Október 15,  Hétfő
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék

DÜHÖNGŐ


Biztos, hogy a kokárda miatt?

Megütötték az Ismerős Arcok vak szaxofonosát, mert kokárdát viselt – ezzel a hangzatos, ünnepi címmel közölt cikket tegnap este Habony és G. Fodor torzszülött gyermeke. Március 13-án ez egy viszonylag nagy érdeklődésre számot tartó téma, még csak megkérdőjelezni sem lehetne a közlési kényszer pragmatikus, olvasottságot hajszoló mivoltát.

Nem is kellett nagy erőfeszítést tenni újságírói értelemben sem, hiszen a témát maga az együttes tette közszemlére hivatalos közösségi oldalán, amire a szenzációhajhászás szellemében más, olyan jobboldali portálok is lecsaptak, amelyeknek szintén nem jön rosszul egy ilyen hír. Megmutatom én is, noha teljesen más okok vezérelnek, mint a fent említetteket.

Ami a nemzeti érzelmű zenekar bejegyzése alatt kommentek formájában hömpölyög, az legalább annyira nem meglepő, mint amennyire mégis felkavaró. Nem meglepő, amennyiben pontosan 14 évvel ezelőtt, 2002. márciusának idusán a Magyar Televízió közérdekű közleményként sugározta a Bod Péter Ákos nevével (is) fémjelzett Magyar Polgári Együttműködés Egyesület felhívását, amelyben arra kérték a választópolgárokat, hogy a választásokig hordják a kokárdát.

Az első Orbán-kormány mellett sertepertélő egyesület akciójának köszönhetően a Fidesz hívei a kokárda viselésével nyíltan felvállalták az akkor éppen regnáló kormány iránti szimpátiájukat. A voksolás előtt Orbán az MTV-nek adott nyilatkozatában arra kérte támogatóit, kokárda nélkül menjenek szavazni, hogy ne látszódjék, kit kívánnak voksukkal hatalomra juttatni.

A Fidesz akkor elbukta a választásokat, de történelmi bűne megpecsételte egy nemzet tudatát, jövőjét. A kokárda kampányjelvénnyé degradálása azt jelentette: a magyar zászlóval különböztették meg a magyart a magyartól, mérgezték meg visszafordíthatatlanul a szellemi kutakat és ástak egy akkora mély gödröt a nemzetrészek közé, hogy abban Balog Zoltán túltolt biciklijét sem fogjuk soha megtalálni.

Ennek a gyalázatos politikai húzásnak a gyümölcsei teremnek mai napig, ezt látjuk az Ismerős Arcok által világgá kürtölt hírben, az alatta duzzadó, fröcsögő véleményekben és a történetre azonnal lecsapó Orbán-párti seggnyaló lapok lázas igyekezetében. Mentális és lelkiállapotunk kiválóan kirajzolódik néhány érdemi hozzászólásból:

„Íme megvan az eredménye a balliberális uszításnak! Gondolom, szerintük ez így van rendjén, hogy Magyarországon magyar embert kokárdaviselésért megvernek. Hát mi van itt? Szégyelljék el magukat, bárkik is voltak! Remélem előkerülnek és félholtra verik őket. De jobban megérdemelnék, ha inkább agyonütnék!”

 

„Sajnos ez a fajta gyógyíthatatlan ! Ezt termelte ki a túlzott szabadelvű elkorcsosult liberalizmus ! Nemzetietlen patkány csürhe ! Ezek megérdemelnék, hogy irtsák őket (…)”

 

„A magyarság szégyenfoltjai.nemzetünk salalakanyaga.korcs ivadekekok.fujjj de utálom a belét kellene kitaposni a szarházinak. Az meg hogy kezet emel egy sérült, jelenesetben vak emberre az az emberségessségét kérdőjelezi meg. Mert aki embernek hitvány az Magyarnak alkalmatlan”

 

„aki tette, mocskos hazaáruló, szemét és nem ember!! Megvonnám tőle a magyar állampolgárságot!! (…)”

Vettem a fáradságot és végigolvastam a kommenteket, igaz, egyáltalán nem kedvtelésből. Hanem mert egyszerűen perverz kíváncsiság gyötört azzal kapcsolatban, hogy mit képes kihozni az emberekből – értelemszerűen az Ismerős Arcok és a nemzeti oldal rajongóiból – egy ilyen hír. Amelyet közben lehoztak szép számmal más portálok is, egyebek mellett olyanok is, amelyek időközben elveszítették pártlap-jellegüket.

