Ha én nem vagyok szabad, te sem vagy az

Fotó: Bhakti2 Fotó: Bhakti2

Olyan az idő, amilyennek lennie kell ezen a napon. Esős, hűvös, szürke. Még félálomban nézegetem a közösségi térben történteket. Hátha megváltozott minden, ameddig aludtam. Talán jobb lett a világ, jobb lett az ország néhány óra alatt. Nélkülem megjavult, magától észhez tért.

Nem. Rákattintok egy csoport közösségi oldalára. Talán sírni kellene, vagy átkozódni. Ők ezt teszik. Átkozódnak. Soha többé nem akarnak liberálisokat látni, sem baloldaliakat. Hogy miért nem, az nem derül ki, csak az átható gyűlölet, az ostobaság és a csordaszellem. Hogy ki, vagy mi mögé tömörülnek ilyen elszánt gonoszsággal, az sem derül ki. A mai ünnepre való tekintettel a vezető poszt: jöjjön a TEK és védje meg őket, békésen gyűlölködő, embertársaikat agyonverni, keresztre feszíteni, országhatáron átrugdosni akaró felsőbbrendűeket. Védje meg őket, mert azok mindenre képesek. Azok el akarják venni az ő ünnepüket, meg akarják gyalázni az ő zászlójukat, van pofájuk kitűzni az ő kokárdájukat.

Túl kicsi ország ez ehhez. Túl drága és rövid az élet ehhez.

Azt hiszem, rossz irányba nézünk. Nem a poltikusokat, nem a kormányt, nem Orbán Viktort kell meggyőzni. Őket amúgy sem lehet. Őket egyszerűen kényszeríteni kell, hogy az ország érdekében dolgozzanak, ne lopjanak, ne éljenek vissza a pozíciójukkal. Kényszeríteni kell, mert mi vagyunk többen és mi erősek vagyunk. Mindig a nép dönt. Még akkor is, ha senkiházi szarokat választ maga fölé vezetőnek. És akkor is, amikor ezeket a választott vezetőket el akarja zavarni.

De ha a jelenlegi eszement rezsim holnapra jó útra tér, vagy holnaputánra eltakarodik, a TEK védelméért kiáltó hülyék itt maradnak. Őket kellene meggyőzni, hogy a demokrácia soha nem azt jelenti, hogy nekem van igazam és minden úgy lesz, ahogy én akarom. De neked sem lehet kizárólagosan igazad és nem úgy lesz, ahogy te akarod. És neki sem. Senkinek sem, egyenként nem. A demokrácia éppen azt jelenti, hogy mindenki véleménye fontos, mindenki meggyőződése, vallása, politikai nézete szent és szabad. Nem kell legyőznünk egymást.

Annyira érthetetlen számomra, hogy egy csomó dolog nem evidencia mindenki számára. Nem tudom felfogni, hogy mi az érthetetlen, a gyűlöletes, a félelemkeltő, kiirtandó abban, amiről sokan, régóta beszélünk. Nincs én és te. Csak mi vagyunk.

Hiszen ha az én talpam alól kilopják a termőföldet, kilopják a te talpad alól is.

Ha az én adómat elszórhatja ellenőrzés nélkül egy megháborodott műgyűjtő, akkor a tiédet is.

Ha az én idős szülőm meghal a kórházban, mert már a kora miatt nem foglalkoznak a bajával, leszedálják és benyomják a demens elfekvőbe, akkor a te szüleiddel is ez történik.

Ha én nem találok munkát, akkor te sem.

Ha én közmunkát találok csak, akkor te ott fogsz gereblyézni mellettem.

Ha én éhezem, akkor te is éhezni fogsz.

Ha az én gyerekem nem kap megfelelő oktatást, mert nincsenek normális tankönyvek, sem felszerelés, sem kerettanterv, akkor a te gyereked sem fog kapni.

Ha az én gyerekem nem tud továbbtanulni, mert nem tudom finanaszírozni a tanulmányait, akkor a te gyereked sem tud továbbtanulni.

Ha az én gyerekem külföldre kényszerül, mert itthon nincs jövője, akkor a te gyereked is ott fog mellette ülni a repülőgépen.

Ha az én unokám külföldön születik, akkor már nem ez lesz a hazája, hanem az. A te unokádnak is.

Nincs két ország. Ez az egy kicsi ország van. Nincs két sors, két életút, két lehetőség az ország két felének. Egy van. Ha élhető országot csinálunk, az nekem is élhető és neked is. Ha élhetetlen az ország, az nekem is élhetetlen és neked is. Akkor is, ha mást szeretnél hinni és mást hazudsz önmagadnak.

Ha én nem vagyok szabad, te sem lehetsz az. Soha.