November 17,  Szombat
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék

NEHAZUGGY


A márciusi ifjak nevében kikérem magamnak

Mielőtt holnap kiállna a Nemzeti Múzeum lépcsőjére viharba-hóba-szélbe, Orbán Viktor miniszterelnök ma üzent a határon túli magyaroknak. Leginkább azért, mert holnap, március 15-én nem tud jelen lenni valamennyi határon túli múzeum lépcsőjén. Tekintve, hogy minden évben így tesz, ez önmagában nem lenne hír, azonban a történelmi kontextus és a tartalom igényt tarthat némi közérdeklődésre.

Az alábbi szép képernyőfotóról lemaradt a Tisztelt Honfitársaim! megszólítás, no meg a holnapi dátum, de azt képzelje ide a kedves olvasó.

Kezdjük a pozitívumokkal. Konkrétan azzal az eggyel, ami szétfeszíti a mondanivalót: terjedelmi vonatkozásban nem sikerült utolérni egyetlen évértékelő beszéd sűrű és koncentrált jellegét sem, ez pedig ad némi reményt arra, hogy képes lesz felcsigázott érdeklődést generálni azokon a külhoni ünnepségeken, amelyeken az üzenet felolvastatik.

Nem nevezném pozitívumnak, de némiképp annak is örülök, hogy a rezsicsökkentés, Soros és a migráns fogalmak egyike sem szerepel a levélkében. Ettől még mindenki hálát adhat akinek akar azért, hogy a nemzeti ünnepeket általában szabad ég alatt szokás tartani, ugyanis e szerényen rövid pár sor túlcsordul a plafonrepesztő cinizmustól.

Igaz, ezeknek az értelmetlen, hazug lózungoknak a leírásához sem kell nagyobb bátorság, mint TEK-biztosított környezetben kiállni pár ezer lengyel statiszta és néhány száz őshonos valláskárosult hívő elé. Mivel Orbán Viktorral ellentétben szeretem érvekkel alátámasztani a mondanivalómat, remélem még a legelvetemültebb fanatikusok számára is kiderül, hogy nem az öncélú ünneprontás vezérel, midőn ezt a pár mondatot fölboncolom.

Ha csak annyit írnék, hogy egy olyan országban, ahol a társadalom kétharmadát foglalkoztató kérdésről nem lehet népszavazni, ott minden van, csak szabadság és függetlenség nincs, az is bőven elég lenne a méla undorhoz. Nagyobb baj, hogy a küldetéstudatos csiga tényleg a márciusi ifjak leszármazottjának és szellemi örökösének tekinti magát. Igen, úgy akarja szolgálni a magyar szabadság ügyét, ahogy állítólag tanulta: egy szívvel, egy lélekkel, egy akarattal. Az egyetlenegy akarattal, amely egy nemzet akaratát írja fölül: a sajátjával. És ha esetleg valakiknek más lenne a szívük, lelkük, akaratuk, akkor kopasz verőemberekkel bármikor jobb belátásra lehet bírni őket és vérbe fojtani szabadságharcos lelkesedésüket. Ugye? Na, ugye.

Igen, a fülkeforradalomnak hála császári önkény helyett kétharmados Fidesz-önkényünk és felelős propagandaminisztériumunk; törvény előtti egyenlőség helyett fideszes ifjakra írott, visszamenőleges hatályú törvényeink és politikai alapon távvezérelt igazságszolgáltatásunk; homályos pénzügyi függés helyett eszelős nemzeti bankunk, közpénzt milliárd számra eltüntető, titkosító, korrupcióban lubickoló kormányunk; szabadság helyett kiszolgáltatott, elnyomott, megfélemlített, külföldre száműzött, csapdába ejtett, megfáradt nemzetünk van nekünk.

A szabadság és a függetlenség nem kívülről ránk szabott ruha, hanem belülről épül kifelé, mint almára a héj, csigára a ház? Tényleg? Akkor miért van az, hogy hitbéli, életvitelbeli kérdésekben mindenbe beleugatnak ezek a már se nem ifjú, se nem demokrata elvtársak? Nem a csiga és nem is az alma jutott eszembe, hanem a megtévesztés, lopás, uszítás, gyűlöletkeltés. Ezekre épül az a hatalom, amely a magyar szabadságvágyból illiberális, elnyomó, a más véleményeket semmilyen módon el nem tűrő, az emberek legalantasabb ösztöneire utazó, önmagába fordult, rettegő rendszert teremelt ki. Ahol a számunkra azt jelenti, hogy fideszesek számára, a szabadság azt jelenti, hogy szabadon lehet rabolni, ahol a törvényeket ahhoz igazítják, amit számukra a szabadság jelent. Igen, ez a megfejtés: a szabadrabláshoz igazítják a törvényeket.

Mi ez, ha nem 1848 szellemiségének a megcsúfolása? Nem, immár senki nem vitathatja el nemzeti szimbólumainkat, nem kérdőjelezheti meg alkotmányos jogainkat, nem veheti el tőlünk iskoláinkat, és senki nem sorozhatja be és küldheti idegen háborúba fiainkat. Idegenek helyett a magyar kormány sajátította ki a szimbólumainkat, csinált egy nevetséges tákolmányt az alkotmányunkból, süllyesztette pusztulásba az iskoláinkat és a nemzet egyes részei között mesterséges háborút szítva vágja tönkre fiaink jelenét-jövőjét.

Remélem, ezeket a leveleket marhabőrbe kötve egyszer majd valaki kiadja. Egyszerre lesz félelmetes, szánalmas, megdöbbentő és hihetetlen látni a szakadékot, ami egy megbomlott elme gondolatai és az általa örökül hagyott pusztulás között húzódik. Én azt hiszem, hogy ha ma olyan közhangulat lenne, mint 168 évvel ezelőtt, ha az akkori polgári önrendelkezés iránti igénynek (ami nyilván relatív, de ebbe most ne menjünk bele) csak a szikrája meglenne ma, akkor Orbán Viktor holnap már nem mondhatna beszédet a Nemzeti Múzeum lépcsőjén. De még a szájára sem vehetné a szabadságot és a függetlenséget.

Addig is, amíg a határon túli magyarok nagy része (tisztelet a kivételeknek, akik szintén vannak és nem is kevesen) is megérti, hogy tulajdonképpen mi folyik e költői, megható és magasztos gondolatok mögött, a márciusi ifjak nevében kikérem magamnak, hogy ez az ember bármilyen módon hozzájuk hasonlítsa magát.

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.