Október 21,  Vasárnap
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék

VIBRÁTOR


Értelmes emberek márpedig nem teremnek stadionban

Régebben volt olyan, hogy egész hétvégék teltek el (rövidek, hosszúak egyaránt) úgy, hogy egyetlen stadiont nem adtak át. Ma már alig van hírértéke annak, hogy megint elkúrtak százmilliókat, rosszabb esetben milliárdokat egyik vagy másik, igen nagy valószínűséggel pusztulásra predesztinált, kurvadrága hóbortkellékre.

Egyre kevesebb fej emelkedik fel a napi kínok és keservek asztala mellől azokra a csodálatos hírekre, amelyek szerint újra átadtak egy sportlétesítményt, elvágtak egy szalagot, letettek egy alapkövet. Sportpálya, csarnok, stadion, edzőközpont épül, magasodik egymás hegyére-hátára. Enyhe túlzás, de lassan már legfeljebb a sátoros ünnepeken van némi esély arra, hogy az elszabadult anyahajó ne találjon egy felavatnivaló stadiont.

Tegnap, azaz szombaton a geciző, pixisből kiesett Simicska Lajos üzlettársa, Nyerges Zsolt szolgáltatta a biodíszletet Szolnokon a Tiszaligeti Stadion átadásán, vasárnap már Miskolcon parádézott a Diósgyőri Vasgyárak Testgyakorló Köre (DVTK) új edzőközpontjának átadásán. Tegnap is beszélt, ma is beszélt és folyamatosan beszél, miközben eljutott ez az egész elmebeteg ámokfutás arra a szintre, hogy az embernek már egy közönséges anyázásra, felháborodásra sem futja az erejéből.

Tegnap például azt mondta, hogy az ellenség, azaz Nyerges Zsolt és a Közgép és az összes baráti vállalkozó megtette, amit a haza megkövetelt tőlük. Azt préselte ki magából, hogy egy település akkor van rendben, ha a sportpályák, csarnokok, uszodák és futballpályák rendben vannak. Miközben a mindennapi testnevelést álnok módon összemosta egy párhuzamos univerzum elengedhetetlen stadionépítési mániájával, arról elmélkedett, hogy „nem elegendő álmodozni, tudni kell, miben vagyunk jók, a magyar nemzet nemcsak a tudományokban, művészetekben jeleskedik, hanem a sportban elért eredményeire is büszke lehet.

Ehhez képest ma, a számozott utcákról elhíresült Miskolcon több száz gyerek előtt azon filozófált, hogy Magyarországnak a sport adhatja vissza az önbecsülését.(!!!) Mert „ha összefogunk, ha van támogatás, ha elszántak vagyunk, akkor a világ bármely, nálunk nagyobb népével versenyképesek vagyunk, legyen az tudomány, kultúra, vagy éppen sport.” Mert önbecsülés nélkül sem az üzlet, sem a politika nem működik, amire szükségünk van, az a nemzeti önbecsülés, és ez Magyarországon a sportból jöhet, „mert mi Puskás Öcsi, Egerszegi Krisztina, Papp László, Balczó András nemzete vagyunk.” Mert a futball nem a pénzhez, hanem a sporthoz tartozik, a sport pedig a kultúra része.

A szokásos, de legalább alantas politikai pedofíliától bűzlő, gyerekek keze által szorongatott piros-fehér-zöld szalagot elvágó hacacáré keretében azt volt pofája üzenni a jelenlévő kiskorúaknak, hogy aki nem sportol, az nagyon nehezen viszi sokra az életben. A borsodi nyomor kellős közepén önbecsülésről prédikált az elfuserált futballista, a frusztrált politikai kalandor, az önjelölt kiválasztott. És nem volt és nincs egyetlen ember a környezetében, aki azt mondaná neki: állj le a stadionokkal, te kretén!

