Április 20,  Szombat
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék

VIBRÁTOR


Mit vagytok úgy oda, parasztok?

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 2,376,346 forint, még hiányzik 623,654 forint.
A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Van ebben az országban egyáltalán még hírértéke annak, hogy a nemzet legtehetségesebb, legbárgyúbb pofájú parasztlegényéből multimilliárdossá avanzsált gázszerelőjét, a mangalicáktól a vasúti építkezésekig mindenhez értő, a közpénzzel tömött talicskák útjából félreállni nem tudó miniszterelnöki kebelbarátot az ország egyik legdrágább fővárosi szállodájában kapják kameravégre, midőn távozik onnan és beül az éppen aznap használt, sofőrrel felszerelt luxus kisbuszába? Nincs.

És annak van hírértéke, hogy ez a reneszánsz ember, az állami földpályázatok (egyik) legnagyobb nyertese történetesen a küszöbön álló – május eleji – Fejér megyei földárverések (olyan területekről is szó van, amelyeket jelenleg a Mészáros család ösztönös zseni családtagjai bérelnek) előtt találkozik a Vidékfejlesztési Minisztérium földprogramokért felelős államtitkárával ebben a kib*szott drága szállodában? Na, ugye.

Ha nem néztem volna meg a fenti videót és nem húzom fel magam ennek a felkapaszkodott-kimosakodott tenyeres-talpas bunkónak a hihetetlen arroganciáján, akkor egyetlen sort sem írok le.

És ha nem olvasom a tegnapi esti tudósításban, hogy egyrészt a viharos távozás előtt Mészáros ezzel a Bitay Márton nevű földügyes funkcionáriussal ült egy asztalnál; hogy amint észrevette a sajtósokat, Bitay köddé vált és ha a minisztérium nem ad ki válasznak büdösgyenge magyarázkodást a sajtó azon kérdéseire, hogy vajon miről tárgyalhatott ez a két jóember és nem találják esetleg összeférhetetlennek, hogy a földprogramokért felelős államtitkár irodán kívül, munkaidőben fut össze az állami földek eladásának legnagyobb nyertesével.

Eltaláltuk: nem. Ez egyáltalán nem probléma, nem kínos, nem vérlázító, nem ciki és gyakorlatilag szóra sem érdemes:

„Semmiről nem egyeztettek, az államtitkár más okból volt ott, csak összefutottak a polgármesterrel…” 

Lássuk be, embereknek nem tilos találkozniuk, a sarki kocsmától az ország legdrágább étterméig bárhol összefuthatnak egy konyakra, fröccsre, kávéra. Most sincs szó másról. Lőrinc barát azt mondta az ő szájával miközben behuppant összkomfortos luxusbusza hátsó ülésére: „Csak kávéztam egyet” és magában valószínűleg hozzátette: mit vagytok úgy oda, parasztok? Elromlott a decemberben vásárolt kotyogónk, hiába mondtam az asszonynak, vegyen másikat. 

Se a bárgyú arc nem rezdül, se az olimpiai karikákkal/vasárnap is nyitva tartó boltok szatyraival aládúcolt szem nem rebben, amikor a Miről tárgyaltak Bitay úrral? kérdésre benyögi, hogy semmiről. Különben is: mi a frászt keresnek itt ezek a nyomorult újságírók állandóan, mibű telik nekik Four Seasons-ra? Valószínűleg így morfondírozott magában Lőrinc, a reneszánsz mester, aki ezúttal nem a Belügyminisztérium elé parkolt a Mercedes terepjáróval a számára kijelölt helyre, hanem a sofőrje várta a szálloda előtt.

Ilyen jó kis hely ez az exkluzív, belvárosi vendéglátóipari egység: amikor éppen nem Orbán veje ebédel ott Habony Árpáddal, a TV2 vezérigazgatójával, a Századvég és ilyen-olyan állami vállalatok vezetőivel, akkor drága jó Lőrincünk fut össze egy kávé erejéig a földügyek államtitkárával. Most tényleg kivel kellene? Kerényi Imrével? Jó hely ez a luxusszálloda-étterem, útba esik Felcsútról és Felcsút fele egyaránt. Jövet-menet.

