Teljes gőzzel az újabb pofon felé

mszp.hu mszp.hu

Szomorú dolog az országra nézve, hogy az MSZP, a pillanatnyilag legnagyobb demokratikus ellenzéki párt vezetése alkalmatlan személyek gyülekezete.  Volt ennek már sok jele az elmúlt hat évben. Ilyen például az, hogy az elvesztett 2010-es választások óta havonta nyilatkoztak arról, hogy a pártnak meg kell újulnia. Aztán a folyamatos megújulás jegyében elvesztették a 2014-es választásokat is. Erre válaszul – a megújulás jegyében – Mesterházy Attila visszanövesztette hetyke kis d’artagnanos bajuszkáját és kecskeszakállát. De ez a megújulás sem volt elég ahhoz, hogy elkerüljék az EP választáson való csúfos szereplést. Nyilvánvalóvá vált, hogy további megújulásra van szükség. Lecserélték hát a pártelnököt egy olyanra, akinek soha nem volt bajuszkája és kecskeszakálla. Tóbiás József, az új elnök új stílust hozott a párt életébe: nem erőltette rá magát senkire, kényes helyzetekben és a választási kampányban szinte eltűnt a nyilvánosság elől. Ha mégis mikrofonvégre tudta valaki kapni, akkor egészen újszerű módon nyilatkozott. Például arra a kérdésre, hogy melyik főpolgármester-jelöltre szavazna, azt válaszolta, hogy egyikre se. Így aztán a folyamatosan megújuló MSZP az önkormányzati választásokon ismét nagyot bukott.

Nem is lehet ezen csodálkozni, ha egyszer pártelnöknek is olyat választottak, akit a helyzetfelismerés és a váratlan helyzetekre való reagálás teljes hiánya jellemez. Azt a Tóbiás Józsefet, akire 2013-ban egy kényes feladatot bízott a párt, és aki csúfosan felsült. Orbán Viktor előre bejelentett napirend előtti felszólalásra készült, amiről az MSZP frakció demonstratív módon kivonult, egyedül Tóbiást hagyták ott, hogy majd válaszoljon. Tóbiás József akkor frakcióigazgató, megyei pártelnök és a frakcióvezető általános helyettese volt. Nyilván ő volt a legjobb a csapatban. Mi másért hagyták volna őt a vártán? Aztán Orbán valami egész másról beszélt, a rezsicsökkentésről, és szegény Tóbiás József szava elakadt. Valamit habogott arról, hogy nem erről volt szó az előzetesben, miért nem arról beszélt a miniszterelnök, amire ő készült.

A jó helyzetfelismerés továbbra is hiánycikk az MSZP háza táján. Miután egy jól eltalált hármas népszavazási kezdeményezéssel sikerült a Fideszt sarokba szorítaniuk, Orbán lépett egy váratlant. Villámgyorsan visszavonatta mamelukjaival a vasárnapi boltzárat elrendelő törvényt, és ezzel merőben új helyzet állt elő a hármas népszavazás ügyében. Ezt az új helyzetet kellett volna fölismerni, és reagálni rá valamit. Lehetőleg olyat, ami nem okoz kárt az MSZP-nek. Hát ez nem sikerült.

Az minden átlagos értelmi képességgel rendelkező magyar állampolgár előtt nyilvánvaló volt, hogy az MSZP hármas népszavazási kezdeményezésében nem az amúgy fölháborító földmutyi és nem a pofátlanul magas állami vezetői fizetések fogják elvinni a választópolgárokat a szavazóhelyiségbe, hanem a vasárnapi boltzár. Ami most így kiesett. Ebben a valóban nehéz helyzetben több lehetőség kínálkozott. Lehetett volna nagy győzelmi propaganda mellett óvatosan visszavonulni a másik két kérdésben. Persze azt nem teheti egy ellenzéki párt, hogy visszavonja a népszavazási kezdeményezést, mert ezzel nyíltan kijelenti, hogy a földmutyi vagy a pofátlanul magas vezetői fizetések nem is érdekesek. De indíthat olyan propagandát, amely a kellő számú aláírás összegyűlését vagy a népszavazás érvényességét tesztként állítja be, amellyel az dől el, mennyire zavarja az emberek többségét ez a két kérdés. Így némileg eltávolítva magától a népszavazásra föltett kérdéseket, a kevés aláírás vagy az érvénytelen népszavazás nem a párt kudarca, hanem egy közvélemény-kutatás eredménye lenne. Az MSZP a legrosszabb megoldást választotta: nemhogy gőzerővel tovább viszi a földmutyit és a vezetői fizetéseket, de tovább gyűjti az aláírást a már megszüntetett vasárnapi boltzár ellen is.

És milyen ostoba propagandával! A plakáton egy kutyát sajnáltatnak, hogy vasárnap nem lehet neki kutyakaját venni. Melyik emeszpés észkombájn találhatta ki, hogy az embereket a házi kedvencük jóléte izgatja a legjobban, nem pedig az, hogy a szabadnapjukon nem intézhetik el nagyobb bevásárlásaikat, vagy hogy nem ugorhatnak el megvenni azt, amit a vasárnapi ebédhez elfelejtettek? És mit gondolt ez az észkombájn, hány embernek van házi kedvence? Azt hitte, mert neki van, mindenki tart otthon kutyát?

És milyen ostoba indoklással: szerintük a Fidesz nem akar lemondani végleg a vasárnapi boltzárról, hanem majd később újra be akarja vezetni. Megint csak az átlagos értelmi képességgel rendelkező magyar állampolgárra kell hivatkoznom: épeszű ember egy pillanatig sem gondolja, hogy a Fidesz még egyszer beleáll ebbe a számára csúfos vereséget hozó vasárnapi boltzár ügybe.

Egy átlagos értelmi képességgel rendelkező magyar állampolgár előtt nyilvánvaló, hogy a földmutyi olyan keveseket érint, hogy ez nem fog megmozgatni egy egész országot. Még a vidéken élőknek is a kisebb részét, ami abból is látszik, hogy volt ugyan néhány elszórt tiltakozás és földfoglalás, ezek azonban nem váltottak ki tömeges szolidaritási akciókat a falvakban. Még a kishantosi disznóság sem volt elég ahhoz, hogy abban a körzetben ne a Fidesz jelöltje nyerjen a 2014-es országgyűlési választásokon. Ráadásul a népesség nagyobb hányada városokban él, és a földkérdés nem érinti közvetlenül.

Egy átlagos értelmi képességgel rendelkező magyar állampolgár előtt nyilvánvaló, hogy Matolcsy György vagy Polt Péter feleségének ötmilliós havi fizetése fölháborítja az embereket, de annyira nem, hogy rohanjanak ellene népszavazni. Ha a saját borítékjuk soványsága miatt kellene, akkor talán.

Minden készen áll tehát arra, hogy az MSZP kiherélt népszavazási kezdeményezésére ne jöjjön össze a kellő számú aláírás, vagy ha összejön, akkor ne legyen érvényes a népszavazás. Mert a vasárnapi boltzár ellen nem fognak elmenni, hiszen az már nincs. Az MSZP teljes gőzzel robog egy újabb pofon felé.

Andor Mihály