November 19,  Hétfő
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék

VIBRÁTOR


Valódi kétharmad

Tudom, tudom: ha az objektivitás és a szakmaiság ismérvei alapján akarom értelmezni a világot, ahhoz minimum egy Századvég kutatás eredményeire volna szükségem. Most kivételesen mégis a Medián oktatáspolitikáról készült felmérését fogom egy kicsit közelebbről megvizsgálni. Azzal összefüggésben, hogy jelen állás szerint még úgy tudjuk, március 15.-e nem marad el. Még akkor sem, ha a nagyszabású pedagógustüntetés-veszély okán tegnap migrációs válsághelyzetet hirdetett a kormány és ezt – migránsok hiányában – elég nehéz félreérteni.

Ha megvárnám esetleg a Századvég konyhaasztal-kocsmaasztal mellett végzett kutatásának messzire mutató következtetéseit, akkor nyilván tudnám, hogy ez a téma senkit, a kutyát nem érdekel (Nárcisz kutyát a legkevésbé), ahogy a vasárnapi zárva tartás sem érdekelte soha egy percig sem a közvéleményt. Mert magyar embert kizárólag a migrációs válsághelyzet és a betelepítési kvóta érdekli, szarik ő a gyerekére.

Ehhez képest a Soros-bérenc HVG számára készült Medián-felmérésből az látszik, hogy ugyan a kitartó mocskolódás és karaktergyilkolási igyekezet általában meg szokta hozni lédús gyümölcseit a magyar ugaron, a megkérdezettek 76 százaléka, ezen belül a fideszesek 67 százaléka mégis egyetért a tanárok követeléseivel. A Fidesz unortodox mércéje szerint ez persze legjobb esetben is egy gyenge 1/3-ra lenne elég, az azonban így is elgondolkodtató, hogy a teljes populáció 42%-a nem Gyurcsányt, hanem a jelenlegi kormány politikáját okolja az oktatási rendszer derekáig érő ürülékért. Szemben azzal a 17%-al, aki szerint a hat éve elmúlt nyolc év, ugye.

Miközben 56 százlék véli úgy, hogy 2010 óta romlott a helyzet, az összes válaszadó közel kétharmadának és a fideszesek 51 százalékának semmi kivetnivalója nem lenne a sztrájkkal sem. A tevékeny agymosás eredményeként sokan említették a béremelést a legfontosabb követelések között (noha a tanárok nem kértek ilyet), ám ha lenne ilyen, a lakosság zöme ezt is támogatná.

Azt hiszem, hogy ha a Fideszben őszintén hinnének a Századvég(bél) felméréseiben, akkor ma nem ott tartanánk, hogy mondvacsinált okokba kapaszkodva, saját törvényeiket sárba tiporva, hebegve-habogva kényszerítenék rá az országra az egyelőre migránsveszélyt, amely egykönnyen átcsaphat terrorveszély-helyzetbe. Főleg amennyiben a közmédia főműsoridős híradója beszámol majd arról, hogy valahol a déli határ mellett egy menekült tanár megerőszakolt egy 5 gyermekes magyar családanyát. Ha ez bekövetkezik – kétségem nincs afelől, hogy az agytröszt dolgozik rajta – és a közvélemény jó étvággyal megemészti, akkor értelmet nyer, hogyan lehet 6 évnyi ámokfutással szellemileg-lelkileg 36 évvel visszavetni egy országot.

De mert hiszem és vallom, hogy a magyar ember nem hülye, legfeljebb birkából van az ő türelme, úgy tűnik, van egy szaturációs pontja annak a serény kormányzati igyekezetnek, amivel majdnem sikerült vele elhitetni, hogy totálisan szükségtelen gondolkodnia.

A 2010-es jogászpuccsot sikerrel végrehajtók végtelenül cinikus és primitív, narancskómában dagonyázó agya sokáig szándékosan nem volt hajlandó tudomásul venni azt a nagyon egyszerű alapvetést, hogy amikor a manipulálni kívánt tömeg egyes tagjainak gyermekeiről van szó, a politikai hovatartozás kérdése másod- és sokadlagossá válik. Onnantól ez személyes üggyé alakul, amit a Habony-Finkelstein-félék stratégiai húzásaival már nem lehet modellezni.

Úgy tűnik, a közvélemény, az ország valódi kétharmada a tanárok oldalára állt, ám nagy kérdés, hogy vajon érti-e ez az alternatív kétharmad: mindaz, ami 2010 óta történt, nem egyszerű hozzá nem értés következménye, hanem a rendszer természetéből fakadó, a rendszer ideológiáját megvalósítani hivatott, előre megfontolt, szándékos pusztítás. Amelynek egyetlen célja buta alattvalók és egyszerű szerkezetek előállítása, kitenyésztése.

Az oktatási rendszer jelenlegi, minden szintet átfogó válsága és gyalázatos alulteljesítése tulajdonképpen egyetlen – egyre betegebb – ember ámokfutó elképzeléseinek megtesítője, amelyet a Hoffmann-Czunyiné-Balog-félék hajtottak végre dalolva. Ebben a rendszerben minden más fontosabb, mint a tudás és a szellemi értékek, ennek a rendszernek az egyik igazi nagy szégyene, egyben valamennyi szereplőjének cinikus pofánköpése az, hogy egy becstelen Farkas Flórián kétes érettségi bizonyítvány birtokában legmagasabb szintű kormányzati funkcióval rendelkezhet. Annak a nyílt elismerése ez, hogy fölösleges drága éveket tanulásra fordítani, amikor a mindent átszövő korrupció cinkos, párthű tartóoszlopának lenni bőven elegendő a boldoguláshoz. Nem elegendő: alapkövetelmény.

Az a rendszer márpedig súlyosan elfogadhatatlan, ahol egy jellemhibás, beteg ember stadion- és futballmániájának oltárán fel lehet számolni nem csupán a demokratikus fékeket és ellensúlyokat, hanem az ország jövőjét jelentő versenyképes tudás megszerzésének lehetőségét is.

Már a saját felméréseiben sem bízó, paranoiás Fidesz-vezetés talán most értette meg, hogy valódi ellenzéke nem a parlamentben ül, hanem az utcán szerveződik. Ez az ellenfél nem politikailag motivált, ezért nagy eséllyel tudja megszólítani az eddig csendben tűrő, hülyére vett emberek széles tömegeit. Ezeket az arcokat igen nehéz lesz lekommunistázni, leárulózni, mert nincs közük ahhoz a két és fél évtizednyi disznósághoz, amihez az urak-hölgyek neve külön-külön és együttvéve is kapcsolódik. A rombolás, a mindent átszövő korrupció, a luxus árnyékában elfekvő nyomor most vált kézzelfoghatóvá, egy kritikus tömeg tudata most fogta át, hogy mi történik. Ezt már egyre nehezebb, szinte lehetetlen láthatatlan migránsokkal, 200 forintos gázár-csökkentéssel elhomályosítani. Ezért akadozik, recseg-ropog és verejtékezik a korábban mindig erős kormányzati kommunikáció.

Testületileg rettegnek március 15-től, mert egy olyan folyamatot tud elindítani, amit már nem fognak tudni irányítani. Akkor sem, ha szavazati jogot adnak a lengyeleknek. Mert az ország a pedagógusok oldalán áll. Innen már nincs hatalmuk fölöttük. Ezt a kétharmadot már nem lehet propagandával legyilkolni.

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.