Április 25,  Csütörtök
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék

VIBRÁTOR


Majdnem számlát nyitottam Afrikában

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 2,528,300 forint, még hiányzik 471,700 forint.
A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Ma a fél napom nyomozással telt. A történet a következő: egy külföldön bejegyzett egyesület számlát nyitna Magyarországon, mert itt is tevékenykedik, egyszerűbb lenne.

Kezdtem azzal, hogy próbáltam telefonon elérni három különböző bankot. Na, pont annyi bankban nem vette fel senki a telefont. Több próbálkozás után sem. Vissza sem hívtak, mert miért is tennének ilyet?

Központi telefonszámok, hátha ott meg tudják mondani, mi a tennivaló ebben az esetben. Nem tudják.

Helyi fiókok (jelzem, nem Tereske-alsón, hanem a fővároshoz közeli városban), majd személyesen. Irány az első műintézet. Mit tetszek akarni, érdeklődik a kedves hölgy. Elmondom, hogy mit tetszek. Néz ki a fejéből okosan, ezer kérdést tesz fel az egyesülettel kapcsolatban, majd megkockáztatja, hogy be kellene Magyarországon jegyeztetni, akkor nem lenne gond.

Mondom neki, hogy nem kimondottan üzletpolitikai tanácsért jöttem, hanem információért, hogy mégis, milyen iratokra van szükség a számlanyitáshoz. Ja, azt ő nem tudja. Hát akkor ki tudja? Talán Józsi. Józsi! Szerinted hogy tud számlát nyitni egy külföldi cég nálunk? – természetesen spontán átüvöltve a negyedik asztalhoz. Józsi vissza: milyen cég? Mi a neve? Mivel foglalkozik? Milyen ország? Miért akar itt nyitni?

A víz ver le, hogy egy ilyen bank vajon hogy kezeli a bizalmas adatokat, illetve részükről hol kezdődik a bizalmas adat fogalma. Bár nem megyek bele a teljes termen való átordibálásba, sikerül megtudnom, hogy tulajdonképpen ők nem tudják (Józsi sem), hogy lehet ilyen elképesztően bonyolult dolgot kivitelezni, mint a számlanyitás. De majd visszahívnak, amint rájönnek. Jó.

Következő bank: Mit tetszek akarni? Mondom. Hogy külföldi? Hát azt nem tudja a nagyon készséges alkalmazott, akivel sikerül beszélnem. Hát akkor ki tudja? A vállalati ügyekkel foglalkozó nemtudomki. Remek, akkor tessék nekem rámutatni vállalati nemtudomkire, mennék hozzá. Á, azt nem lehet, mert (esküszöm, vigyázzba ülve súgta) ügyféllel tárgyal. Remek. Akkor megvárom. Húzok sorszámot, vagy dobok kockát, vagy amit kell. Ha jegyet kell venni hozzá, tessék adni, kerül, amibe kerül.

Á, nem úgy van az! Ma már nem biztos, hogy sorra kerülnék. Délelőtt 11 óra, én vagyok az egyetlen kuncsaft a bankban. És ma már nem kerül rám a sor. Értem. Igen, hogyne adnám meg a telefonszámomat. Boldogan, mindenhol, mindenkinek. Várom a hívást. Egyébként azóta is.

Harmadik nekifutásra már majdnem tudják, mi kell a számlanyitáshoz. Csak arra az apróságra nem tudnak válaszolni, hogy jó-e, ha az adott országban készül el a hiteles fordítás az iratokról. Jó az, nyugtat meg a szakértő. Azért szakértő, mert ő már egyszer nyitott külföldinek számlát, erről a kedves fiatalember tájékoztatott, akihez elsőre kerültem. Tehát azt mondja ő bele az arcomba, hogy elfogadnak külföldön készült hiteles fordítást is, ha az Offi csinálja. De ott nincs Offi (Országos Fordító és Fordításhitelesítő Iroda). Nincs? Miért nincs? Mert az egy másik ország, azért. Jó, majd kideríti. Megadnám a telefonszámomat?

A negyedik bank másik városban. Telefon. Ó hogyne segítenének, azért vannak ők ott. Mindenben, bármiben. Állnak az én rendelkezésemre. De megadnám a telefonszámomat? Háthogyne. Igaz, hogy arról telefonálok és nem titkosított, de meg. Szóval miben állhatnak a szolgálatomra? Külföldi? De akkor nem magyar? Jaj, ez elég nagy baj! De akkor itt be sincs jegyezve? Hűha!

Sajnos most így kapásból ők sem tudják, hogy mi van, de visszahívnak mindjárt. Jó.

Most van délután öt óra. Az egyik bankból hívtak ugyan, de csak azért, mert a kolléganő adta a kezébe ezt a telefonszámot és nem tudta, kit és miért kell hívnia, de engedelmesen hívta. Amúgy nem ő az, aki tud válaszolni a kérdéseimre.

A sikerélményekben fürödve jött a hívás. Nem valamelyik banktól, dehogy. A külföldi ismerősömtől. Hogy köszöni, de mégsem akar számlát nyitni nálunk. Most olvasta, hogy itt egyik percről a másikra titkosítanak akármit és mostantól Orbán, vagy Lázár úgy költi a közpénzt, ahogy akarja. Ő pedig köszöni, de nem viszi olyan országba a pénzét, ahol holnapra akár a bankszámlákba is belenyúlhat az, aki úgy gondolja.

Én meg ülök itt és úgy érzem magam, mintha Afrika egy eldugott falujában akartam volna rágottalmás telefonboltot nyitni, vagy magyar kincstárjegyeket eladni, csak nem sikerült.

 

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.