A bántalmazott zenész – Tánczos István „Steve” (fotó: tizenhetedik.hu)

A félreértések elkerülések végett tisztázzuk: egy vak, védekezésre korlátozottan képes embert, egyáltalán egy másik embert megütni, derült égből villámcsapásként letámadni szégyentelen, aljas cselekedet. Amely jóérzésű emberből megvetést, undort vált ki, amelyet kokárdán innen és túl mindenki elítél. Teljesen normális, emberi reakció az elhatárolódás és az az igény, hogy kézre kell keríteni és a megfelelő büntetést kell kiróni az elkövetőre. Nem kell ráadásul az Ismerős Arcok által kultivált zenét se szeretni ahhoz, hogy az ember így érezzen.

Ezzel szemben azt állítani jobboldali zenekarként (állítólagos hangfelvételre hivatkozva), hogy a vak szaxofonost a kokárda viselése miatt ütötték meg, enyhén szólva is felelőtlen kijelentés. Újságíróként március 15.-e előtt két nappal tényként kezelni ezt az állítást, egyenesen erkölcstelen húzás. Egy Facebook-bejegyzés alapján, minden megelőző tájékozódás nélkül lehozni egy ilyen hírt és azt sugallni, hogy magyarellenes, liberálbolsevik zsidó, cigány, baloldali nemzetárulók támadtak egy ártatlan, igaz magyar emberre (mert nyilván ez a törvényszerű), sokadszorra azt jelenti számomra, hogy reménytelen nép vagyunk.

A kokárdáinkkal, az elvetemült, agresszív gazembereinkkel és a nemzeti érzelmű zenekarainkkal együtt. Hogy mocskosul átmosták az agyunkat (nem baj, szeretem az oximoronokat), hogy elhitették velünk, a kokárda a magyarabbak, sőt, a kizárólagos magyarok tulajdona. Hogy minden mögött politikai megfontolásokat, szekértáborokat, aljas, másik oldalról jövő indítékokat keresünk, amelyek alapján lehet gyalázkodni és ki lehet engedni a fáradt, frusztrált gőzt.

Tegnap óta a zenekar nem adott hírt magáról, ezért nem meglepő, hogy azóta a helyzet csak fokozódott, a fröcsögések gyűlnek, a Jobbik pedig már rá is szállt a történetre. A leghatározottabban elítélte a támadást és azt, hogy Magyarországon a nemzeti ünnep közeledtével a kokárda viselése miatt ugyanúgy támadás érhet magyar embereket, mint az úgynevezett rendszerváltás előtt.

Igen, a magam részéről én is a leghatározottaban elítélem azt, ami az Ismerős Arcok zenészével történt. Az, hogy valaki fogyatékkal élő emberre kezet emel, kimeríti a gyalázat kategóriáját. Van itt azonban még valami. Az Ismerős Arcok Facebook-oldaláról még reggel lementettem egy kommentet, azt akartam most visszakeresni, de már nem elérhető (vagy a szerzője, vagy a zenekar törölte). Ebben a hozzászóló azt írja Kovacsik Tamás (az Ismerős Arcok dobosa) privát oldalára hivatkozva, őt idézve:

„Az ominózus személyek a mai napon rajtunk kívül bántalmaztak még egy tatabányai srácot is. A srác ismerte őket és egyből meg is tette a feljelentést. A három közül kettőt a rend őrei már el is fogtak, egy szökésben.”

Uraim! Messzemenően együttérzek Tánczos Istvánnal, de nem lehet, hogy ezt a kokárdázást nem kellett volna belekeverni a történetbe? Vagy azon a tatabányai srácon is volt kokárda? Vagy ha már belekeverték, miért nem bocsátották a sajtó rendelkezésére azonnal a cáfolhatatlan bizonyítékokat? Nem elég mélyek azok a gödrök? Nem elég, hogy naponta ássák őket azok, akik megélhetési kérdéssé züllesztették a nemzetet, annak valamennyi szimbólumával együtt? Az indulatok már most kezelhetetlenek. Biztos, hogy jó ötlet önteni az olajat a tűzre? Biztos, hogy a kokárda a magyarázat elvetemült, agresszív, eltévelyedett emberek ilyen megnyilvánulásaira? És ha esetleg kiderül, hogy nem az, akkor ki vállalja a felelősséget az újfent elszabadult, pusztító indulatokért?

Nagyon nem jól van ez így.

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.