Október 22,  Hétfő
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék

DÜHÖNGŐ


Senki nem egyeztetett az egyházzal arról, amihez nincs is semmi köze

Sok mindent el tudok képzelni ebben a tudatzavaros kis országban. Azt hittem, hogy túl nagy meglepetés már nem érhet, de az élet – mint mindig – most is rám cáfolt.

Történt ugye, hogy a kormány hirtelen eltörölte a vasárnapi bolti nyitvatartás tilalmát. Illetve bejelentették, hogy mindjárt eltörlik. Ennek szerintem többen örülnek, mint ahányan nem örülnek. Úgy voltam vele, hogy a piac és a vásárlók alkalmazkodnak az új rendhez. Az a néhánymillió ember, akit a vasárnapi boltzárral megszívatott a kormány, mert például a szülők semmi más napon nem tudtak elmenni a gyerekkel közösen cipőt venni, vagy ruhát vásárolni, azok a párok, akik vasárnap tudtak közösen bútort választani, vagy elektronikai cikket, vagy bármi mást – mert senki nem szívesen vesz ilyesmit este kilenckor – feltétlenül örülnek. Ahogy örülnek mindazok, akik szombaton is dolgoznak és a nagybevásárlást vasárnap tudják megoldani.

Azt gondolom, a lakosság döntő része örül, hiszen nem véletlenül volt akkora ellenérzés a vasárnapi, kötelező boltzárral kapcsolatban. És nem arról beszélek, hogy mindenki és feltétlenül ezen a napon óhajtana vásárolni, hanem arról, hogy olyan szinten pofázott bele a hatalom sokmillió ember életébe, napi/heti ritmusába, ami szerintem elfogadhatatlan. Tehát mostantól fogva aki akarja, igénybe veheti az üzletek szolgáltatásait, azok a kereskedők, akik vérig vannak sértve, mert nem hajlandóak vasárnap dolgozni, elmennek szemfelszedőnek, vagy választanak más szakmát, ahol nincs ilyen kötelezettség, de még csak vásárlót sem kell látniuk, akik pedig maradnak, azok számára az érdekvédelmi szervek kiharcolják a megfelelő bérezést és azt, hogy csak annak kelljen dolgoznia ezen a napon, aki azt önként vállalja.

Gondoltam én ezt rendkívül naívan. Erre azt olvasom, hogy Veres András, a magyar katolikus püspöki kar elnöke, szombathelyi megyéspüspök azt találta mondani:

„Velem vagy velünk, tehát a katolikus egyházzal erről a kérdésről senki nem egyeztetett”. A püspöki kar ülésein sem került szóba az ügy.

Mi a jó franc van? – kérdem én szelíden. Senki nem egyeztetett Veres Andrással, sem a katolikus püspöki karral? Az meg hogy létezik? Elképzelhető ezek után, hogy a hómunkásokkal, a leszbikus súlyemelőkkel, a klímaszerelőkkel és a harangöntőkkel se egyeztetett a kormány? Lehetséges, hogy a Krisnatudatú Hívőkkel, de még a zsidó hitközségek vezetőivel sem?

Veres András, a katolikus egyház és – tegyük hozzá – a kormány fordítva ül a lovon, vagy egymáson. Mi a bánatos túró köze lehetne az egyháznak a vasárnapi boltzárhoz? Ha már itt tartunk, mi köze a katolikus egyháznak bármi egyébhez, a híveken és a hitéleten kívül? Kik ezek? Mi a francot keresnek a politikában, a társadalom minden rétegében? Miért veszik maguknak a bátorságot ahhoz, hogy beleugassanak sokmillió ember életébe?

Számomra ez a megnyilatkozás több tekintetben is önleleplezésnek tűnik. Először is, a vasárnapi boltzár bevezetéséről ezek szerint egyeztettek a katolikus egyházzal? A kormány kíváncsi volt néhány pap véleményére, miközben 8 millió  magyar véleményére nem volt kíváncsi? Az egyház beleszólhatott abba a döntésbe, amely döntés milliók mindennapi életét befolyásolja, de az érintettek nem szólhattak bele? A magát KDNP-nek nevező, látszatpárttá alakult nyugdíjas SZOT-üdülő ezért nyomhatta át a törvényt?

Másodszor, az egyház képviselőinek fogalma sincs arról, hogy semmi keresnivalójuk és főleg semmi beleszólásuk nincs – pontosabban nem lehetne – a politikába. Ahogy arról sincs fogalma a püspöki karnak, hogyan is él egy átlagos magyar család. Veres András úgy éli az életét, hogy ő és egyháza döntő befolyást akar szerezni 10 millió ember napi életében, befolyásolni, ha nem egyenesen irányítani akarja 8 millió nagykorú ember döntéseit, életritmusát, jogait és lehetőségeit.

Nekem is lenne kérdésem Veres Andráshoz, a katolikus egyházhoz és a püspöki karhoz. A mindenbe beleugatáson túl mit tesznek a hívek és nem-hívek életének jobbá tétele érdekében? Hogy működnek a jótékonysági szervezetek, mit tesznek a kiszolgáltatottak – kiskorúak és idősek – védelmében? Hogyan harcolnak a szegénység, a nyomor ellen? A költségvetéstől kapott pénzt (amiben az én adóm és minden, nem katolikus ember adója is benne van) hogyan használják fel az ország lakóinak érdekében?

Ha mindezen kérdésekre van válasz, mégpedig pozitív válasz, Veres András és a katolikus püspöki kar, valamint az egész egyház még mindig nem folyhat bele minden család és minden ember mindennapjaiba. Kizárólag csak azok életében van helyük, akik önként így határoznak. Egyebekben az egyháznak, a püspöki karnak és Veres Andrásnak egységesen kuss van.

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.