Boldogtalan kétharmad

A kép készítőjének nevét sajnos nem sikerült kiderítenünk, de zseniális alkotás. A kép készítőjének nevét sajnos nem sikerült kiderítenünk, de zseniális alkotás.

Biztosan nem csak nekem tűnt fel, hogy a kétharmadosnak mondott többségi kevesebbség szilárd talaján imbolygó kormány és szurkolói tábora valahogy boldogtalan. Folyamatosan. Mintha nem megnyerte, hanem elveszítette volna a választást. Pedig még nem.

Ettől függetlenül nincs olyan nap, amikor ne kínlódnának, nyüszítenének, vádaskodnának, vergődnének valamin és többnyire nem egy, hanem sok valamin. Esküszöm, még amikor ellenzékben romboltak is boldogabbnak tűntek, mint most.

Nem arról van szó, hogy fájna nekem az ő boldogtalanságuk, de mostanára elérték a magmát morális, szakmai, verbális, orális és minden egyéb szinten, de még ez sem elég, ásnak tovább. Mintha azt tűzték volna ki célként, hogy a baloldali pártok önszétverő rendszerét tovább tökéletesítik. Az a jó hír, hogy már régen sikerült, csak nem vették észre. Innentől kezdve képtelenség komolyan venni bármilyen ki-, vagy bejelentést, ellenben jókat lehet röhögni a kabaréjeleneteket idéző napi kommunikáción. Igaz, ez is valami, hogy már vigyorogni tudunk a hajtépés helyett.

Egészen elképesztő a kormány és az olvasókkal nem, de reklámbevételekkel feltétlenül jól kitömött propagandamédia új stratégiája. Ezt nyugodtan nevezhetjük személyre szabott gondoskodásnak. Már egyenként, név, arc, lakcím szerint próbálják lejáratni az ellenséget. Még nem tűnt fel nekik, hogy sem Botka, sem Pukli, sem Sándor Mária, sem a többi, sárba tiporni kívánt ember nincs egyedül. Olyannyira nincs, hogy rengeteg ember áll mögöttük egyenként is, összességében is. Ezért kár akkora energiát fektetni a kormány szavát éppen vinni hivatott mindegykinek és felesleges izzadmányos cikkeket gyártani az ebbéli képességeknek amúgy is híján lévő másik tucatnyi mindegykinek, mert nem az van, hogy egyes emberek csellel maguk mellé állítottak valakiket, hanem valakik termelték ki a Puklikat, Sándor Máriákat és társaikat. Nem egy Pukli van, hanem sok. Mint ahogy a híres cirkuszi bohóc mondta: Van másik! Mindig van másik.

Ennek az oka pedig nem az, hogy Soros, Gyurcsány, USA, CIA, Merkel, pirézek és gyíkemberek összefogva óhajtják megbuktatni Orbán Viktor őfőméltóságát, mégpedig irigységből kifolyólag, hanem az, hogy szar a kormány.

Pocsék, dilettáns, korrupt, gagyi, hazug, ostoba és még lopós is. Összeségében, személyekre bontva, minden nézőpontból, sötétben és ellenszélben is.

Ezen egyáltalán nem segít a napi önfényezés. Ha jobban teljesítenénk, azt éreznénk. Ha tisztelnének minket, azt tudnánk. Ha fejlődnénk, azt látnánk. Ha jobban élnénk, azt tapasztalnánk.

Ha azt a pénzt és energiát valódi munkára, fejlesztésekre, az ország élhetőbbé tételére fordítaná a kormány, amit a hazugságokra és önfényezésre költ, ráadásul csak fele annyit lopna mindenki, mint most, akkor nem is lenne szükség a hazudozásra, mert tényleg jobban élnénk.

Ehhez képest úgy verdesi magát naponta a földhöz a komplett jólélünk-különítmény, hogy még nézni is fájdalmas.

Tényszerűen úgy viselkednek, mint a történelem leghülyébb kutyája, amelyik szétrágja a szőnyeget, felzabálja az ebédre előkészített húst, kirángatja a növényeket a cserépből, a bőrgarnitúra közepére szarik, aztán megy a gazdihoz és elvárja a dícséretet és a fülvakargatást. Ha ezt nem kapja meg, akkor halálosan megsértődik és megállás nélkül üvölt bele a világba mindaddig, ameddig ki nem vágja a gazdi a kertbe. Akkor veri az ajtót ameddig be nem engedik és amint ez megtörtént, ott folytatja, ahol abbahagyta.

Ez a mentalitás árad kormány, kormánymédia, kormányszócső, kormánykitartott, kormánylekötelezett, kormányszektatag, kormányandyvajna és Raszputyin Árpád szinten, ide értve a bérből és fizetésből trollokat is.

Nem győztest látunk (egyébként 6 éve folyamatosan), nem is ellenzéket, hanem veszteseket. Mégpedig egyre szánalmasabb veszteseket.