December 11,  Kedd
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék

VIBRÁTOR


Langyos pocsolyában dagonyázni, vagy az első sorban megsérülni

„Igazgatónak jó volt egészen addig, amíg felelősséget vállalt a tanárokért és a gyerekekért, ez most szerintem felelőtlenség, amit csinál”

ezt mondta a közpénztelevíziónak (mert a közpénztelevízió azonnal megtalál és megszólaltat mindenkit, aki számít) Bereczky Csongor, a Teleki Blanka Gimnázium egykori angoltanára utalva arra, hogy szerinte az elmúlt hetekben szakmai helyett egyre inkább politikai üggyé vált Pukli István és az általa vezetett Tanítanék mozgalom tevékenysége.

Bereczky Csongor már nem erősíti a zuglói középiskola tantesületét, miután egy értekezleten kifogásolta Pukli István március 15-én Orbán Viktor és Áder János irányába megfogalmazott bocsánatkérési felszólítását. Ami szerinte egy nagyon veszélyes kijelentés volt Pukli részéről, amennyiben támadásnak tette ki a gyerekeket, tanárokat, akiket nem lesz ki megvédjen. Nem beszélve arról, hogy nem egyeztetett a tantestülettel a polgári engedetlenségről.

A hvg.hu-nak tegnap azt mondta, az akkori demonstráció egy kormánybuktató blöff volt, amely által olyan állóháborúvá vált a tanárok és a kormány közötti front, aminek záros határidőn belül nem látszik a vége. Szerinte ha ez így megy tovább, akkor a gyerekek szenvedik meg – az érettségire való különös tekintettel – ezt a médiafelhajtást, vagy az órák elmaradását.

Az aggódó-rettegő angoltanár közpénztévének adott interjújában úgy emlékezett vissza a történésekre, hogy midőn kilátásba helyezte a távozását, Pukli azt válaszolta neki: az lenne a legjobb, ha beadná felmondását. Ő megtette, Pukli István pedig aláírta.

A helyzet tragikumát alátámasztandó, az  állami tévécsatorna beszámolt egy szülői petícióról is, amelyben az értintettek azt kérik a tankerület vezetőjétől, hogy helyezze vissza az angoltanárt a pozíciójába. Az egyik szülő az M1-nek azt is mondta: a gimnázium egy jó tanárt veszített el érettségi előtt két hónappal és attól tartanak, hogy Bereczky Csongor felmondását továbbiak követhetik.

Mivel a hírhamisítástól semmilyen körülmények között vissza nem riadó közpénztévé már megpróbálkozott Pukli István szavainak kiforgatásával, az általa elmondottak elhazudásával, talán érthető, hogy nem szívesen válaszolt az M1 ama megkeresésére, hogy akkor hogy is van ez az egész: például milyen szakmai szempontok alapján javasolta az angoltanárnak a felmondást. Ellenben a hvg.hu Bereczkyről szóló egyik cikke alá kommentben válaszolt:

„Megzsarolt egy nevelőtestületi értekezleten, hogy felmond, ha nem lépek vissza. Mondtam neki, hogy akkor menjen. Felmondott, de azonnal el akart menni, így közös megegyezés lett belőle. Nincs munkáltatói jogköröm, ezért nem írhattam alá, csak támogattam. Jeleztem, hogy óriási hibát követ el. Elment. Most meg vissza akar jönni? Úgy, hogy itt hagyott egy végzős osztályt, mi meg oldjuk meg helyette?”

Miután Bereczky és Pukli visszaemlékezései két, egymásnak meglehetősen ellentmondó történetet sejtetnek, amelyekbe jó- avagy rossz szándékú emlékezetkiesések és ferdítések is csúszhattak, az igazságra fényt deríteni legfeljebb egy jegyzőkönyv, vagy egy esetleges hangfelvétel lenne alkalmas. Ezért bármennyire is könnyű volna zsigerből helyrerakni a sztorit, nem lenne célravezető.

Ehelyett megpróbálok egy alapvető félreértést tisztázni, amely ebben az úgynevezett állóháborúban már számtalanszor felmerült, jellemzően azoknak a részéről, akiknek nem jön be Pukli István feje és/vagy akik – fáradságot nem ismerve – arra hivatkozva próbálják hitelteleníteni, hogy politizál és ez már nekik nem fér bele.

Kezdjük onnan, hogy Bereczky Csongor januárban még Pukli István oldalán adott interjút az ATV-nek (feltételezem azért, mert egyetértett vele az oktatásban felgyülemlett problémák halaszthatatlan orvoslásának igényével), ám akkor eltört benne valami, amikor március 15-én az igazgató ultimátumot adott az államfőnek és a kormányfőnek. Bereczky Csongornak az már nem fért bele, hogy egy mezei iskolaigazgató-pedagógus szabjon feltételeket a hatalomnak. Bereczky úgy tesz (nem ő az egyedüli), mintha a politikának március 15-ig semmi köze nem lett volna az oktatáshoz, a szakmai kérdésekből pedig Pukli István egyszemélyben, önkényesen csinált volna politikát anélkül, hogy ő erre áldását adta volna.

