Március 28,  Csütörtök
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék

NEHAZUGGY


A hatalmát féltő kormány a közösségek nyakát szorongatja

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 1,506,669 forint, még hiányzik 1,493,331 forint.
A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

A Lajos megszólalt. Megint. Kósa Lajos természetesen, a kormány új napkeleti bölcse. Jelen állás szerint ő az, aki mindenhez rendkívüli módon ért, el is mondja, csak kérdezni nem szabad tőle. Mert akkor megbántódik a szentem.

Most éppen azt tárta a nyilvánosság elé, hogy a kormány finomítani óhajt az önkormányzatok ellenőrzését célzó rendszeren. Pontosabban a rendszer ellenőrzését célzó törvényjavaslatot kell finomítani. Ez a javaslat még elfogadásra sem került egyébként.

„A Pintér Sándor belügyminiszter által nemrég benyújtott törvénymódosítási javaslat kötelező jelleggel vezetné be az ASP-t, egy olyan informatikai rendszert, amellyel a kormány központi hivatalának rálátása lenne a települések teljes ügyvitelére, beleértve gazdálkodásuk minden adatát.
Kósa Lajos azt mondta, hogy a javaslaton finomítani kell, mert az önkormányzatok gazdálkodásának szabadságát nem lehet sérteni. Tájékoztató adatokat kérhetnek, de az a rendszer, amelyet elképzeltek „költséges is, és nem biztos, hogy működik” – fogalmazott a Fidesz frakcióvezetője.” (MTI)

Egészen logikusnak tűnik, ha ellenőrizni akarja a kormány az önkormányzatok költéseit. Csak az a bibi, hogy már most is ellenőrzi, hiszen önállóan nem hozhatnak döntéseket az önkormányzatok, így eladósodni sem tudnak. Másról szól ez a szép történet.

Kezdetben ugye volt az átkos, amikor még nem a Fidesz volt hatalmon. Ám az önkormányzatok már akkor is a párt kicsiny kacsójában voltak, a kormányt leszámítva majdnem mindenhol fideszesek ültek. Azóta is engesztelhetetlenül gyűlölik például Botka Lászlót, mert ő volt az egyik majdnem. Ezek a párthű önkormányzati vezetők – nyilván nem saját ötlettől vezérelve – nyakra-főre vették fel a hiteleket. Meg lehet kérdezni mondjuk Lázár János mindenminisztert, sokat mesélhetne erről.

Aztán győzött a Fidesz és diadalmenetben átvállalta az önkormányzatok adósságát. Melldöngetve, fanfárszóval, a köz pénzéből. Mélységesen kussolva arról, mennyi szerepe volt a pártnak az eladósodásra biztatás nemes feladatában. Arról a Gyurcsánybajnai tehet, mint minden másról.

Aztán jött az iskolák államosítása, mert az lesz nekünk a jó, ha egy kézben lesznek. Hatékony lesz, pénztakarékos, összehangolt és általában is remek dolog.

Azt megint elfelejtette tudatosítani a keményen átvert kisemberekkel a kormány, hogy ugyan elvették az önkormányzatoktól – jelzem, a KÖZÖSSÉGEKTŐL vették el valójában – az iskolákat, de elvették azt a pénzt is, ami az oktatási intézmények működéséhez szükséges. Nem egy, nem két esetben sokkal többet von el a központi költségvetés az oktatási intézmények fenntartására az önkormányzatoktól, mint amennyibe a fenntartás került éveken át.

Ezt a pénzt és a központi támogatást aztán beleöntötték a nagyon jó Klik-be, ami folyamatosan iszonyú veszteségeket termelt, nyoma sincs semminek, amitől jobb lenne az oktatás, viszont létrejött egy teljesen átláthatatlan, lomha, működésképtelen, de nagyon drága vízfej. Most ebből az egy vízfejből fog a kormány 57 másik ugyanilyet csinálni.

Nem a pénzről szól ez. Illetve arról is, amennyit ki lehet lopni különféle technikákkal. De főleg a totális ellenőrzésről szól. A megfélemlítésről, a közösségek önállóságának felmorzsolásáról, az egy kézben összefutó gyeplőről.

Valami hasonló történik most az önkormányzatok esetében is. Valószínűleg rá kellett jönnie a hatalomba beleőrült fővezérnek, hogy hiába ültetett minden közösség élére pártkatonát, ezek egy része önállósodni kezdett. Már csak azért is, mert a trónterem messze van, a közösség viszont körülötte, benne él. Része lett. Sokuknál eljött az a pillanat, amikor már nem a legfőbb kegyúr igényeinek akarnak megfelelni, hanem a közösséget akarják szolgálni. Ez pedig azzal jár, hogy szembefordulnak azzal, aki annak idején a hátukra adta az ejtőernyőt. Éppen úgy történik ez, ahogy a természet is visszafoglalja az életterét. Hiába betonozza le valaki az erdőt, hiába épít palotát, templomot a dzsungelbe. Amint magára marad a mesterséges építmény, a természet ereje felmorzsolja a falakat.

Valami ilyen jelenségre figyelhetett fel a kormány is. Hogy sokszor, túl sokszor dacol a paranccsal az eddig hűségesnek vélt elvtárs, mert a falu, város érdeke mást diktál.

Kitalálták hát ezt a remek elektronikus rendszert, ami lehetővé tenné a totális ellenőrzést, de a totális irányítást is. Nem csak látni lehetne az önkormányzatok minden apró mozdulatát, de be is lehetne avatkozni, pénzeket blokkolni, elvonni, átcsoportosítani. Jutalmazni és büntetni.

Amikor – hónapokkal ezelőtt – kiszivárgott a terv, minden kormánytag teli pofával tagadta. Szokás szerint. Aztán persze beterjesztették – most éppen Pintér Sándor, akinek mi köze van az önkormányzatokhoz egyébként? – de érezhetik, hogy érik az újabb botrány. Az önkormányzatok nem egy papírdobozba halmozható aktakupacot takarnak, hanem embereket, élő közösségeket. Ha ezek a közösségek fellázadnak, nagy baj lehet. A mostaninál is sokkal nagyobb, pedig a mostaniból is van gazdagon.

Ezért kitolták a függöny elé Kósa Lajost és ő elszavalta, amit a szájába rágtak. Hogy nem is úgy van, nem is azt akarjuk és nyugi már.

Szánalmas. Mint mindig.

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.