Április 20,  Szombat
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék

VIBRÁTOR


A kormánypárti média szellemi pöcegödre

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 2,340,346 forint, még hiányzik 659,654 forint.
A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Egyre inkább az az érzésem, hogy vagy én hibbantam meg, vagy a kormánymédia munkásai szorulnak sürgős szakorvosi beavatkozásra.

Tudom persze az eszemmel, hogy csak teszik a dolgukat a fizetésükért. Ízlés kérdése, mint annyi minden más is az életben. Ezzel a tudásommal nem füg össze szorosan a véleményem, illetve nem befolyásolja azt. A véleményem pedig az, hogy nem szerencsés mindenkit hülyének nézni tartósan, mert az még a valóban hülyéknek is fel szokott tűnni egy idő után. Márpedig ha ez a pillanat eljön, akkor nagyon dühös tud lenni az egészen odáig békés olvasó, szavazó, honpolgár.

Jutott ez eszembe arról a pillanatnyilag nagy izgalmat kiváltó esetről, hogy rettenetes gyalázat történt ebben az országban, amennyiben az Expanzió Humán Tanácsadó Kft. 200 millió forintos megbízást kapott a kormánytól  kutatás-fejlesztési, innovációs tevékenységekre, összegző elemzések készítésére, képzések kidolgozására. De a lényeg: kapott a cég 200 milliót a kormánytól és ennek ellenére a cég ügyvezető igazgatója és vezető elemzője oly mérhetetlenül pofátlan volt, hogy kritizálni merészelte a kormány munkáját!

A vezető elemző – Radó Péter – a Civil közoktatási platform egyik emblematikus alakja, és több cikkében minősítette a kormány munkáját.

Az ügyvezető – Setényi János – pedig a Radóval közösen vezetett blogjában többször is kritizálta például az oktatáspolitikát. Példátlan skandallum ez!

Hogy mi abban a felháborító, hogy egy cég annak ellenére képes kritikát gyakorolni a kormányzati szakpolitikával szemben, hogy kapott a közpénzből? Amely közpénzt egyébiránt az adófizetők adták össze, ha nem is kimondottan önkéntes alapon. Ha a matematika felől nézzük a dolgot, akkor számszerűen lényegesen több adófizető nem szavazott a jelenlegi kormánypártra, mint ahány igen.

Abban a 200 milliós megbízásban nem a kormánytagok magánvagyona van benne, hanem mindannyiunk pénze. Nem adomány, nem nagyvonalú gesztus, főleg nem a hallgatás bére, hanem egy (illetve több) elvégzett munka ellenértéke.

Egyszerűbben: a mi pénzünkből ne akarjon a kormány dicshimnuszokat vásárolni. A szintén a mi pénzünkből etetett kormánymédia pedig ne hápogjon azon, hogy képes valaki kormánykritikát gyakorolni, akit nem üldöz tűzzel-vassal, nem akar lejáratni, tönkretenni, földbe tiporni a hatalom, hanem – figyelem! – megbízást ad neki.

Ez annyira alapvető (szerintem), hogy szót sem érdemelne.

Nem létezik, hogy egy normális országban egy normális kormány komolyan hinne abban, hogy a közpénz egy bőven csorgó, soha el nem apadó forrás, amiből bátran meríthet, magánvagyonként kezelhet, tulajdon politikai és egzisztenciális hatalma építésére költhet az, aki hozzáfér. Azt sem hiszem, hogy egy normális országban egy normális kormánypárti (miheztartás végett: a kormánypárti nem a közpénzből eltartottat jelenti általában, hanem egyfajta politikai irányvonal) média ilyen szemenszedett baromságokkal, ennyire bugyuta anális kényeztetéssel szolgálná meg a közpénzt.

A közmorál és a pénzért elvhű melósok pöcegödör-mély szellemi, erkölcsi szintjét jelzi az, hogy mégis téma lehet, ügy lehet, cikkeket lehet róla írni és talán néhányan még hisznek is abban, hogy jogos a felháborodásuk.

Nem tudom, hogy ven-e ennél lejjebb.

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.