Március 28,  Csütörtök
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék

NEHAZUGGY


Az elhazudott rendszerváltás tükre

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 1,506,669 forint, még hiányzik 1,493,331 forint.
A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

A rendszerváltoztató nemzedék volt, amelyik kimondta, hogy a Nyugathoz tartozunk, nyugati ország vagyunk, és nem keleti. Kimondta, hogy mi nyugati demokráciát akarunk, amely a keresztény kultúrára, a szabadság, egyenlőség, testvériség eszméjére épül, nem pedig keleti típusú áldemokráciát, amit végső soron a hatalom önkénye működtet, ha érdekei úgy kívánják, akár erőszakkal is. Bőven volt alkalma a magyar nemzetnek megismerni és megtapasztalni, milyen is keleti típusú áldemokráciában élni, s ne felejtsük el, (…) egyetlen pillanatig sem szűntek meg azt a rendszert is demokráciának hívni.

Sok minden történt az elmúlt húsz év alatt, és sokféle hangot is hallani manapság, olyanokat is, akik azt mondják, hogy naivak voltunk, elhibáztuk, másképpen kellett volna, túl engedékenyek voltunk, talán radikálisabbnak kellett volna lennünk. Vannak hangok, amelyek azt mondják, hogy nem jutottunk valójában semmire, a közös erőfeszítéseink, küzdelmeink, sikereink és kudarcaink is hiábavalóak voltak, mert akkor a rendszerváltás időszakában valamit alapvetően rosszul csináltunk.

Mi akkor félig ösztönösen, az idősebbek nyilván inkább tudatosan ragaszkodtak a nyugati demokrácia eszméihez és eszközeihez. Ragaszkodtak a nemzeti függetlenséghez, a népakarathoz, a népakarat által megválasztott intézményekhez, és sorolhatnám tovább. Ezen a ponton szeretném nagyon határozottan kijelenteni, hogy erre a ragaszkodásra, a nyugati demokratikus megoldásokhoz és módszerekhez való ragaszkodásra igenis mindannyian legyünk büszkék, mert helyesen tettük, amit tettünk. Ha nem így tettünk volna, ha nem a demokratikus megoldást kerestük volna a rendszerváltáskor, akkor ma Magyarország a mainál is kilátástalanabb helyzetben lenne, egyszerűen azért, mert akkor nem tudnánk ragaszkodni többé a demokráciához, akkor ma már senki sem tudná megmondani ebben az országban, hogy ki az aki demokrata, és ki az, aki nem. Ki az aki tisztességes, ki az, aki nem. Kire számíthatnak az emberek és kire nem.

Kétségkívül (…) követtünk el hibákat, nem is keveset az elmúlt húsz év során. De meggyőződésem, hogy a hiba egyszer sem az volt, hogy ragaszkodtunk a demokrácia módszereihez és eszméihez, a demokratikus megoldásokhoz, ellenkezőleg, azt hiszem, hogy ez az, ami ott tartott bennünket mind a mai napig a nyugati világ népei között. Nekem meggyőződésem (…), hogy a nyugati világ az egyetlen hely, ahol Magyarország független ország lehet. Magyarország csak akkor lesz független és erős ország, ha a nyugati világ népeinek közösségéhez tartozik.

Sötét korszakban élünk ma Magyarországon, nevezzük csak a nevén, hiszen napról napra újabb és újabb bizonyítékok kerülnek felszínre. A maffiapolitika korában él ma Magyarország, ez az igazság. Ez a tény azt mutatja, hogy még nem sikerült véglegesen visszakapaszkodnunk a nyugati demokráciák világába. A huzavona még tart, a múlt erői újra és újra igyekeznek visszahúzni bennünket. Ezért érdemes megerősíteni magunkban, hogy nem akarunk tágítani a jövőben sem attól a meggyőződésünktől, hogy Magyarország a nyugati országok közösségéhez tartozzon.

(…) magunk miatt akarunk a Nyugathoz tartozni, mert függetlenek és erősek akarunk lenni, és nekünk Keleten nincs semmi keresnivalónk, ott nekünk semmilyen babér sem terem, csak alárendeltség, és kiszolgáltatottság.