Azt hiszem, ha a kormány cinizmusa és hatalmi gőgje mellett pillanatnyilag létezik nagyobb veszély arra nézve, hogy ez az elégedetlenség mellékvágányra fut, az pontosan a Bereczky Csongorok értetlensége. Akik naivitásból vagy elvakultságból vagy teljesen más okokból mantrázzák a hatalmilag kódolt üzeneteket: hogy például a politikusok ingyenkampányként használják az oktatás ügyét, hogy ez már nem szakma, és fújj.

Szomorúnak tartom, hogy a Fidesz-kormány politikusainak becsípődött hamis retorika köszön vissza egy minden bizonnyal tehetséges pedagógus szájából, amikor azt sejteti: erkölcsös, feddhetetlen szakember semmilyen körülmények között nem politizálhat. Mert az mindent felülíró bűn. Azt gondolom, hogy Bereczky Csongornak helyre kellene tennie magában néhány dolgot. Sajnálatos módon egy demokráciában (bármilyen vérszegény is legyen az) minden közügy politika. Az oktatás az egyik legfajsúlyosabb közügy, tehát az is politika. Ha Bereczky Csongor érintett az oktatásban, úgy ő is pontosan annyira politizál, mint Pukli István.

Be kellene fejezni a siránkozást és a mártírkodást! Ideje volna belátni, hogy a közoktatásra erőszakosan ráhúzott Klik nevű vízfej létrehozásától kezdve az intézményi autonómia utolsó maradványainak felszámolásáig, minden, ami most van, gyalázatos politikai döntések nyomán alakult. Nem szakmai, politikai! A tankönyvpiac hatalmi érdekek szerinti felszántása, a tornatermek hiányában kötelezővé tett mindennapi tornaórák bevezetése, az indokolatlan és megalázó PÖCSölések mind olyan politikai döntések eredményei, amelyeknek meghozatalából teljesen kizárták a szakmai érveket. Most, amikor az érintettek végre öntudatra ébredtek és nem hajlandóak alázatosan fejet hajtani a politikai döntések előtt, hanem kizárólag szakmai alapvetések mentén csapnak az asztalra, akkor Bereczky Csongorok azon siránkoznak, hogy úristen, ez politikai ügy lett? Tényleg van ilyen?

Időszerű volna ezt a képmutatást levetkőzni! Amikor egy kormány bármilyen ágazatban, – politikai megfontolásokból – veszélyesen pocsék munkát végez, amikor a sokasodó problémákra éveken át tereléssel, ócska manőverezéssel és asztalról lesöpréssel válaszol, akkor nincs annál természetesebb, mint hasonló eszközökkel rábírni a változtatásra. Hogy ezt Bereczky politikának hívja, vagy muskátlinak, az teljesen mindegy.

Az viszont nem megy, hogy kilépünk az árnyékból, majd amikor ránklőnek, akkor szépen visszamászunk a kis védett komfortzónánkba. Vagy esetleg az angoltanár úr azt hitte, hogy az a hatalom, amely éveken át erőből kormányzott, majd egy nap alatt revideál, korrigál és minden a helyére kerül, mehetünk vissza a katedrára?

Nem hihetem, hogy az az ember, aki januárban még elkötelezetten odaállt az ügy mellé, március közepére ilyen módon képes kihátrálni mögüle. És van itt még valami. Bereczky szerint a gyerekek szenvedik meg leginkább ezt az elhúzódó állóháborút, ők veszítenek ezen a szembenálláson. Ha az érettségi előtt álló diákok jövője miatt aggódik, miért hagyta cserben őket két hónappal a megmérettetés előtt? A Pukli elleni felháborodás hogyan írhatta felül a diákjai iránti felelősség érzését? Ha amiatt aggódik, hogy órák maradnak el a sztrájk miatt, azért nem aggódik, hogy sértett felmondása miatt hány órájuk marad el azoknak a diákoknak?

Ezek a diákok már ennél többet nem veszíthetnek. Tekintve, hogy évek óta folyamatosan ők a legnagyobb vesztesei ennek az irracionális, oktatáspolitikának csúfolt kormányzati izmozásnak. Januárban úgy tűnt, hogy Bereczky ezt megértette, mert valószínűleg saját bőrén is ezt tapasztalta, márciusra azonban személyes rettegése fölébe kerekedett az elszántságnak. Ezek után már csak az kiábrándítóbb, hogy miután futott egy kört a közpénzmédiában, és ha már a szülők is annyira akarják, esetleg hősként vissza is térne tanítani. Azt tenni, amit eddig is kellett volna, e fölösleges kör nélkül is, amelynek leírása közben állítólag a diákok miatt aggódik. Számomra ez hiteltelen és az ügyet rombolja. 

Mindazoknak az ügyét, akik januártól márciusig nem gondolták meg magukat. Akik pontosan látják, hogy a jóhiszeműséget pofán törlik a hülyének nézés megannyi aljas módszerével. Akik a langyos pocsolyában dagonyázás helyett az első sorokat választották, ahol – igen – előfordulhat az is, hogy az ember megsérül. Itt a két ember közül az egyik valóban felelősséget vállalt a tanárokért és a gyerekekért. A másik felelőtlenül cserben hagyta őket. És valószínűleg nem is érti, hogy mi a baj azzal, amit mond és tesz.

Ha van valami, ami a kormány mérhetetlen cinizmusa mellett veszélybe sodorja az oktatás ügyét, az szerintem a Bereczky Csongorok sértett gyávasága.

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.