NEHAZUGGY

Orbán-Lázár nyakig a pénzesládában

H. Andrea | 2016. Március 5, Szombat | 10:58

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 2,528,300 forint, még hiányzik 471,700 forint.

A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Akik az elmúlt években megmosolyogták, lehurrogták, vagy a közönséges bérretegő jelzővel illeték mindazokat, akik a fékek és ellensúlyok fontosságával és szerepével kapcsolatban tépték a szájukat és arra figyelmeztettek, nem lesz jó vége ennek, most akár el is szégyellhetnék magukat. Főleg, ha tudnák, hogyan kell azt.

Akik azt hitték, hogy a Matolcsy György játszóterévé alakított ország koporsóján a 250 milliárdos közpénz titkosítása volt az utolsó szög, most jól figyeljenek! Lázár János azon munkálkodik éppen, hogy a kormány ezentúl egyszerű kormányhatározattal, avagy rendelettel biztosíthasson költségvetési forrásokat nagyjából tetszőleges célokra. Varga Mihály nemzetgazdasági miniszter megkerülésével, Lázár az államháztartási törvény olyan módosítására tett javaslatot, amely szerint parlamenti vita és beszámolási kötelezettség, de még kormányülés nélkül is dönthessenek (Orbán Viktor és ő maga) költségvetési források elköltéséről.

Bár a Miniszterelnökséget vezető miniszter a csütörtöki kormányinfón cáfolta, hogy a módosítás a korlátlan költségvetési költekezésről szólna (szerinte arról van szó csupán, hogy a havonta és negyedévente felhalmozódott költségvetési maradványokat hogyan használja fel a kormány, hova csoportosítsa át a fejlesztések érdekében), ehhez képest az előterjesztés szövege mást mond, mint ahogy az indoklás is. Önmagában mindhárom botrányos tartalommal bír, de az ellentmondásokat egymásra rakva egyenesen hajmeresztő a dolog.

Az lassan alapvetés, hogy Lázár helyből és nekifutásból tagad. Ehhez képest a módosítás indoklásában az áll, hogy a kormány nem növelheti a hiányt, csak a meglévő forrásokat csoportosíthatja át, ám a javaslat szövegéből egyáltalán nem ez következik. Miközben Lázár az indoklásban a kormány nagyobb mozgásterének szükségességére hivatkozik a megtakarítások rugalmas felhasználása céléjából, ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy úgy rendelhetnek el többletkiadást (Orbán Viktor és ő maga), hogy a parlamentnek be sem kell számolniuk erről. Azt már nem is mondom, hogy olyan helyzet is előállhat, hogy a nemzetgazdasági miniszter csak a rendelet megszületése után értesül a pénz elköltéséről, ellenben neki kell gondoskodnia a fedezet előteremtéséről. Más szavakkal: papíron olyan kiadásokról is dönthetnek, amik nem is állnak rendelkezésre.

A napi.hu szerint ez azt jelenti, hogy egyedül a (mindenkori) miniszterelnök kezébe kerül a költségvetési előirányzatok és a kötelezettségvállalások kérdése. Ezzel költségvetési ügyekben megvalósulna a rendeleti kormányzás, hisz ezentúl bármilyen költségvetést fogad majd el a parlament, az a kormányt gyakorlatilag nem kötelezi semmire. Figyelmen kívül hagyhatja és leszarhatja úgy, ahogy van.

Szóval, tehát, következésképpen kijelenthetjük, hogy ez az a pont, ahol végre sikerül teljesen elszakadni a realitástól, ami még ~~a fejlődés~~ a gátlástalan lopás útjában áll, azaz leküzdeni azokat a demokratikus akadályokat, amelyeket egy parlament még a legelvetemültebb, legkorruptabb gazemberek útjába is képes volt állítani, ha akarják az illetékesek, ha nem. Azt látjuk, hogy nagyon nem akarják, hogy nagyon utálják, ezért mindent lebontanak maguk körül.

