Menjetek misére, meccsre, búcsúba

MTI Fotó/Kallos Bea MTI Fotó/Kallos Bea

Az utolsó – boltzáras – vasárnapot arra használta fel száz, vagy kétszáz (természetesen mindenhol más szám szerepel) bolti dolgozó, hogy tüntessen. A Nemzetgazdasági Minisztérium előtt. A Kereskedelmi Alkalmazottak Szakszervezete szervezésében.

Most vagy én vagyok a nemnormális, vagy valami nagyon nem stimmel ezzel az egész üggyel. Mondom, mi a gondom.

Van ugye nekünk egy Fidesz névre hallgató, sem nem fiatalokból, pláne nem demokratákból álló egypártrendszer elven működő, az országot magántulajdonnak tekintő családi vállalkozásunk és egy KDNP névre keresztelődött, nyugdíjasoknak fenntartott szociális ellátórendszerünk. Ezt mi viccesen kormánynak nevezzük.

Na, ez a kormánynak nevezett bizniszbrigád egy szép napon arra ébredt, hogy ők biza bezárják a boltokat vasárnap. Pontosabban nem bezárják, merthogy az üzletek nem állami tulajdonban vannak (még), hanem megtiltják, hogy azok kinyissanak. Ergo: korlátozták 8-10 millió ember azon jogát, hogy vasárnap vásárolhassanak. Méginkább ergo: beleugattak a magánéletünkbe, ráléptek az auránkra, benyomultak a vasárnapunkba. Hatalmilag.

Egy év elteltével is pont leszarták a tiltakozásokat és azt a tényt, hogy az ország döntő részének véletlenül sem tetszik ez a hülyeség. Aztán jött az MSZP – többször, mert egyszer nem volt elég – a népszavazási kezdeményezésével. Erre csoda történt, mert Erdősiné asszony, aki másodállásban a Fidesz jólteljesítő-plakátjának orcája is volt, rádöbbent, hogy márpedig ő is népszavazást akarna kezdeményezni. Ezt ismeretlen számú, származású és gyártmányú droid társaságában óhajtotta kivitelezni és véletlenül valamelyik szerkezet letiporta kissé Nyakó Istvánt, akinek azóta is ferdén áll a szemüvege ijedtében.

A kormány még ezen a ponton sem hatódott meg, mert mit érdekli őket Nyakó szemüvege? Az viszont már eljutott a gyenge agyukig, hogy ebből most valamiért botrány lesz, ezért mondott mindenki minden szépet és okosat, végül pedig az MSZP kezdeményezését fogadta be a hivatalos szerv.

Ekkor mehetett valaki megkeresni Habony Árpád ridikültulajdonos magánembert, hogy mostan mi legyen? Mert az tudható volt, hogy az istenadta nép ma sem akarja jobban a vasárnapi kötelező csendespihenőt, mint egy éve, következésként ezt elbukja a kormány. Ha elengedi a népszavazásig. De Magánárpi nyilván mondta, hogy nem kéne elengedni, ezért a kormány tagjai egymást túllicitálva csináltak hülyét magukból, majd pedig bejelentették, hogy akkor eltörlik mégis a törvényt, mert.

Ez a nullpont, ahol most tartunk. Egy hét sem telt el, és én itt pislogok sűrűn a gép előtt, mert azt kell látnom, amit. Hogy a szakszervezet tüntetést szervezett a minisztérium elé, ahol is a dúlt boltosok ilyen feliratú táblákkal demonstrálták a nagy eszüket, hogy: „Mise után meccsre mennék!”, meg: „Nem kérünk a vasárnapi kényszermunkából”.

Hát, drágáim! Menjetek misére, meccsre, búcsúba. Magánügy.

Az, hogy valami nem tilos, nem jelenti azt, hogy viszont kötelező lenne. Nem az. Meg kell állapodni a munkáltatóval. A munkáltató véletlenül sem a kormány, nem is a minisztérium. A munkáltató a bolt tulajdonosa. Vagy az üzletláncé.

Amiért ott okkal-joggal lehetne óbégatni, a minisztérium előtt, az a Munka Törvénykönyvének olyan fajta átalakítása, ami a munkavállaló érdekeit védi, nem csak a munkaadóét. Amit pontosan a jelenlegi kormány változtatott meg úgy, hogy ne a munkavállalók érdekeit védje. A szakszervezet aktív közreműködésével, amennyiben akkor nem szerveztek sztrájkot, tüntetést, világbotrányt. Rendeztek? Nem.

Na, most akkor azt kellene csinálni, hogy mindenki fogja a „Szomorú vasárnap”, „Mise után meccsre mennék!”,  „Nem kérünk a vasárnapi kényszermunkából”, „Emberek vagyunk, nem bábok” feliratú tábláját és addig ütlegeli vele a szakszervezeti vezető fejét, ameddig el nem törik a nyele. Vagy a táblának, vagy a vezetőnek. Majd pedig kell keresni egy becsületes, bátor vezetőt – olyat, akit nem a kormány fizet, mert a mostanit igen – mögé állni, nem százan, hanem kétszázezren kivonulni az utcára és kiharcolni a sztrájkjogot és a Munka Törvénykönyvének átírását.

Szorosan ez után pedig a szakszervezet vezetésével mindaddig nyomást kell gyakorolni a munkáltatókra, ameddig a munkavállalók követeléseit a pihenőnapok kiadásáról, a bérpótlékról és egyebekről alá nem írják. Aki nem akar vasárnap dolgozni, azt ne lehessen kényszeríteni, aki viszont akar, azt fizessék meg. Az a bolti dolgozó, akinek alapvetően az a problémája, hogy idegesítik a vevők vasárnap is és a hét többi napján is, szépen elmegy lópatkolónak, vagy aminek akar.

Amelyik bolt kinyit, az kinyit, amelyik nem, az nem. A kedves vásárló meg eldönti, hogy mikor akar vásárolni és majd addig megy, ameddig talál egy nyitva lévő intézményt.

Zanzásítva: már nem tilos, de még nem is kötelező. Szakszervezetist lepofozni, de előtte feltétlenül megkérdezni tőle, hogy ki kérte meg szépen a mai tüntetés megszervezésére. A Fidesz, vagy a KDNP?

További szép napot.