Szeptember 27,  Vasárnap
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék

NEHAZUGGY


Pintér Sándor röhögve legyőzi

Kevés gyomorforgatóbb színjáték képzelhető el annál, mint amikor a nyilvánvaló tisztességben és becsületben megfáradt kormánypárt egyes tagjai összegyűlnek – félig beltenyészetileg – egyetérteni a rákbetegséghez hasonló korrupció elleni harc fontosságával. Néha kiesnek a szerepükből és elismerik, hogy van azért még itt tennivaló, de összességében – figyelemre méltó e tekintetben, hogy az Állami Számvevőszék pártkatona elnöke is mennyire nyíltan tolja a fideszes mantrát – a korrupció elleni harc nemzetstratégiai kérdéssé vált, amely köré az elmúlt években széleskörűen sikeres nemzeti összefogás szerveződött.

Az történt ugyanis hétfőn, hogy a kormány az Állami Számvevőszék ötlete alapján donori megállapodást kötött a számvevőszékek világszervezete (INTOSAI) Fejlesztési Kezdeményezésével (IDI) a korrupció elleni harc érdekében és ebből az alkalomból konferenciáztak egyet az urak. A harcot egyébként 129 millió forinttal támogatja a kormány támogatják a magyar adófizetők. Mindig jól jön, ha valami nemzetközi szervezetet zászlóként fel lehet feszíteni a nagy erőlködés látszatának rúdjára.

Nevetséges összeg ez annak fényében, hogy Magyarországnak csaknem 2,4 milliárd forintot kell visszafizetnie, ha bebizonyosodik az Európai Csalás Elleni Hivatal gyanúja, miszerint a korrupció elleni szabadságharc hevében nyoma veszett ennek a pénznek. Merthogy a közbeszerzések és az uniós pénzek elosztásának tisztaságát olyan rendkívüli módon sikerült menedzselni, hogy eltűnt az e célra szánt európai támogatás.

Visszakanyarodva: a korrupcióról, de legfőképpen annak magyarországi teljes hiányáról érdemben véleményt nyilvánítani odacsődített Szijjártó Péter külügyminiszter és Pintér Sándor belügyminiszter látványosan jó szórakozását nemigen érdemes kommentálni. Az ő helyükben én se bírtam volna röhögés nélkül olyanokat mondani, hogy a nálunk beruházó cégek legnagyobb része Németországból és az Egyesült Államokból érkezett, ergo ők nem érkeztek volna valószínűleg, ha itt dúlna a korrupció (Szijjártó). Vagy hogy a korrupció olyan, mint a rákbetegségség, ami elszaporodik a szervezetben, és belülről teszi tönkre azt. Vagy hogy a kormány már 2010-ben felismerte, hogy meg kell gátolni a korrupció terjedését és társadalmi elfogadását, ezért zéró toleranciát hirdettek ellene (Pintér).

Mégis, a szeánsz talán legarcpirítóbb momentuma az volt, amikor belügyeink minisztere  „megkérte a sajtó munkatársait, hogy ha bárhol korrupciós eseménnyel találkoznak, akkor tegyék közzé, hogy a közigazgatásban megfelelően tudjanak reagálni.” Az újságírók ama kérdésére, hogy a Postáról szóló törvény tervezett módosítása (vagyis hogy az intézmény szerződései nem minősülnének közérdekű, vagy közérdekből nyilvános adatnak) éppen azt akadályozza két kézzel, foggal és körömmel, hogy bármiféle korrupciós eset feltárható legyen, Pintér szerint éppen elegendő, ha az állam önmagát ellenőrzi. Mert ugyanis – értsétek már meg, parasztok! – ezek üzleti titkok, és ki az az ember, akinek nincsenek titkai, ugye.

A tegnapi összkormánypárti hebegést-habo(ny)gást látva, az igen valószínű korrupció árnyékában önfeledten szipogó, műkedvelő, nemhivatalos Árpáddal kapcsolatban, valamint ismerve azt a hat éve tartó merényletet, amit a kormány az állam szerződéseinek nyilvánossága ellen napi rendszerességgel elkövet, mondhatnám, hogy akár Mészáros Lőrinc is helyett foglalhatott volna a pódiumon. Az sem lett volna sokkal cinikusabb és a mondanivaló hitelességén sem rontott volna egyáltalán.