Ahogy elnézem az utóbbi hetek önkontroll-vesztett kormányzati lépéseit, ez már nem rohamtempó, sokkal inkább rakétatempó a hatalmas szakadék formáját öltő nyílt diktatúra irányába. Mivel nem látszik akadálya annak, hogy jövő héten elfogadják ezt a törvényjavaslatot, ahogy az összes többit is eddig, végre megvalósul Orbán Viktor egy újabb álma, amiről tegnap elfelejtett beszámolni a Kossuth-rádióban, nem mintha kérdezték volna: az állami költségvetést érintő tetszőleges kérdésekben, tetszőleges mennyiségben az fog megvalósulni, amit ő akar.

Nem mintha eddig nem, de immár hivatalosan is, fölöslegesen fárasztó, formális körök lefutása nélkül. Vagyis ha Orbán Viktor őfényessége Lázár Jánossal úgy ébred, hogy az iskolák kifizetetlen számláit fedezni hivatott tételeket meg kéne tolni pár millióval-milliárddal, amit az egészségügytől lehetne legkönnyebben elvenni és Fazekas Sándor kazah juhtenyésztésről szóló tanulmányaira vagy a Pornóapátira tervezett stadionra kellene fordítani inkább, akkor ennek ne álljon már útjába holmi idegesítő parlamenti beleugatás.

Hódmezővásáhelynél jobban senki nem tudja, milyen az, amikor Lázár János ilyen módon dönthet költségvetési pénzekről. Amennyiben ezúttal nem előre megfontolt, szándékos provokációról van szó a részéről, akkor szerintem ami történik, az semmi mást nem jelenthet, mint hogy: jövőre rá akarnak fordulni a kampányra, ahhoz pedig még most kellene konszolidálni a saját lábakon álló saját zsebeket. Ha ezt most sikeresen végigviszik – a kollektív memória végességét kihasználva – nyugodt lelkiismerettel el lehet kezdeni majd ígérgetni, osztogatni, emelni, csökkenteni, nyakló nélkül szórni, igény szerint.

Bármi legyen is az indok, innentől már nem csak az unokáink jövőjét lopják, hanem igen nagy eséllyel az ükunokáink jövőjét is zsebre teszik. Közpénzeket közfeladatok ellátására ellenőrizetlenül, parlamenti felhatalmazás nélkül költeni úgy, hogy arra már a saját emberüknek, úgy értem, a nemzetgazdaság miniszterének se legyen rálátása, abba ne legyen beleszólása, csak utólagos tudomásulvételi joga, minőségi ugrás az egy-két személyes, rendeleti kormányzás bevezetésének fáradságos útján.

Igen, feltétlenül nagyobb mozgástér kell a nyomorult kormánynak, hisz totálisan korlátozva van az által, hogy akár egy egész napot is várnia kell, amíg áttolhatja az éppen aktuális, lehetőség szerint alkotmányellenes, a közpénz jellegét átalakító rendelkezést. Lázár János minapi cinikus okfejtése alapján, miszerint a kormány tiszteletben tarja, hogy a parlament milyen törvényt fogadott el, ezután szerencsére úgy kell ezt tiszteletben tartania, hogy simán leszarhatja.

Ha márpedig az Orbán-Lázár duó rátelepszik a pénzesládára és indoklás nélkül kezdheti szórni a költségvetés pénzét, akkor ennek következő lépése az lesz, hogy bármilyen típusú döntés esetén megkerülhető lesz a parlament és lassan már parlamenti választásokat sem érdemes tartani, hiszen a választott képviselőknek semmilyen, még formális beleszólásuk sem lesz abba, hogy mire, mikor, mennyit.

Ezt az Orbán-Lázár vezette kormányt a helyére ültető pártot azért választották meg egyszer és újra még egyszer, hogy szakítson azzal az egészségtelen nyolc éves gyakorlattal, amiről kiderült, hogy nem szolgálja az ország javát. Lázár János Orbán Viktorral kétszer kapott esélyt arra, hogy jobbá tegye ezt az országot. Ehhez képest nem félévente, nem havonta, nem hetente, hanem naponta többször derül ki, hogy az elmúlt nyolc év verőfényes, madárcsicsergős májusi kirándulás volt ehhez a nyílt romboláshoz képest. Ez a sötét feudalizmus szellemiségét a korrupt, balkáni erkölcstelenséggel ötvöző kelet-európai mentalitás nemzedékek sorsát kártyázza el a szemünk láttára.

Már azt is ellopják, ami még nincs. Innen is lehet még hátrálni? Hova?

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!