Európa végre kilábal a bódulatból, és a kábító korszellemből nem kér többet. Arra készül a kontinens, hogy új európai politikát hozzon létre, és azokat más szellemi alapokra építse. A vén kontinens éppen most szedi össze az erejét és mondja ki országról-országra, hogy van jó és rossz, van igaz, és van hamis, van helyes és van helytelen, és kimondja, hogy ez az alap az, amire lehet építkezni, ebből az alapból fakad majd Európa jövendő ereje, és csak ez ad biztonságot az európai embereknek. (…) miután nincs hová fellebbezni a történelem igazságtalanságai miatt, ezért a legjobb az, hogyha ismét a józan észhez folyamodunk, és észrevesszük, hogy változás történik Európában. Megvan ennek az oka, elsősorban Oroszország újabb megerősödése, felemelkedése (…) kényszeríti erre Nyugat-Európát. Most már egészen másképpen tekintenek a szovjet időkből itt maradt egykori elvtársakra, azok hálózataira, és az Oroszországhoz hasonló politikai jelenségekre.

Oroszország expanziója, újraerősödése egy valóságos kihívást jelent a Nyugat számára. Olyan fenyegetést, olyan kihívást, amely Közép-Európából kiindulva elérheti az Európai Uniót, sőt elérheti a szövetségesek katonai erejét is. Európában bizony elszaporodtak Putyin pincsijei, és ezt most már mindenki kezdi veszedelmesnek látni.

(…) tudtuk, hogy a nyitottság, európaiság az nem merül ki abban, hogyha a szürke elvtársi öltönyöket luxus kis szettekre cserélik, és nem merülhet ki abban sem, hogyha az elvtársi, mondjuk úgy, hogy döcögő bikfa nyelv helyett sima, de üres európai lózungokat hallhatunk nap, mint nap.

Mostanra azonban kiderült, hogy ez* valójában nem más, mint egy újfajta milliárdos klikk, amely bevezette Magyarországon a maffia politikát, amely pillanatnyilag teljesen eluralta a magyar közéletet.

(…) az elmúlt 15 évben a milliárdosok közé felemelkedett, felkapaszkodott klikk ledöntötte (…) az eszmei alapokat (…). Számukra ma semmilyen világítótorony (…) és semmilyen iránytű nem létezik. (…) Lerombolta a rendszerváltás erkölcsi fundamentumait, tönkre tette a gazdaságot és elindította a hatalommal való visszaélés politikáját.

A legtalálóbban úgy fejezhetjük ki, ami történik, úgy fogalmazhatjuk meg a maffiapolitika lényegét, (…) hogy egyfajta (**)-modellt építenek ki, aminek az a lényege, hogy központilag szervezik meg Magyarország és a magyar polgárok erőforrásainak ellopását. És már nemcsak azoknak a forrásoknak az eltulajdonítását, törvénytelen eltulajdonítását szervezik meg központilag, hanem most már azokat a pénzeket is, amelyeket egyébként nem a magyarok állítottak elő, hanem az Európai Unióból küldenek nem a kormánynak, hanem Önöknek, Magyarország polgárainak. Azokat a forrásokat is maffiamódszerekkel tüntetik el, amit azért küldenek nekünk, hogy Magyarország a történelem sorscsapásai után erőforráshoz juttasson, és azokat egy történelmi léptékű felzárkózás érdekében a magyar emberek életszínvonalának javítása érdekében használhassuk fel.

Magyarország ma szociális válságban vergődik. A családok 75 százalékának semmilyen pénzügyi megtakarítása nincs, és lassan eléri a 3 milliót azoknak az embereknek a száma, akik vagy egyedül, vagy olyan családban élnek, hogy a havi bevételük nem fedezi a hónap végén a kiadásaikat. Ez ma a nemzet legfontosabb problémája.

