezt a rengeteg mocskot, amit összelapátoltak az évek során?

Rá fognak jönni, hogy nem lehet megúszni. Ahogy mindenki másnak, nekik is el kell számolniuk a sumákságokkal. Előbb, vagy utóbb. Én remélem, hogy előbb.

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.