Megfáradt Lőrincünk tehát beült meginni egy kávét oda, ahova. Tehet ő arról, hogy tök véletlenül Bitay elvtárs is ott szürcsölte a kávéját mellette? Mit kellett volna tennie mégis? Csináljon úgy, mint aki nem ismeri? Igaz, hogy nekem a Google, a barátom kellett ahhoz, hogy azonosítani tudjam a nevet az ábrázattal, tény, hogy én nem is vagyok Mészáros Lőrinc. Tessék, ő az:

Bitay Márton Örs kávéfogyasztó, korábban a Vidékfejlesztési Minisztérium kabinetfőnökeként a trafikpályázatokra számos ponton hasonlító – átláthatatlan és szubjektív – földbérleti pályázatok körül ügyködött, időközben a tárca állami földekért felelős államtitkára lett, ő a földprivatizáció egyik fő felelőse (Fotó: kerdem.blog.hu)

Bár úgy érzem, hogy kellően jól tájékozódom a Ki kicsoda a magyar politikában? kérdéskörben, Bitayt nem biztos, hogy felismertem volna az utcán, amint a minisztérium épületéből a Four Seasons fele tart, de megnyugtat, hogy egy vidéki gázszerelő pontosan tudta, melyik asztalhoz kell leülnie. Igaz, nem én és piciny családom lett a tulajdonosa a Fejér megyében kihirdetett állami földek 8,3% százalékának (megközelítőleg 1500 hektár), amit 1,9 milliárd forintért dobtak utánam.

Remélem, hogy Mészáros analógiájára Bitay anyaföldosztogató csicska az összes potenciális földet vásárló vidéki paraszttal megiszik egy-egy kávét az országnak ezen a frekventált helyén, mintha máshol sehol nem lehetne kávét inni. Mert ha máshol is lehet kávét inni szerte az országban, akkor jó okom van azt hinni, hogy az államtitkár azért találkozott munkaidőben Mészáros Lőrinccel ezen az exkluzív helyen, mert előre megbeszélték a randevút. Vagyis a minisztérium hazudott, Mészáros Lőrinc hazudott és vállvetve olyan hülyék, hogy megint az állam polgárát nézik hülyének. Azt is, aki akar földet vásárolni, de Mészáros miatt nem fog tudni és azt is, aki nem. Fogalmam sincs, miből gondolják – főleg, hogy elég sok kormányközeli, közpénzen élősködő parazita ezen a helyen beszél meg találkozót egymással -, hogy ezek a nem hivatalos kokettálások nem fognak kiderülni. Vagy már pont leszarják? De ha leszarják, akkor miért menekülnek hanyatt-homlok, amint megjelenik a sajtó?

Hogyan lehet már megint ebben a stílusban síkfogyatékosnak tekinteni a közvéleményt? Mennyire kell impertinens gazembernek lenni ahhoz, hogy spontán találkozót hazudjanak a pofánkba, ahol a mangalicák természetes szaporulatának és Bitay elvtárs esedékes bojlercseréjének magvas kérdéseit vitatták meg a főszereplők és megállapították, hogy tavaly áprilisban ilyenkor már nyár volt.

Az van, hogy bármit hazudtok, fiúk, nem sok lehetőség van, sőt, egyetlen lehetőség van, ami hihető. Lőrinc barát a konkrét megrendelési listával érkezett a kávé mellé, azoknak a földeknek a helyrajzi számával, amelyeket feltétlenül meg szeretne kaparintani a legközelebbi árverésen. Nyílt, tisztességes pályázaton, természetesen. E tekintetben teljesen életszerű is, hogy a számlát ő fizette és másodikként távozott.

Persze ott, ahol a legfőbb ügyész ebédidőben a jegybank elnökével borozgathat és semmilyen következménye nincs a dolognak, leszámítva, hogy az utóbbi a GDP 1 százalékát magánvagyonaként kezeli és lenyúlja, ott Mészáros Lőrinc közönséges, iskolázatlan parasztból multimilliárdossá felkapaszkodott miniszterelnöki felszopó is lezsírozhat magának még egy megyényi állami földet. Véletlenül. Mert Magyarország az az európai banánköztársaság lett, ahol nyíltan, a lebukás legcsekélyebb kockázata nélkül megy a politika által vezérelt gazdasági bűnözés. Egy gátlástalan, telhetetlen érdekcsoport uralkodik kénye-kedve szerint, tapos egymás talpára és a félkómában, közönyben fetrengő, csorgó nyálú néptömegek (tisztelet a kivételnek) nyakára.

Külön szégyen és gyalázat, hogy egy Mészáros-féle senkiházi úgynevezett valaki lehet, lapokat osztogathat, államtitkárokat utasítgathat és sz*rhat bele a sajtó és a magyar adófizetők szájába. (Csak azért írtam le ide, mert majd az elszámoltatásnál jól fog jönni.)

Frissítés: Bitay Márton azt állítja, nem beszélt földügyekről Mészáros Lőrinccel. Én el is hiszem, de így még kevésbé értem, miért kellett köddé válni a sajtó látványától.

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.