November 15,  Csütörtök
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék

VIBRÁTOR


Be kell ugrani a vízbe és úszni

Gyakran gondolkodom azon, hogy lehet-e még javítani a magyarországi helyzeten, vissza lehet-e építeni a lerombolt, szétbarmolt demokráciát, van-e remény arra, hogy egy mindenki számára élhető országot hozzunk létre.

Sokan látjuk a bajokat, szólunk és teszünk ellene lehetőségeink és képességeink szerint, de ez önmagában az okokat nem szüntetheti meg, bár végtelenül fontos minden apró változás.

Mostanra valamiféle válaszút felé közeledünk. Érzi ezt mindenki. Az is, aki akarja a változást és az is, aki nem. Azt hiszem, erre nem készült fel a hatalom, hogy egy kockás ing letörli az ócska tábláról az eddigi szabályokat, egy darabka kréta pedig újakat ír. A kormány – ha belebukik – a tulajdon hazugságába bukik bele. Addig harsogták a kétharmadot, ameddig talán maguk is elhitték. Pedig az erősen manipulált választási szabályok, a szabadon értelmezett számrendszer nem a valóságot, csak a parlamenti helyeket szabta át. A kétharmados többség kizárólag a kormányzati kommunikáció szintjén létezett, a valóságban sohasem. 4 millió ember nem akarta sem a jelenlegi kormányt, sem valamelyik parlamenti, vagy parlamenten kívüli pártot, hanem csak normális életet szeretett volna. Őket figyelmen kívül hagyta mindenki, most pedig azzal kell szembesülni, hogy léteznek.

Talán így kellett történnie, az oktatási rendszerből kellett kiindulnia a változtatni akarás viharának. Túl sokan érintettek közvetlenül, vagy közvetett módon és az emberek elsöprő többségének elfogadhatatlan az, ahogy most működik az oktatási rendszer. Azért, mert rossz. Ezt nem hajlandó tudomásul venni a kormány. Számukra ez a hatalomról szól és nem veszik észre, hogy mindenki más számára a jelenről és a jövőről, a gyerekeinkről, unokáinkról szól. Ezért nem hatékony sem a permanens hazudozás, sem a személyre szabott sárdobálás, sem az átlátszó ígérgetések.

Azt gondolom, a kormány el fog menni a falig. Folytatja a hazugságokat, mert képtelen a korrekcióra. A társadalom is el fog menni a falig, mert nincs veszítenivalója. Hogy a fal hol lesz és mit fog jelenteni, az ma még nem világos.

Biztos vagyok abban, hogy nem csak én töprengek azon, hogy mi lesz, ha csak a kormány megbuktatása hozhat változást. Hiszen nincs kormányzóképes erő. Legalábbis olyan párt, vagy olyan koalíció nem látszik, amelyik mellé képes, vagy hajlandó lenne odaállni az a többség, amelyik az oktatás reformja mellé most odaállt. Nincs olyan magas támogatottsága sem külön, sem összességében egyetlen pártnak, pártcsoportnak sem és talán éppen ez adja a jelenlegi kormány elbizakodottságát.

Nem vagyok politkai elemző, tehát lehet, hogy butaságokat beszélek. Igaz, ez előfordulhatna akkor is, ha politikai elemző lennék. Azt gondolom, hogy van ebben az országban annyi becsületes, jó szakember, ahány egy normális kormány megalakításához szükséges. Vannak hozzáértő jogászok, akik képesek kidolgozni egy esetlegesen elkerülhetetlenné váló kormányváltás jogi és technikai hátterét.

Nehezen tudom elképzelni, hogy amennyiben egy kritikus tömeg kormányt akar buktatni, az fogja visszatartani őket, hogy nincs alternatíva. Amennyiben nincs, majd lesz. Megteremtjük, létrehozzuk. Ha süllyed a csónak, amiben ülünk, akkor nem kapaszkodunk két kézzel az oldalába azért, mert nincs másik csónak a láthatáron. Nem kapaszkodunk, mert tisztában vagyunk vele, hogy magával ránt a mélybe és biztosan megfulladunk. Olyankor nincs mit mérlegelni, nincs mire várni. Be kell ugrani a vízbe és úszni.

Nem tudom, mekkora a lék a kormány csónakján, de az az érzésem, hogy nagyon nagy. Azt látom, hogy nem a léket igyekeznek betömni, hanem teljes erőből meg akarnak győzni mindenkit, hogy nem is süllyedünk.

Pedig de. Már nyakig ér a víz.

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.