Domokos László: „A korrupció az egész világ alattomos betegsége, ami ellen a leghatékonyabb fellépést az összefogás jelenti.” (Fotó: MTI/Máthé Zoltán)

Tudom, hogy tudjuk, de mert időről-időre elfelejtjük, és ha már úgyis ilyen szépen összegyűltek  fiúk, vegyük át röviden, ki is az a Domokos László ÁSZ-elnök. Aki hirtelen úgy megvilágosodott, hogy rögtön 129 millió forinttal akar nekirontani a korrupciónak. Korábban a Fidesz színeiben országgyűlési képviselőként és Békés megyei közgyűlési elnökként ténykedő Domokos az az ember, aki a közpénzekből keletkezett politikusi jövedelméről korábban nem volt hajlandó számot adni és aki az önkormányzati kötvénykibocsátással szembement az államháztartási törvénnyel. Aki 1998 és 2002 között a legjobban, de legalábbis az egyik legjobban kereső magyar politikus volt, aki a tisztségéből adódó elemi kötelességei fejében indokolatlan jutalmakat szavaztatott meg magának. Aki szégyenkezéssel vegyes lemondás helyett még a sajtó megkeresésére sem válaszolt.

Ez az ember küzd Magyarországon az egész világ alattomos betegsége ellen. Egy elvileg teljesen független szakmai poszton ülő, eredendően elkötelezett, ízig-vérig pártkatona. És ott ül az ő jobbján, olajszőkített kemoterápiás kezeléssel harcolva a pusztító, korrupciós rákbetegség ellen Pintér Sándor vitatott múltú ex-rendőrfőkapitány, az egyik legvagyonosabb magyar politikus és aki jelenleg miniszterként (titok)gazdája azoknak az olajszőkítésben testet öltő, bűnözéssel kapcsolatos, 85 évre (!) titkosított iratoknak, amelyekben ő maga is érintett. És Pintér mellett ott ül a hülyegyerek vigyorú Szijjártó Péter, aki történetesen családi összefogással küzd a mindent bedaráló állami korrupció démonaival és próbál úgy tenni – amerikai cégekre hivatkozva – mintha nem éppen amerikai cégek korrupcióval összefüggő tiltakozása nyomán tiltottak volna ki hat fontos magyart az Államokból.

Egyszerű, paraszti ésszel erre csak annyit lehet mondani, hogy nincs az a cipőtalp, ami überelni tudná ezeknek az embereknek az arcán végigfutó bőr vastagságát, és bár naponta történik számtalan ilyen esemény, ez talán az utóbbi évek egyik legcinikusabb performansza volt. A korrupció elleni harcra szánt európai pénzeket lenyúló, cserében a korrupció elleni harcot magyar adófizetők pénzén kamuból támogató, korrupcióba nyakig belefulladt Fidesz egy korrupció-ellenes konferencián fényezi magát.

Végül is egy olyan országban, ahol több százmilliárdot pofátlanul elstadionoznak és LED-lámpákba öntenek, ahol a miniszterelnök kerti budija köré kisvasutat építenek, ahol padlófűtést tolnak a kontraszelektált nemzeti futball göcsörtös talpa alá, ahol évek óta minden közbeszerzést a rokonok, haverok, ismerősök és jószomszédok nyernek, ahol éveket kell pereskedni egy közérdekű adat nyilvánosságra kerüléséért (létező bírósági ítélet ellenére, többek között éppen Szijjártó nem hajlandó nyilvánosságra hozni a külügyminisztérium alkalmazottainak szakmai önéletrajzát), ahol a kormány egyik kifizetőhelyének vezetője nevezi korrupciónak a Fidesz legfőbb politikáját, ahol milliárdokat költenek kormányzati kommunikációra, miközben összeomlik a társadalmi ellátórendszer, ott valójában tényleg fölösleges korrupciót gyanítani.

Ott soha senki nem fog korrupciót találni, ott az erre szánt pénzeket legfeljebb megvédik. Az erre alkalmas, Domokos, Pintér, Szijjártó kaliberű emberek védik meg. Ez nem rák, és nem is bármilyen típusú alattomos betegség. Magyarországon a korrupció nem akadályoz, hanem alkot. Nem gátat szab, hanem a rendszer olajozott működését biztosítja.

Az ő helyükben én sem bírtam volna röhögés nélkül.

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.

Social media & sharing icons powered by UltimatelySocial
error

Kövess minket!