December 19,  Szerda
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék

VIBRÁTOR


Mi ketten uralkodunk, a Viktor meg én

Annak ellenére, hogy már nap nem múlhat el botrány nélkül, mégsincs botrány. Matolcsy kitömte közpénzből a rokonságot? Na és aztán?

Polt Péter felesége ott bábáskodott az alapítványi pénzek elsíbolása körül? És akkor mi van?

Mészáros Lőrincnek már a pereputtya is beszállt a nagy közpénz-bizniszbe? Hát az csak természetes!

A KSH aktívan közreműködik abban, hogy a statisztikák úgy hazudjanak, ahogy az jó a kormánynak? Miközben egyre több a lecsúszó család, papíron remek adatok születnek? Persze.

A kormány a mi pénzünkből tömi a gagyi propagandamédiát? Mi másból tömné?

Erkély épül Orbánnak, hogy onnan köphessen szotyihéjat a fejünkre? Az jár neki!

Az van, hogy Orbán legyőzte a tulajdon országát. Pontosabban a mi országunkat. Sikerült elhitetni a nem kis számú szerencsétlennel, hogy ők is győztesek. Azzal, hogy mindenben az van, amit a vezér akar, maga mellé emeli (természetesen csak verbálisan, hiszen pénzhez csak a kiválasztottak jutnak a zsákmányból) az ő népét. Amely nép véletlenül sem az össz-lakosságot jelenti. A nép kizárólag abból a másfél és kétmillió közti szavazóból áll, akiknek csakafidesz.

Ezeknek az embereknek egy igen kicsi hányada anyagilag érdekelt abban, hogy hatalomban tartsák Orbánt. És Orbán hálás. Ő aztán nem hagyja az út szélén azokat, akik nem árulták el őt. Nem véletlen Schmitt Pál újbóli előkotrása a lomtárból, a bőkezűen osztogatott nagyköveti és egyéb pozíciók olyanoknak, akik megtették a kötelességüket (mármint Orbánt hűen szolgálták), de megbuktak valamivel.

Nálunk kérem nem lehet megbukni. Konkrétan nem. A híveknek.

A rendszert életben tartó erő azokból a szavazókból áll, akik valahogy soha, semmiben nem voltak sikeresek. Soha nem vitték sokra, annyira biztosan nem, amennyire szerették volna. Az ambíció sokszor kevés, kell hozzá tehetség, ész, szorgalom is. Ha nincs, maradnak a nagyívű álmok és a sikertelenség érzése.

Ezt az érzést lovagolta meg a kormány. Elhitette ezekkel a nagyravágyó emberekkel, hogy győztek. Végre győztek, ők irányítanak, egyenesen ők uralkodnak. Legyőzték az ellenséget, de főleg legyőzték a tulajdon honfitársaikat.

Ez nagyon fontos lélektani tényező. Mert a szomszédot, akinek nagyobb háza van, jobb autóval jár, a zöldségest, aki külföldön szokott nyaralni, a másik szomszédot, akinek egyetemista a gyereke, sikeres vállalkozása van, keresett és megfizetett szakember – ezeket sokkal jobb érzés legyőzni, mint valami idegent, akiről azt sem tudjuk pontosan, kicsoda és hogy néz ki.

Ezeknek a legyőzötteknek arca van, neve van. Más érzés. Kielégülés. Mert lám, hiába okosabb, hiába gazdagabb. Veszített és a kevésbé okos, kevésbé sikeres föléje tudott mégis nőni. Ők ketten ültek trónra. Orbán Viktor és a nagyravágyó, de eddig keveset elérő kisember.

Ezért semmi ár nem túl magas. A húsosfazék körül ülők lopnak, csalnak, hazudnak? Látja azt a kevéseszű kisember is, de nem érdekli. Nem az számít. Egyedül az fontos, hogy beleröhöghet a szomszédja arcába: hehe, megfeszülhetsz, akkor sem az van, amit TI akartok! Legyőztelek és az van, amit MI (én, meg a Viktor) akarunk! Akkor is az van, ha egyébként nekem is rossz, ha tőlem is lopnak, ha én is évekig várok egy műtétre, ha nekem sem jut termőföld, ha az én gyerekem is külföldre futott az itteni jólét elől.

Hát így valahogy. Ezt a réteget célozza a kormánypropaganda. Ezért a primitív üzenetek, mert a célszemély összetett mondatokban nem képes gondolkodni. Ezért kellenek a régesrégi kommunista jelszavak, mert a befolyásolni kívánt organizmus ezt a nyelvet érti, ezen szocializálódott. Ezért kell napi ötször szidni a kommunistákat, mert a szektatag még ott őrizgeti a muskátli alatt az MSZMP-s párttagkönyvét, de már rohadtul szégyelli és letagadja.

A kihívásokkal küzdő híveknek hozzájuk méltó kormány. Persze. Félművelt, mohó, tehetségtelen, saját erőből olyan pozícióra méltatlan, lelkileg sérült vezetők mindenhová. Naná.

Már csak az a kérdés, hogy a – még működő agysejtekkel rendelkező – legyőzöttek közül hányan és mikor merik kimondani, hogy elég volt már a selejt uralkodásából?

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.