Az a helyzet, hogy lehet, hogy a cél nem az, hogy Magyarországon szociális válságot idézzenek elő, de pontosan tudják, hogy annak a maffiapolitikának a következménye, amit folytatnak, az a szociális válság. És ez a tény hidegen hagyja őket (…) Ez a legsúlyosabb vád talán, amit egy demokratikus rendszerben meg lehet fogalmazni a fennálló hatalommal szemben, de nem tehetünk mást.

A szociális válság előidézése minden más korábbi bűnnél nagyobb. Ez már eddig is személyes tragédiák sokaságát idézte elő. Családokat és emberi sorsokat tettek tönkre, emberi életek kerülnek naponta veszélybe. De az a veszély, ami ezen az úton vár ránk, mint nemzeti közösségre, ezeknél a jelenségeknél is sokkal nagyobb és mélyebb. Sokan azt gondolják, mert a válság szó már olyan, mint a „jó reggelt” a magyar ember fülének, hogy a szociális válság is olyan, mint a többi, mint a politikai, vagy a pénzügyi, amit majd valahogyan egy-két év alatt meg lehet oldani, néhány okos ember összehajol és kivergődünk belőle.

(…) a szociális válság, az én felfogásom szerint, nem egy rövid lejáratú, rövid kifutású válság, hanem egy történelmi korszak, amellyel hosszú évtizedekig kell majd együtt élni, ha egy nemzet egyszer belesüllyed. Én tehát egy hosszú, elhúzódó történelmi korszak kialakulásának a veszélyéről beszélek. Amikor megszűnik a szociális háló, amikor olyan világban élünk, hogy társadalmi csoportok végzetesen és véglegesen lecsúsznak, amikor összeforraszthatatlanul szakad ketté a társadalom. Amikor megszűnik egy országban az egymás iránti felelősség, és az egymás iránti kötelezettség. Amikor (…) a törvény elgyengül, a feketegazdaság elhatalmasodik, elfogy a közbiztonság, és megszűnik a közellátás.

Ne felejtsük el, mindennek következtében tömeges elvándorlás indulhat meg Magyarországról, ez a legnagyobb veszély, ami ma bennünket fenyeget (…). Mert a legjobb erőink fognak először itt hagyni bennünket, a legjobb erőink. Először elmennek az orvosaink, akik már mennek, a kutatóink, aztán jönnek a mérnökeink, aztán jönnek a képzett szakmunkásaink, és itt maradunk mi, akik nem akarunk, vagy nem tudunk elmenni innen Magyarországról. És akkor kinek a munkája fogja ezt az országot a felszín felett tartani?

A szociális válság azt jelenti, hogy Magyarország újra a Kelet felé sodródik.

Oroszország, a legtöbb Rolls Royce-t ott adják el, de a szegény tenger ott a legszélesebb.

Az a küzdelem, hogy Kelet vagy Nyugat (…) még nem dőlt el. Ezért fontos, hogy azok az értelmiségiek (…) ne engedjék, hogy a nyugatias mivoltukat az európai szellemű főáramhoz való tartozásukat bárki is meg merje kérdőjelezni. Én szeretném Önöket (…) ismét meggyőzni arról, hogy (…) nyugati megoldást válasszanak Magyarország számára. Ne engedjék, hogy arra kényszerítsenek bennünket, hogy a demokrácia keretein és módszerein kívül keressünk megoldást a válság megoldására. Ne engedjék, hogy (…) belelökjenek, vagy belecsaljanak bennünket egy olyan helyzetbe, amellyel kiírjuk magunkat a számunkra éppen kedvezően most megújult új európai fősodorból. Ezért ragaszkodjunk a demokratikus megoldásokhoz, bármit is teszünk, ellenállunk vagy cselekszünk, az ehhez való jogunkat mindig a demokráciából vezessük le.

Ezért én egy olyan megoldást javasoltam, és javaslok most is a helyzet megoldására, amely nyugati. Ez a népszavazás, ahogy mi hívjuk, a szociális népszavazás. Ez egy parlamenten kívüli cselekvés. Mindannyian tudjuk, hogy egy olyan politikai rendszert építettünk fel 1990-től kezdődően, és mi ebben egyetértettünk, amely a hangsúlyt a „népakarat”-ra, a „népképviselők által kifejtett akarat”-ra, a „parlamenti akarat” kifejezésre építette fel.

