Hogyan lehet pár év alatt kinyírni egy országot

Fotó: Lázár Gergő Fotó: Lázár Gergő

Az elmúlt húsz évben megduplázódott azoknak a fiataloknak a száma, akik nem akarnak kirepülni a családi fészekből – olvasom az mno.hu cikkében. 

Én pedig azt gondolom erről, hogy nem a szándék hiányzik, hanem a lehetőség. Nem gondolom, hogy lustábbak lettek a fiatalok, vagy azért maradnak a családban, mert anyu jól főz és még a szennyest is kimossa. Egészen egyszerűen megváltoztak a dolgok és egyáltalán nem jó irányba.

Ameddig a rendszerváltás előtt természetes volt, hogy egy fiatal a tanulmányai befejezése után munkába állt (nem is volt más opció, lévén kötelező foglalkoztatás) és elkezdte építeni a saját jövőjét, karrierjét, családot alapított, addig ez most távolról sem ennyire egyértelmű.

Félre ne értse senki, nem az előző rendszert sírom vissza. Azt gondolom, nagyszerű dolog, hogy lehullott a vasfüggöny, hogy az Unió tagja lett Magyarország, szabadon lehet jönni-menni, elméletben szabadon lehet beszélni. Bár ez utóbbi az Orbán-kormány egyre súlyosbodó agybaja és bosszúálló hajlama miatt távolról sem ennyire egyértelmű. A szabadság, a demokrácia a legjobb, amit eddig kitalált az emberiség.

Azonban ez a munkarőpiac és az egész gazdaság, a társadalom átrendeződésével jár. Vannak nyertesek és vannak vesztesek. A nagyon nagy baj ezzel az, hogy Magyarországon nagyon sok a vesztes. Túlságosan sok. Egy gyenge, de hataloméhes kormány, pontosabban egy kormánynak látszó érdekszövetség telepedett rá mindenre. Az oktatástól a gazdaságig mindenre rátette a kapitális ülepét, meggátolva ezzel a természetes piaci versenyt és a fejlődés lehetőségét.

Nincs olyan társadalmi csoport (kivéve a kormányhoz valami módon nagyon közel álló szűk kört), amely csoport ne járt volna nagyon rosszul az elmúlt években. Gyakorlatilag mára a kormányon lévő egypárti szövetségnek sikerült agyonnyomni, csírájában meggátolni az előrehaladást. Azzal, hogy Orbán Viktor akar mindent irányítani, egy kézben akarja tudni az oktatást, az egészségügyet, az összes létező gazdasági ágazatot, ki is végezte az ország jövőjét. A jelenét is.

Azok a fiatalok, akik felnőtt koruk ellenére sem képesek kiszakadni a családi otthonból, azért nem képesek erre, mert egyszerűen nincs lehetőségük önálló otthont teremteni maguknak. Éppen ez az ország nagy tragédiája. Nem csak a pénztelenség, nem csak az alacsony bérek, hanem a jövőtlenség. Annak a hiánya, ami képes mozgásban tartani egy társadalmat. A jövő hiánya, a lehetőségek hiánya.

Nincsenek megfizethető bérlakások, ami mobilizálhatná a munkavállalókat. Nincs vállakozásbarát gazdasági és jogi környezet. Nincsenek stabil munkahelyek. Nincsenek fejlődő bérek. Csak duma van, propaganda és hazugság. De abból legalább sok.

Ami a családi fészekben tartja a fiatalok egy részét, pont ugyanaz viszi külföldre a szerencsésebbeket. Ugyanis ma az számít szerencsésnek, aki menni tud, mert van minimális nyelvtudása és legfőképpen van annyi tőkéje, amiből az utazást és az első időszakban szükséges megélhetést meg tudja oldani.

Ahhoz, hogy a fiatalok egyáltalán el tudják kezdeni az önálló életet itthon, nagyon sok mindennek kellene változnia. Az egyre silányabb tudást nyújtó köznevelés, a nagyon drága, keveseknek elérhető felsőoktatás, a tartósan alacsony bérek, a lakhatás, mobilitás hiánya, a természetes piaci folyamatok kivégzése nem előre mutat, hanem vissza, egy rég feledett múltba.

Az sem sokat javít az ember hangulatán, ha tudja: nem csak a fiatalok, hanem a középgeneráció is bajban van, talán még nagyobb bajban, mint a fiatalok. Hiszen a mostani fiatalok szülei a tegnap fiataljai, akik úgy indultak a rendszerváltásnak, hogy most jobb lesz, a gyerekeiknek is, nekik is. Ehhez képest ez az a generáció, amelyik már 40 éves korára kiszorul a munkaerőpiacról, mert öreg, akinek most nincs munkája, talán nehezebben mozdul külföldre, a távoli jövőben sem lesz nyugdíja, viszont neki kell segítenie a gyerekeit, neki kell törleszteni a lakáshitelt, autóhitelt és neki kell gondoskodni az idős szülőkről is, ha olyan szerencsés, hogy még élnek.

Egyszóval érdemes ezt a problémát egyben vizsgálni, de akár egyben, akár külön nézzük, az biztos, hogy nagy a baj.