Április 23,  Kedd
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék

VIBRÁTOR


Krétával írt történelem

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 2,462,800 forint, még hiányzik 537,200 forint.
A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Könnyek árján ring lelkem ladikja, gyémántfényű könnycseppek prizmaként bontják az éltető napfényt ezer szivárványra. Lelkemben apró pilleszárnyak verdesnek, sóhajtásomtól meghátrálnak az elgurult pamutgombolyaggal játszadozó, plüsspuha kiscicák.

Bakker, fogat kéne mosnom.

Nem hülyültem meg – az eddigihez képest – hanem olvastam én szépeket, ettől kerültem válságos állapotba. Ezt olvastam:

„Ül az osztályban a gyerek, vele szemben a tanító néni. Eddig szerették egymást. Most azonban gyanakodva néznek maguk elé, szemükben ott ül a szégyen. A gyerek könnyeivel küszködve arra gondol, hogy utálnia kellene az apját, hogy szerethesse a tanárt. A tanár arra gondol, mennyire nem szereti most a gyerek apját, mert nem tartotta otthon a fiát. Hogy vajon miért nem támogatja őt az apa, „miért nem szolidáris a tanárokkal”. A gyerek persze arra is gondol, hogy mit szólnak majd az osztálytársai. Hogy kiközösítik-e, mert bement az iskolába. Arra a helyre, ahol tanítási időben köteles megjelenni, hacsak nem beteg vagy nincs valamilyen különleges oka annak, hogy hiányozzon.” A teljes művet itt lehet olvasni.

Persze lehet még találni rengeteg cikket a – járassuk le a lázadó pedagógusokat, a melléjük álló gyerekeket, szülőket – témakörben a lírai izébe hajló könnyfacsarástól az alig burkolt fenyegetésen keresztül az egészen primitív személyeskedésen át az oktatási jogok biztosának nyilatkozatáig. Aáry-Tamás Lajos (ő az oktatási jogok biztosa) szerint megrendíti a pedagógusokba vetett bizalmat a gyermekekben az, ha a szülők nem viszik/engedik iskolába őket 29.-én és inkább minden szülő forduljon a biztos úrhoz, ha problémája van.

Mindeközben veszettül zajlik a köznevelési kerekecskedombocska, Balog Zoltán rendkívül elégedett, állítólag majd kapnak krétát is az iskolák egyszercsak valamikor, a Nagycsaládosok Egyesülete pedig – mint köznevelésileg tárgylópartner – szintén nem tartja helyesnek, ha nem mennek a gyerekek suliba hétfőn.

Ha elrugaszkodunk a kormány alternatív valóságától és sikerül túljutnunk a könnyesbús Béluskán, aki egyedül ül az iskolapadban súlyos marcangokkal kicsiny lelkében, akkor azt tapasztalhatjuk, hogy régen kettévált a történet.

A kormány makacsul kerekasztalosat játszik, a teljes propagandagépezet bevetésével halmozzák a verbális sikert a verbális sikerre. Tárgyalnak, megállapodnak, eldöntenek, kijelentenek, bejelentenek. A propagandaipari szakmunkások kényesen eltartott kisujjal, műbőrkalapban, farzsebből kilógó nyelesfésűvel lapátolják a trágyát, gyártják a birodalmi gyöngyszemeket.

Közben a való világban az igazi pedagógusok dolgoznak, a szülők polgári engedetlenséget tanúsítanak (igen, bármennyire hihetetlen is, ehhez még van joga a polgároknak), a hús-vér Béluskák pedig távolról sem olyan ostobák, hogy ne tudnák pontosan, mi és miért történik körülöttük és legfőképpen értük.

A Tanítanék Mozgalom közleménye:
Megmosolyogtató, hogy a néhány – többségében nem szakmai – szervezetet tömörítő, így Illegitim Köznevelési Kerekasztal (a továbbiakban IKK) mellől az oktatáspolitika azt üzeni, hogy csakis ők képesek és hivatottak az oktatás valódi problémáira választ találni. Csak egy dolgot nem vesznek észre: háttal ülnek a magyar társadalomnak!
Hamis az a kormányzati propaganda, mely azt sugallja, hogy az IKK nyílt. Bár a munkacsoportok tevékenységébe megpróbálnak bevonni többeket – kiknek jó része köszöni, de nem kér ebből –, de a végszavazás eredményét a közoktatásban teljesen járatlan többség véleménye fogja eldönteni. És máris folyik a „szalámizás”: olyan ígéretek, melyek határideje valahol a messzi-messzi jövőben homályosul el, s e mellett nem is a lényeget fogják meg, hanem egy korábbi rossz rendszer restaurációját vetítik előre, vagy a mostani áldatlan állapotok korrekciójával próbálkoznak.

Itt a teljes közlemény.

A kormány legfrissebb csodafegyvere: Áder János húgát nevezik ki a Klik élére. Hogy ettől mit várnak, azt elképzelni sem tudom. Ha valami eredendően rossz, az rossz. Akkor is, ha az angol anyakirálynőt, vagy mondjuk Mága Zoltánt nevezik ki az élére. Márpedig ha rossz, akkor szét kell szedni és összerakni másvalamit, ami jó. Ráadásul ez olyan ügy, ami alapjaiban érinti a társadalmat, az egész országot, a jövőnket. Párthovatartozástól függetlenül.
A kormány megpróbálta a szalámizást, nem jött be az elképzelés. Volt fenyegetés, de azt sem követte az elvárt rémület és hátraarc. Marad a csupasz izmozás, de egy szellemi párbajban ritkán lehet ököllel győzni. Illetve lehet, de az olyan is.
Mindenesetre jelenleg mindenki teszi a dolgát. A pedagógusok március 15.-ére hatalmas demonstrációt hirdettek. Kétségem sincs, hogy hamarosan megjelennek az első cikkek arról, mennyire szemét is az a pedagógus, aki nem tiszteli ezt az ünnepet és nem képes méltósággal megemlékezni hős eleinkről.
Most szólok: nem tudok méltóbb ünneplést elképzelni, mint azt, amikor a pedagógusok, szülők, diákok, nagyszülők közösen vonulnak a hatalomba kövült erőszakos, korrupt rendszer ellen, hogy az meghallja végre a hangjukat és megértse: nem a nép van értük, hanem nekik kell szolgálniuk ezt az országot. Akár a személyes érdekeik ellenében is.
Erről szól ez az egész, de tudja ezt az is, aki kapaszkodik a bársonyszékébe és tudja az is, aki a jövőjéért harcol.
Azt gondolom, régen volt annyira szép és méltó ünnepünk, mint az idei március idusa.
A többi pedig történelem. Lesz. Most írjuk.

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.