Ma azonban, mint sokan mondták, csapdahelyzetben van, vagy vis major helyzetben van Magyarország és a magyar demokrácia. Csak parlamenti eszközökkel, amelyeket nem akarok lebecsülni, és végképp helytelennek tartanám, ha leértékelnénk, de csak ilyen eszközökkel ma változást, oly sürgető változást elérni nem lehet. Tehát parlamenten kívüli demokratikus eszközökre is szükségünk van.

Meggyőződésem, hogyha ezen a térfélen keresgélünk, akkor csak olyan eszközökhöz szabad nyúlni, (…) amely eszköz demokratikus, erőszakmentes és egyre szélesebb összefogást eredményez, nem pedig egyre szűkülő élcsapat kialakulását hozza létre. Ilyen eszköz kell nekünk, összefogást teremt, az összefogás és a támogatottság előfeltétele, mert a magyar ember pontosan tudja, hogy mi milyen kockázattal jár, hogy békés legyen, demokratikus legyen, és eredményre vezessen.

Akkorra tehető és akkor fog ez bekövetkezni, amikor egy katartikus élményen mennek át Magyarország polgárai. És ez már nincs már nagyon messze tőlünk. Egy olyan katartikus élményről beszélek, amely megtisztító, mint a szó is tartalmazza, amely megtisztító erejű, amely egy új kezdetet tesz lehetővé. Amikor hirtelen néhány pillanatra megvilágosodik valami, ami mindent megváltoztat. Amely megváltoztatja az erőviszonyokat.

Ez a pillanat akkor következik majd be, amikor sokmillió magyar – nem avantgarde, nem kiscsoportok -, sokmillió magyar egyszerre rájön, hogy nincs egyedül, hogy az, amit ma ő gondol a kormányzatról, a helyzetéről amiben van, meg arról, amit tenni szeretne, az nemcsak az ő gondolata, hanem több millió ember gondolata, és ez kifejeződik. Ez lesz a népszavazás elsöprő győzelmének a pillanata. Amikor mindenki rájön arra, hogy mi a népakarat, hogy pontosan mit is akarnak, hogy a szociális kérdések, és a szociális válság megoldása nem elszakítja, hanem pontosan ellenkezőleg, össze fogja hozni Magyarország polgárait, és egy demokratikusan kifejezett népakarat után érvényt is fog szerezni az akaratának.

(…) hisszük, hogy demokratikusan és erőszakmentesen a magyar nép érvényt fog szerezni az akaratának, és világossá fogja tenni nemcsak a mostani kormány, hanem minden leendő hatalom előtt, hogy azért a víz az úr. Csak el kell jönni a pillanatnak, amikor képes az erejét megmutatni, és meggyőződésem, hogy a népszavazás egy ilyen demokratikus megmutatási lehetőséget hoz majd el mindannyiunk számára.

Magyarországon a dolgok nem mehetnek így tovább. Változtatni kell, és egyre több ember érzi, egyre több kisember is érzi, aki nem foglalkozik politikával, hogy hatalma ma Magyarországon egyedül az igazságtalanságnak van, az igazság pedig erőtlen. Az igazságtól való elhagyatottság érzése pedig egyre erősebb Magyarországon. És egy nép, amely úgy érzi, hogy elhagyatott az igazságtól, előbb-utóbb törekedni fog arra, hogy megtalálja, ez a pillanat el fog érkezni. Aktuális lesz Németh László gondolata, aki ezt írta valamikor talán nekünk is: „Át kell építenünk társadalmunk hatalmi struktúráját, hogy a gerinc a test középvonalába kerüljön, és olyan vezérlő réteget kell az élre juttatunk, amelynek tudomása van a testről és a helyzetéről.”

Részlet Orbán Viktor 2007. októberi 1-i beszédéből, amely a Lakiteleki Találkozó 20. évfordulóján hangzott el (kiemelések tőlünk)

(*) – az új baloldal; (**) – Zuschlag-modell

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.