Nem. Se a sleppje, se a családja, senki nem mer odaállni és azt mondani, hogy ahol a szegénységtől nem látnak kettőig, ahol a nyomorúság, a kilátástalanság és a munkanélküliség fekete gödrében a napi túlélésért megy a harc, ott nem a kacsalábon forgó, három szintes, szauna-kryo-jégkád (!) teremmel, társalgóval és cipőmosóval ellátott multifunkciós sportlétesítmény felhúzása az elsődleges. Nincs egyetlen ember a közpénzen élősködők tengerében, aki elmondaná neki, hogy a szegénységet a múltbéli valós és a jelen idejű kétséges sportsikerekkel kompenzálni az elfajzott diktatúrák sajátja.

Nyomorult, szánalmas, pusztulásra ítélt nemzet az, amely elhiszi egy notórius önámítónak, hogy az önámítás azonos az önbecsüléssel és hogy bármely nemzet önbecsülését a sportból merítheti. Ócska, lábszagú, hagymázas baromság az, hogy a fanatikus, öncélú futballrajongás, az üresen álló lelátók, a fejlődéstől elvont és luxusberuházásokba ölt közpénzmilliárdok bármilyen összefüggésben állhatnak a tudományos élet és a kultúra fellendülésével, avagy a világklasszis sporteredmények megszületésével.

Buta, primitív ember az, aki a televízió előtt körmöt rágva meggyőzi magát arról, hogy értékesebb lesz attól, hogy honfitársai érmeket sepernek be a világversenyeken. Értelmes ember pontosan tudja, hogy a más sikere fölött érzett egészséges büszkeségen túl kizárólag saját életéből tud önbecsülést meríteni. Értelmes emberek márpedig nem teremnek a stadionok lelátóit elverő eső nyomán. Egy sikeres országban a polgárok személyes önbecsülésüket az oktatás révén megszerezhető tudásból merítik. Igaz, sikeres országokban nem is az a miniszterelnök teljesítményének fokmérője, hogy hány kihasználatlan stadiont avatott a középszerű alatt vegetáló magyar futball tiszteletére, saját kiheveretlen gyerekkori traumáinak kompenzálása céljából.

Alattvalókká degradált, iskolázatlan polgárokra épülő országnak se önbecsülése nem lesz, de sikerek se sűrűn kövezik az ő útját. Mert az önbecsülés nem épülhet torz, hamis konstrukciókra. Márpedig ez a mesterséges, hatalmas forrásokat felemésztő, futballnak alig nevezhető trágyadomb a legnagyobb illúzió, amellyel ez a fanatikus, alapvetően sikertelen ember hülyítheti a népet. És ebben már nem az a hír, hogy a hányadik stadiont avatja éppen, hanem az a hátborzongató, hogy ez az alak tényleg elhiszi: Puskás, Egerszegi, Papp és Balczó nemzetének a futballra degradált sport a mindene, ebben akarja kiélni minden vágyát és ennek az álmának ő lesz, ő lehet egyedül a beteljesítője.

Pedig oktatás nélkül nincs jövő és önbecsülés sincs, a pénz pedig, amit most még le lehet nyúlni, egy idő után elfogy. A lenyúlt pénzből viszont semmi nem lesz. Ott, ahol nincsenek munkahelyek, nincsen közbiztonság, nincsen egészségügyi ellátás, ahol éheznek és fáznak, ahol nem lehet kitörni a nyomorból, ott nem csak ezek a stadionok fognak megrohadni, hanem a nem létező önbecsüléstől sújtott nemzet is. Ahol nem az oktatási intézményeinkkel vagyunk dobogósak, hanem a szügyig érő korrupciónkkal és a közmunkások által feltornázott foglalkoztatási adatainkkal, ott nincs jelen, nincs jövő és nincs önbecsülés. Akinek pedig mindez köszönhető lesz húsz év múlva, amikor beérnek a gyümölcsök, egy jogásznak is, futballistának is, miniszterelnöknek is tehetségtelen pojáca. Akkor viszont már késő lesz azon gondolkodni, vajon hogyan kerülhetett szauna-kryo-jégkád a miskolci nyomortelep szomszédságába.

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.