Április 25,  Csütörtök
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék

VIBRÁTOR


Útban vannak a nyomorultak is, meg a fák is

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 2,528,300 forint, még hiányzik 471,700 forint.
A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Áldott húsvét előtti hír, hogy megszűnhet egy fővárosi-belvárosi 64 férőhelyes női átmeneti hajléktalanszálló. Márpedig ami megszűnhet, az igen nagy bizonyossággal meg is fog szűnni. Ez pedig akkor is szóra érdemes, ha mondjuk 64 névtelen, hajléktalan magyar polgár sorsa ugyanúgy nem téma, mint mondjuk további 4 millió keményen nélkülözőé sem sűrűn.

A hajléktalan szálló egy József nádor téri társasházban található. Teljesen véletlenül ez az a tér, ahol március elején könyörtelenül kivágták az összes fát. A cél nyilván nemes: a téren luxusszállót készül építeni egy társaság, amelynek egyik tulajdonosa nemrég még egy, a miniszterelnök vejéhez, Tiborcz Istvánhoz kötődő cég volt.

A volt Postabank-székházat (a leendő luxusszálló épületét) 2015 szeptemberében vette meg az AMX Nador House Kft., amelynek egyik tulajdonosa a BDPST Zrt. Ez utóbbi cégbírósági bejegyzéséhez a miniszterelnök veje, Tiborcz István fizette be a 100 ezer forintos illetéket. Persze semmi köze hozzá, ez csak természetes, hiszen papíron nem ő a tulajdonos és Orbán Viktor vagyonnyilatkozata óta tudjuk, hogy ami papíron le van írva, az úgy van. Ami meg nincs leírva papírra, az nem létezik. Még érdekességképpen tegyük hozzá, hogy a BDPST Zrt. további két leányvállalata közül az egyik 200 millió forintért vette meg a turai Schossberger-kastélyt, a másik pedig a Rátkai Klub villáját szerezte meg a Városligeti fasorban.

Szóval a fákat kiirtották, az OTP ingatlanos cége építi a négyszáz parkolóhelyes mélygarázst, a nem Tiborczhoz, hanem egy jordániai üzletemberhez és egy szaúdi olajmágnáshoz kötődő cég (milyen jó, hogy nemzeti kézbe kerül a nemzeti vagyon) pedig minden bizonnyal építi a luxusszállodát. Semennyire nem illik ebbe a tömény csillogásba egy hajléktalanszálló. Ezért aztán a legközelebbi szerdán a Fővárosi Közgyűlés arra hivatkozva fogja átpakolni valahova, jól eldugott, kellően távol eső helyre a 64 nyomorultat, hogy kellemetlenséget okoznak a többi lakónak.

Azt hiszem, hogy ebben a hírben és a mellékelt szövevényekben minden benne van, amivé ez az ország lett. Ez a szétrohadt, lepusztult és végzetesen kettészakadt ország lassan néhány, de leginkább egyetlen dinasztia szállodájává válik, ahonnan ki kell b*szkodni a nyomor legutolsó foszlányait is. Mert amit nem látunk, az nincs.

Tényleg, mennyire nevetséges már, hogy egy hajléktalanszálló (többek között a fedél nélkül élők vegzálásáról elhíresült kormány idejét írjuk) útjában állhat a miniszterelnök vejével összefüggő ambiciózus harácsolásnak? Nincsen nap, amikor nem derül ki legalább egy üzleti összefonódás, gyanús szerződés, verseny nélkül elnyert közbeszerzés. És miközben az ország egyik fele azon gondolkodik hónap végén, hogy vajon hol akciós a farhát, melyik sárga csekket hagyja a következő hónapra, vagy éppen hol hajtsa álomra a fejét, a Tiborcz Istvánok nem tudják eldönteni, hol vásárolják a következő milliárdos ingatlant, és hol irtassanak ki komplett zöldövezeket.

A nemzet vejének bejött az élet. Após kitömte állami megrendelésekkel, a LED-lámpáival nem csak sötétbe borította az országot, de összekaparta azokat a szükséges milliárdokat is, amelyeket már csak egy idióta nem tud megforgatni. Kiszállt a bizniszből, papíron minden stimmel, lehet okosba tolni az ország felvásárlását.

Mi meg itt állunk, és ájultan tapasztaljuk, hogy ahányszor beleürítenek a szánkba, annyiszor mondjuk: kérünk még. Egy nagyon szűk, maffiára hasonlító szerveződés ejtette foglyul az államot, a társadalmat, benne mindazokkal, akiknek van fedél a fejük felett, meg akiknek nincs, akiknek jut farhátra és akiknek nem. Bénultan nézzük, ahogy a mohóságuk felülír mindent. Ahogy az apjuk által bántalmazott skizofrén jogászok, sehonnai gázszerelők, nyomorult vő-jelöltek, trágyaléből kimosakodott parasztlegények és nehézsúlyú ügyeskedők szégyenítenek és aláznak meg minden egyes nappal. Olyan embereket, akiknek az utolsó, foltokban emberi méltóságra hajazó tulajdonukat veszik el: a büszkeségüket.

Közben hihetetlen vagyonok koncentrálódnak totál tehetségtelen dilettánsok kezében, beruházások maradnak el, illetve a hozzá nem értés és a nyilvánvaló lenyúlások miatt olyan selejt munkák kerülnek kivitelezésre (lásd Tiborcz közvilágítása), amelyeket egy idő után vagy korrigálni kell, vagy a fejünkre omlanak.

Az, hogy egy hajléktalanszállót kell eltakarítani az útból, hogy élő fákat kell kiírtani azért, mert Tiborcz terjeszkedni akar és kurvára útban vannak a nyomorultak is, meg a fák is, az annak a nyolcvanhatezredik bizonyítéka, hogy mennyire elcsúsztak ezek az emberek. Megállíthatatlan morális szabadesésüket jelzi, hogy nincs egy pontja a gátlástalanságnak, amit már nem lépnek túl, hogy nem alakult ki semmiféle tartózkodás bennük. Nem értik, hogy az arrogancián és a pofátlanságon túl valamit lefelé is csurgatni kell, valamiféle kegyelmet a periférián élők irányába is gyakorolni kell, sőt illendő volna a viszonylagos jólétben élők arányát is növelni. Hiszen végső soron rájuk lehet támaszkodni.

A vagonnyi pénz és a korlátlan hatalom a valósággal való kapcsolatuk utolsó szálait is elszakította. Mi pedig itt maradunk egy rakat, gennyesre gazdagodott percemberrel, akik ülnek hatalmas vagyonukon. Itt maradunk a forráselvonások miatt haldokló gazdasággal és a legalább 20 évvel visszatekert idő kerekének fülsiketítő kattogásával. Hajléktalanok és nem hajléktalanok egyaránt. Mert még mindig nem hisszük el, hogy ha rajtuk múlik, addig lopnak, amíg bírnak. És ember legyen a talpán az az ország, amelyik ezt a materiális és szellemi rombolást munkával, becsülettel, önerőből helyre tudja állítani. Nem vagyok optimista.

Pedig „ha majd kivágtad az utolsó fát, megmérgezted az utolsó folyót, és kifogtad az utolsó halat, rádöbbensz, hogy a pénz nem ehető.” (indián mondás)

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.